Bár sokáig úgy tartották, hogy a mutatós rovarok Ázsiában fejlődtek ki, a legfrissebb filogenetikai vizsgálatok más eredményre vezettek.
A modern Darwinnak is becézett biológus 92 éves volt, karrierje során négyszáznál is több új hangyafajt fedezett fel, és rengeteget tett a biodiverzitás megőrzéséért és a rovarok védelméért.
Egy nemrégiben megjelent tanulmányban japán kutatók a fülbemászók péniszhasználati preferenciáit vizsgálták, és arra jutottak, hogy bár a jobb- és balkezesekhez hasonlóan használják inkább egyik vagy másik szervüket, nagyjából 50-50 százalékban oszlik meg a rovarok között, hogy melyik a domináns.
A méhkolóniákat már Észak-Amerikában is tizedelő, invazív ázsiai óriásdarázs támadására a méhek speciális hangokkal hívják fel a kaptárban lévő társaik figyelmét, így teremtve időt a felkészülésre.
Nagyjából 750 évvel ezelőtt jelentek meg a maorik Új-Zélandon, az addigi sűrű erdőbe pedig tisztásokat égettek a településeiknek. Az álkérészek egy szempillantás alatt alkalmazkodtak az új körülményekhez: az addig röpképes rovar szárnya visszafejlődött, így alkalmazkodott az ember teremtette körülményekhez.
A fémdarazsak családjába tartozó parazita rovar kinézetre nagyon hasonlít az eddig is ismert Chrysis brevitarsisra. A frissen felfedezett állat a Chrysis parabrevitarsis nevet kapta, és annyira ritka, hogy eddig csak egyetlen példányát azonosították egy norvég gyűjteményben.
A Pharohylaeus lactiferatust utoljára 98 éve látták, egy ausztrál kutató most három helyszínen azonosította a faj tagjait. Valószínű, hogy a faj veszélyeztetett, és nagyon úgy néz ki, hogy két fa virágaihoz ragaszkodik, ezért is találtak eddig kevés ilyen méhet.
Az Aphelicophontes danjuddit a borostyán olyan épségben őrizhette meg, hogy még a nemi szervei is fennmaradtak, ez alapján jöttek rá, hogy egy eddig ismeretlen faj tagja. A lelet kiváló állapotban maradt fenn, a felfedezéshez az is kellett, hogy a kettévágott fosszília két felét ismét egyesítsék.
A Lasioglossum dorchinit a Földközi-tenger partvidékén, a korábbi eukaliptuszültetvények területén zajló élőhely-rekonstrukciók vizsgálata során fedezték fel az entomológusok.
Az énekeskabócák máig ismeretlen okból 13-17 éven át a talajszint alatt, lárvaállapotban élnek. Miután egy rejtélyes vezényszóra tömegesen kibújnak a föld alól, elnyerik kifejlett formájukat, párzanak, majd elpusztulnak.
A gépi tanulással operáló bogárgenerátor művei önálló műalkotásként is megállják a helyüket.
William Romoser, az Ohiói Egyetem entomológusa szerint nyilvánvaló, hogy a vörös bolygón hüllők és méhek is élnek. Romoser több évet szánt a marsjárók felvételeinek elemzésére, szerinte fosszíliák és élő rovarok is találhatóak a Marson.
Az Európában 6000 kilométeren át húzódó várrendszerben élő, szuperkolóniát alkotó argentin hangyák két évtizede foglalkoztatják a kutatókat. A honos fajokat kiszorító invazív rovarok ellen eddig a védekezés esélye sem volt meg. Finn kutatók nemrég gombák és vírusok bevetését javasolták a dél-amerikai rovarokkal szemben.