A rendőrségi drograzziák hatékonyságáról, a kábítószerek differenciálásáról és az alkohol és a drog közötti különbségről kérdeztük Horváth László kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztost a Mathias Corvinus Collegium (MCC) háromnapos drogügyi csúcstalálkozóján. A Budapest Summit a globális kábítószer-járványról című konferencia keddi napján amerikai, német és magyar előadók is megosztották a kábítószer elleni küzdelemmel kapcsolatos „jó gyakorlatokat”, és míg a fogyasztók társadalmi helyzetének megértése és átfogó segítése kevésszer került szóba, a meghívottak inkább a pragmatikus megoldásokról beszéltek. Ez beleillik a magyarországi drogpolitikába, amelyhez a kormány idén február óta sokkal szigorúbb mércét alkalmaz, mint korábban: ekkor Orbán Viktor megüzente, hogy „bevezetik a zéró toleranciát”, és kinevezte Horváth Lászlót (hivatalos Facebook-oldalán Horváth Laci) a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztosnak.

Horváth az MCC konferenciáján elmondta, hogy „nem akarunk és nem is tudunk együtt élni a kábítószer-bűnözéssel, nem engedjük be őket a nappalinkba”, majd párhuzamba állította a migrációt a Magyarországra beáramló kábítószer-kereskedelemmel. Ezzel a dupla ellenségképpel hívta fel a figyelmet a társadalmi összefogás szükségességére, ugyanis szerinte a fiatalok önállóan nem képesek felmérni a drogok veszélyeit: „A fiataloknak van egy örökélet-tudata, ami miatt nem fogják fel, hogy ez káros rájuk és a társadalomra”. Horváth szerint Magyarországon kívül ez a felfogás teret nyert: a nyugat-európai országok már menthetetlenek a megnövekedett kábítószer-használat és a túlzott liberalizáció miatt, de Magyarországnak még van esélye drogmentessé válni.

Európát sem kell elhagyni az ellenpéldákért

Európában a 2020-as évek elején kezdődött el a kannabiszlegalizációs hullám, amibe elsőként 2021-ben Málta szállt be. A szigetország törvényei felnőtt fogyasztóknak engedélyezik a növény birtoklását és termesztését, amelyet a lakosság nonprofit szövetkezetekből vásárolhat meg. 2023-ban Luxemburg is meglépte a kannabiszhasználat és -termesztés legalizálását, majd 2024-ben Németország követte a két uniós tagállamot. A németeknél 50 gramm kannabisz birtoklása és három tő otthoni termesztése is legális, de a terjesztése tilos. Itt Máltához hasonlóan szociális klubokat hoztak létre, illetve a kannabisz orvosi felhasználását is engedélyezték. A legalizáló országok közé idén májusban lépett be Csehország is, ahol az új törvény szerint a felnőttkorú lakosság három növényt és 100 gramm szárított kannabiszt tarthat az otthonában.

A Drogriporter júniusban közölt adatai szerint a cseheknél – az eddig sem túl szigorú szabályozások miatt – 1995 és 2024 között nagyobb arányban próbálták ki a 16 évesek a kannabiszt, mint Magyarországon, ugyanakkor az utóbbi 10 évben az előző hónapban kannabiszt kipróbáló fiatalok aránya több mint 3 százalékkal csökkent, míg Magyarországon ugyanez az arány nőtt. 2015-ben a válaszadást megelőző hónapban kannabiszt kipróbáló magyar fiatalok aránya 3,8 százalék volt, 2024-re a számuk 6,5 százalékra emelkedett – az EU-s átlag ugyanebben az időszakban 6,7 százalékról 4,7 százalékra csökkent.

