Párját ritkító eseményre kerített sort a Duna-Tisza közén gazdálkodó állami erdészet Kerekegyházán október 2-án. A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. (KEFAG Zrt.) napra pontosan egy hónappal azután látta vendégül az idén nyáron szavannává változott Alföld ökológiai katasztrófáját tanulmányozó szaktudományok, a sivatagosodás miatt azonnali paradigmaváltást szorgalmazó civil szervezetek és a témával behatóbban foglalkozó sajtótermékek képviselőit, hogy hivatalos levélben szólította fel a Zöld Gerilla Mozgalmat annak a videónak az eltávolítására a YouTube-ról, amelyben Tölgyesi Csaba ökológus-kutató a homokhátsági faanyagtermelés gazdaságtalanságáról panaszkodott.

Az állami cég egy hónapja még úgy vélte, hogy az MTA-SZTE Alkalmazott Ökológiai Kutatócsoportját vezető Tölgyesi „a jó hírnév sérelmét megvalósító” állításokat tett, a Qubithez is eljutott felszólító levél fogalmazása pedig egyértelműen arra utalt, hogy a KEFAG jogi úton készül elégtételt venni a tudományos kritika miatt. A mai közviszonyok ismeretében több mint meglepő, hogy a vállalat a nézeteltérések tisztázásának – már-már elfeledett – párbeszédes változata mellett döntött. Az ökológus-kutató mellett ugyanis a Magyarországot kiszárító vízgazdálkodási, tájhasználati gyakorlat megváltoztatását köztéri demonstrációkkal, nyílt levelekkel sürgető Zöld Gerillák is meghívót kaptak az eseményre, amelyet a „homokhátsági erdők keletkezése, jelenlegi helyzete és jövője, valamint a KEFAG Zrt. szakmai tevékenysége körüli információhiány és félreértések miatt” hirdettek meg.

A kerekegyházi Búhegy félnapos (study tour címen szervezett) bejárásán Tölgyesi egyéb elfoglaltsága miatt ugyan nem tudott jelen lenni, de Kulcsár László kunszentmiklósi gazdálkodó, a Zöld Gerilla Mozgalom alapítója és Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója nemcsak hogy szóba elegyedett egymással, de a nap közepére az is kiderült, hogy a Homokhátságot sújtó ökológiai katasztrófát tekintve azonos platformon állnak.

A párbeszéd szakmai színvonalát az erdészeti szakemberek mellett Rédei Tamás, az Ökológiai Kutatóközpont Durvaléptékű Vegetációökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, Ódor Péter erdőökológus, az MTA doktora, az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatója, valamint Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője szavatolta.

Zöld közvagyon

A ténnyel, hogy ökológiai szempontból a Duna-Tisza köze az ország legsérülékenyebb régiója, minden résztvevő tökéletesen tisztában volt, ahogy azzal is, hogy az erdősztyepp helyett ma már a sztyepp jellemzi a terület klímáját, a durva szárazodás pedig fokozottan veszélyezteti az erdők és az erdei ökoszisztémák fennmaradását. A vélemények leginkább abban különböztek, hogy rövidebb vagy hosszabb távon, évek vagy évtizedek múlva alakul át a Bács-Kiskunban – folyómenti ligeterdőkkel, a gemenci vadonnal és a településeket, a mezőgazdasági környezetet, a közlekedési és más egyéb infrastruktúrát oltalmazó véderdőkkel együtt – 21 százalékos arányban erdősült táj.

Annyi bizonyos, hogy a Dunaföldvártól Tiszakécskéig, Lajosmizsétől Kelebiáig közel 58 ezer hektárnyi területet kezelő állami vállalat zömmel mesterséges telepítésű állományának jelenleg 47 százaléka erdei és a fekete fenyő, negyede szürke nyár, 23 százaléka pedig akác. A KEFAG honlapja szerint a „Duna hullámterében található nemesnyár fafajú erdőknek 4 százalék a térfoglalása, míg a tölgy, egyéb kemény és egyéb lágy lombos fafajok együttesen 2 százalékot sem tesznek ki”.

