Visszatért Angliába a fehérkezű farkaspók

Az Aulonia albimanát, vagyis a fehérkezű farkaspókot csak egy hajszál választotta el attól, hogy kihaltnak nyilvánítsák a Brit-szigeteken: az utolsó példányát 1985-ben figyelték meg egy katonai gyakorlótéren, azóta egyik ismert élőhelyén sem bukkant fel. Ez változott meg most: Mark Telfer és Graeme Lyons entomológusok két egészséges példányra is bukkantak a Wight-sziget Newtown Természetvédelmi Területének egy eldugott pontján.

A helyszínt csak csónakkal lehet megközelíteni, az élőhelyet pedig korábban kihelyezett birkákkal próbálták meg vonzóbbá tenni a fehérkezű farkaspókok számára. A területen korábban magas fű nőtt, ezt pedig ez a faj nem kedveli, a birkák viszont visszalegelték annyira, hogy az Aulonia albimana számára tökéletesnek bizonyuljon. Korábban Somerset grófságban észlelték néhány alkalommal, az ottani élőhelye azonban elpusztult, ezután még egy alkalommal találtak rá a Wight-szigeten 1985-ben – miután itt még nagyjából megmaradt az a környezet, amit kedvel, az elmúlt negyven évben többször is keresték, és hivatalosan még nem nyilvánították Angliában kihaltnak.

Kalandos (újra)felfedezés

Mint kiderült, jól tették: Lyons és Telfer csak négy órát tölthettek a területen, miután értük jött volna a csónak. Lyons kilenc perccel a csónak érkezése előtt talált rá egy példányra, egy másodikra pedig az indulás előtt egy perccel. „559 különböző pókfajt figyeltem meg a Brit-szigeteken, de ez volt életem legizgalmasabb találata” – lelkendezett a Guardiannek. Helen Smith, a Brit Arachnológiai Társaság konzervációs programjának vezetője is hasonlóan lelkes volt, ő az évszázad újrafelfedezésének nevezte az eseményt.

Az még nem világos, hogy mekkora a pókpopuláció a helyszínen, ahol a nyomára akadtak, de Smith reméli, hogy a nemzeti park által helyreállított élőhely alkalmasnak bizonyul rá, hogy tartósan megtelepedjenek rajta a pókok. A fehérkezű farkaspók egyébként csak a Brit-szigeteken ritka, Európában viszonylag elterjedtnek számít, Magyarországon is megtalálható.

Különlegessége, hogy farkaspókként is hálót sző, ami ritkaságnak számít, a hálók szálai pedig nem a zsákmány csapdába ejtésére szolgálnak, hanem riasztják a tölcsérszerű részben üldögélő pókot, amikor egy rovar beléjük botlik, a farkaspók pedig erre ott terem, és elejti a zsákmányát.