A sorban legalizáló országok politikáinál van egy sokkal különlegesebb példa Európában: Portugália 2001-ben dekriminalizálta az összes addig illegális szer birtoklását és használatát. Ezt súlyos heroinfüggőségi krízis előzte meg az országban, amikor véget ért António Salazar autoriter vezető 1933-ban kiépített rezsimje. A közel 40 évig tartó elnyomó rendszer alatt az oktatás maradisága és a tabusítás miatt a társadalomban nem alakult ki organikusan a kábítószerekhez való kiegyensúlyozott viszonyulás. A portugál döntéshozók a társadalom akkori állapotára nem további szigorításokkal reagáltak, hanem legalizációval, ami a szociális, a pszichiátriai és az egészségügyi támogató rendszerek újrarendeződését is elősegítette. Portugáliában a 2000-ben mért egymillió főre jutó 104,2 HIV fertőzéses esetszám 2015-re 4,2-re csökkent.

„A rendőrségnek a beavatkozásai sohasem előzmény nélküliek”

Annak ellenére, hogy a kábítószer-fogyasztásra vonatkozó szabályozások az európai tagállamokban egyre liberálisabbak, Horváth szerint továbbra is az erőteljes állami fellépés a leghatékonyabb módszer a szervezett bűnözés ellen. A helyszínen megkérdeztük a kormánybiztost, hogy mindezt miért a klubokban szórakozó fiatalok vegzálásával kívánják elérni: „Az biztos, hogy az elsődleges ellenfél a drogkereskedelem és a szervezett bűnözés. A szervezett bűnözés pedig nincs meg fogyasztó nélkül”.

Hozzátette, hogy „a rendőrségnek a beavatkozásai sohasem előzmény nélküliek. Tehát a rendőrségnek mindig meg kell alapoznia egy beavatkozást, ennek mindig van egy végrehajtási terve, és azzal mindig el kell számolni. És ott mindig arányosan kell megválasztani az eszközöket”. Arra azonban, hogy a múlt héten a Dojo klubban történt razzián a rendőrök miért vittek el embereket azért, mert magas volt a pulzusuk, a kormánybiztos már azt a választ adta, hogy ezt a rendőrségen kell számon kérni.

A kormánybiztos nem hisz a drogok differenciálásában, szerinte a fű és a herion között nincs különbség: „Amikor elkapnak egy nagyobb drogterjesztőt, kereskedőt, minden van nála”. A fogyasztókkal sem volt megengedőbb: „Ott kezdődik nagyon sokaknak a drogos karrierje, hogy elindul az úgynevezett könnyűdroggal. Csak a könnyű mindig nehezebb lesz. Ma már a marihuánából is sok fokozat van, és a fű közé jó néhány esetben bekeveredik aztán valami”. Horváth szerint a drogfüggőség kialakulása a közösségek bevonásával előzhető meg, például a funkcionális családi működéssel, az egyházi szereplők és a civilek részvételével. Ezek a tevékenységek jelenthetnek hatékony prevenciót és világosíthatják fel a fiatalokat. A kormánybiztos szerint ez azért fontos, mert a kábítószer-fogyasztás világába „belépni csoportosan lehet, az buli, de kilépni csak egyénileg”.

Bár Horváth szerint drog és drog között nincs különbség, az alkoholfogyasztás és a drogfogyasztás között már van. Ezt a Qubit kérdésére azzal magyarázta, „hogy az alkoholkereskedelem nem a szervezett bűnözés kezében van, nem a szervezett bűnözés mozgatja”, másrészt a gasztronómia és a kultúra része is. Ez a „nemzeti hagyomány” a globális felmérésekből is kirajzolódik: a World Population Review adatai szerint 2022-ben a világ országai közül Magyarország a 14. helyen szerepelt az országok éves, átlagos alkoholfogyasztását felmérő listáján, és 2016-ban konkrétan világelső volt az alkoholhoz köthető rendellenességekben szenvedők (az alábbi ábrán: alkoholbetegek) számát felmérő globális kutatásban.

A tiltás lenne a drogozás ellenszere?

A konferencián az alkoholról elvétve esett szó, de Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke és a Richter Gedeon igazgatótanácsának elnöke szerint egy borfüggő ember másnap is tud dolgozni, de aki drogozik és hallucinogéneket fogyaszt, az erre képtelen. Majd a könnyűdrog-keménydrog kérdéssel folytatta: „A kannabiszról az a vélekedés, hogy egy soft drog, ami nem igaz, hiszen komoly pszichológiai hatásai vannak”. Az agy dopamintermelő képességét megtépázó szereknél kitért arra is, hogy mostanra az ecstasy vált a legnagyobb problémává a kábítószer-fogyasztók körében, amit az adatok is alátámasztanak.