Arra a kérdésre, hogy hogy a homokhátsági faanyagtermelés akkor rentábilis-e, avagy sem, a Qubit ugyan nem kapott egyértelmű választ, azt viszont megtudhattuk, hogy a szakterminológiában „erdészeti véghasználat” néven jegyzett fakitermelés a KEFAG bevételeinek kevesebb mint 30 százalékát teszi ki. A papír- és bútoralapanyagként felhasznált rostfa mellett a cég saját raklapüzemmel képviseli a fűrészipart kiszolgáló termelést, ami azt jelenti, hogy a KEFAG „az erdőgazdálkodást felügyelő szervek előírásait követve évente átlagosan 1000 hektáron végez véghasználatot, 700 hektáron gyérítést és hozzávetőlegesen 1000 hektáron tisztítást”. Ehhez jön még a viharkár, hótörés, tűzkár, gombakárosítás okán szükséges mennyiség, amely évente nagyjából még 500 hektárt jelent, így a cég, mint megtudtuk, az utóbbi években átlagosan évi 200 ezer köbméter fát termelt ki.

Az állami vagyon fenntartásával megbízott, közkinccsel gazdálkodó erdészet az így befolyt összegből fedezi a faanyagtermelésnél egyre fontosabb olyan tevékenységeit, mint a talaj-, klíma- és egészségvédelem, amelyekről Sulyok vezérigazgató mellett az összes erdészeti vezető is elismerte, hogy a korábbi gyakorlatot követve nem tarthatók fenn sokáig. Pedig a KEFAG már hosszú ideje kerüli a monokultúrák telepítését, csakis elegyes ültetvényeket hoz létre, és gondjára bízott erdőket a közhiedelemmel ellentétben igencsak változatos Duna-Tisza közi táj sajátosságait figyelembe véve próbálja kezelni.

A Búhegyen bemutatott hároméves ültetvényt például úgy, hogy 70 százalékban őshonos szürke nyár, 25 százalékban fehér akác, 5 százalékban nemes nyár került a fenyves előerdő talaján a barázdákba.

Az sem akárhogy. A homoktalajon teljes talajelőkészítést végeztek: a tuskózást mélyforgatás, majd azonnali ültetés követte. A mélyszántásnál is mélyebb, 70-80 centiméteres talajréteg mélyforgatása állítólag a humuszos felső réteget is a gyökérzónába juttatja, és az inváziós fajok elleni védelem egyik leghatékonyabb erdészeti eszköze.

A védelem nem csak a természeti erők ellen szükséges. Az ember szinte ugyanakkora erővel erodálja a tájat, mint a klíma változása. A talajvíz szintjét mostanra akár 7-8-10 méteres mélységig csökkentő felelőtlen vízgazdálkodás mellett Kerekegyházán például jelentős probléma az építkezéseken vakolóhomokként hasznosított matéria illegális kitermelése, valamint a terepmotorosok és a quadosok randalírozása.

Természetes védelem

Bár az erdészek szerint a zárt, egybefüggő erdők telepítése szavatolja, hogy a csemeték egészséges és nem mellesleg ellenállóképes erdővé cseperedjenek, a terepi tapasztalat egyre inkább azt az ökológusok által szorgalmazott természetközeli metódust igazolja, amely szerint a Homokhátságon az erdő- és cserjefoltokkal tarkított gyeptársulások jelenthetik a megoldást.

A zárt, egybefüggő erdőkkel szakító paradigmaváltás létjogosultságát a kiskunsági erdészek sem vonják kétségbe. A KEFAG szakemberei, ha tehetik, már most minden olyan erdőrészletben mellőzik a véghasználatot, ahol a mesterséges telepítés ellenére az alábbi képen is látható, a természeteshez közelítő ökoszisztéma sarjadzott ki az elmúlt évtizedekben.

Intő példák

Hogy mire képes az erdőkkel a klíma gyorsuló változása, arra a Zöld Gerillák mutattak homokhátsági példákat a Qubitnek. A hivatalos program után megejtett, a KEFAG területén kívül eső határjáráson az alábbiakat fotóztuk.

Hogy akkor mégis miért volt szükség a dörgedelmes felszólító levél elküldésére? Sulyok vezérigazgató a szakmai becsület védelme mellett a Qubit kérdésére azt válaszolta, hogy anélkül feltehetően nem sikerülhetett volna egy asztalhoz ültetni az érintetteket, és ilyen rövid idő alatt megszervezni a mindenki épülését szolgáló párbeszédet. Kulcsár főgerilla szarkasztikus összegzése szerint így már aligha lehet majd őszinte haraggal kritizálni az állami erdészet bármiféle kevésbé zöldnek tetsző, jogszabályok által diktált tevékenységét.