A Duna-Tisza közét sújtó ökológiai katasztrófa vízgazdálkodási, mező- és erdőgazdasági vetületei folyamatosan napirenden vannak ugyan, de a Homokhátság lakóinak személyes élményei eddig ritkán vagy egyáltalán nem szerepeltek a kutatási témák között.

Az úttörők egyike a Horizont Európa MOSAIC projektje, amely Belgiumban, Dániában, Magyarországon, Portugáliában és Svájcban vizsgálja az éghajlatváltozás okozta földhasználatváltozást. A Környezeti Társadalomtudományi Kutatócsoport (ESSRG) MOSAIC csapata – Acsády Hanna, Berta Gergő, Czeglédi Alexandra, Megyesi Boldizsár, Pataki György, Sall Fanni és Varsányi Kata – a Jászszentlászlói Helytörténeti és Faluvédő Egyesülettel és a Kiskunok a Vízért Egyesülettel karöltve két éve kezdett homokhátsági kutatása idén érkezett a félidejéhez. A részeredményeket a CEU Nádor utcai Nyitott Galériájában október elején bemutatott vándorkiállítás foglalja össze.

Szolasztalgikus fotó-rajzolás

A vízhiány a Homokhátság több településén vízőrzők közösségeivé kovácsolta a helyieket, de arról kevesen tudnak, hogy a klímaváltozás milyen hatással van az ottlakókra. A magyarországi MOSAIC projekt a társadalomtudományok évszázados hagyományait átíró, a kutató szerepét, a megfigyelő és megfigyeltek viszonyát újrafogalmazó részvételi akciókutatása épp ezt vizsgálja.

Czeglédi Alexandra vezetésével a kutatócsoport a társadalomtudományok egyik kevéssé ismert, magyarul fotóhangnak (photovoice) nevezett módszerével térképezte fel az elmúlt másfél-kétévtized történéseinek szubjektív lenyomatát Jászszentlászlón. Mint a kutatók a Qubitnek elmondták, a metódus adaptálása lehetővé tette a földhasználat- és klímaváltozással kapcsolatos helyi tapasztalatok feltárását.