Az európai iskolai felmérés az alkoholról és más kábítószerekről (ESPAD) tavalyi adatai szerint a felmérésben részt vevő európai tagállamok közül Magyarországon volt a legmagasabb az ecstasy-használat a 15-16 évesek körében. A kutatásból kiderült, hogy a kiválasztott EU-s országokban a 15-16 évesek 1,6 százaléka próbálta ki az ecstasyt, míg Magyarországon ez az arány 3,5 százalék.

Vizi szerint már egyetlen tabletta után függővé válhatnak a fiatalok, amelyre előadásában Horváth kínált megoldást. A kormánybiztos prezentációja szerint a szigorú drogpolitika előnye, hogy megnehezíti és csökkenti a kínálatot és a hozzáférést, visszatartja a drogokkal ismerkedő és a használatukkal kísérletező fiatalokat, késlelteti a droghasználat kezdetét, összekapcsolja a nemzeti és vallási közösségeket, de ellentmondásos módon elutasító normákat is kialakít a társadalomban. Horváth szerint ez a tiltó mentalitás erősíti meg a fiatalokban azt a hozzáállást, hogy a kábítószer-használat elfogadhatatlan.

Kevin Sabet, a Fehér Ház drogpolitikai szakértője, az Alapítvány a Kábítószer-politikai Megoldásokért (FDPS) és a Marihuána Okos Megközelítései (SAM) nevű szervezetek vezetője csatlakozott a hagyományos, büntetésalapú drogpolitikai modell támogatóihoz. A konferencián elmondta, hogy a tiszta tűk biztosítása és a felelősségteljes kábítószer-használat edukációja helyett börtönnel kellene fenyegetni az érintetteket, mert akkor biztosan abbahagyják a használatot.

Ugyanakkor az amerikai kábítószerhelyzet jelentősen eltér az európai és a közép-kelet-európai tendenciáktól. Az Egyesült Államokban 2023-ban a 12 éves és annál idősebb lakosság közel 17 százaléka használt drogokat a megelőző hónapban, ami 1,9 százalékos növekedést jelent az előző évi adatokhoz képest. Ráadásul az USA-ban a receptre kapható fájdalomcsillapítók is szerepelnek az addiktív szerek toplistáján: a legnépszerűbb kábítószer a marihuána, a második az ópiumszármazékok csoportja, a harmadik az LSD és a negyedik helyen állnak a receptre kapható fájdalomcsillapítók.

Azért csak kiderült, hogy a kábítószer-fogyasztásnak emberi oldala is van

A konzervatív, magyar drogpolitikát támogató amerikai álláspont mellett a konferencián megjelentek visszafogott ellenvélemények is. Az első kerekasztal-beszélgetésen Carlton Brick, a Nyugat-Skóciai Egyetem (UWS) szociológiaoktatója a Skóciában egyre növekvő kábítószer-fogyasztási statisztikák okát a társadalmi kultúra meggyengülésére vezette vissza. A szociológus elmondta, hogy a dekriminalizáció segíthet a függők és az érintettek felépülésében, ugyanakkor a társadalmakban élők az „állam pácienseivé” váltak, azaz kiszolgáltatottak az szociális hálót érintő elhibázott döntéseknek is. A panelbeszélgetésen hasonlóan nyilatkozott Stuart Derbyshire idegtudós is, a Szingapúri Nemzeti Egyetem (NUS) pszichológia tanszékének docense és helyettes vezetője is, aki nem jogalkotási, illetve végrehajtás-stratégiai szempontból közelítette meg a kábítószer-kérdést. Szerinte „a drogkrízis ott kezdődik, amikor az élet kiüresedik, az emberek reménytelennek és megalázottnak érzik magukat”.