Világelsők vagyunk az alkoholbetegek lakosságarányos számát illetően: a Magyarországon élők közel negyede alkoholista, méghozzá úgy, hogy az adatsorokban a 15 évestől idősebbeket egészen az aggastyánkorig beleszámítják. Ezzel a teljesítménnyel megelőzzük a közhiedelemben nagyivónak tartott nemzetek egész sorát, köztük a briteket, az íreket, a németeket, az olaszokat és a franciákat, de egy iccényivel még az ezüstérmes Oroszországot is.

Nemek szerinti bontásban még látványosabbak a magyar eredmények: a magyar férfiak több mint harmada, 36,9 százaléka alkoholbeteg, szemben a nők 7,2 százalékával. Az alkoholista férfiak száma lakosságarányosan megegyezik az oroszországi adatokkal.

Még ha az adatsorok nem is frissek, például mert az Egészségügyi Világszervezet nem készít minden évben átfogó elemzést, a World Population Review térképe, amelyen Magyarország apró szigetként tűnik ki az európai országok közül, egyértelműen hirdeti a nagyvilágnak a lehangoló tényt. Az alkoholbetegek lakosságarányos számának elsőbbsége egyébként korántsem jelenti, hogy a magyarok innák a legtöbb alkoholt egy főre vetítve. Miközben Magyarországon fejenként átlagosan mintegy 11 liter tiszta alkoholt iszik a lakosság, a rangsort vezető Csehországban 14,2, Lettországban 13,2, Moldovában 12,85, Németországban 12,8 liter fogy fejenként évente. A magyarok az átlagosan megivott 11 literjükkel az egy főre jutó fogyasztás listáján az első tíz helyezettbe sem férnek bele.

A utolsó átfogó, teljes lakosságra vetített hazai kutatást 2019-ben végezték, ennek eredményei 2021-ben jelentek meg a Paksi Borbála szociológus és Demetrovics Zsolt addiktológus által szerkesztett Addiktológiai problémák Magyarországon című kötetben. Az átfogó helyzetképet ismertető kutatás alkoholról szóló fejezetéből az derül ki, hogy az előző évi (vagyis 2018-as) ivási magatartás alapján a férfiak körében az alkoholfogyasztók 12, míg a nők körében mindössze 1 százaléka tekinthető kockázatosnak, problémásnak. A felmérésben megkérdezettek körében mindezzel együtt lényegesen nagyobb volt azoknak az aránya, akik a kérdőíves felmérést megelőző hónapban legalább heti rendszerességgel fogyasztottak alkoholt, ez ugyanis a felnőtt lakosság negyedére – a férfiak 40, a nők durván 10 százalékára – bizonyult igaznak. Összességében azonban minden felmérés visszaigazolja azt a lassan szállóigévé vált észrevételt, hogy „Magyarország az egymillió alkoholista országa”.

A magyarok, azon belül is a férfiak a sört szeretik a legjobban. A hazai kutatás eredményei szerint a 18–64 éves felnőtt lakosságban a legtöbben és a legnagyobb mennyiségben sört fogyasztanak, ezt követi a borivás. A tömény italok a borokhoz közel hasonló mértékben elterjedtek, de azokat kisebb mennyiségben fogyasztják. A férfiak – alkoholtartalmú üdítők kivételével – minden italfajtából nagyobb arányban, gyakrabban és nagyobb mennyiséget is fogyasztanak. A férfiak körében a sör, a nők körében a bor áll a mennyiségi és gyakorisági adatok alapján is az első helyen.

Magyarországon történelmi hagyomány az alkoholizmus

Mint arról korábban bővebben írtunk, a mértéktelen alkoholfogyasztás egyáltalán nem újkeletű Magyarországon. Bár eleinte nem érintett tömegeket, a fenyegetést már a 20. század elején érzékelték, így 1901-ben megalakult az Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület. A tömeges fogyasztás első hullámát az I. világháború hozta el, az alkoholbetegek számának a meredek emelkedése pedig az államszocializmus terméke. Az 1980-as évek elején már a reggeli szesztilalmat is bevezették.

Az ezredfordulótól 2016-ig ennek ellenére is csökkent az egy főre jutó éves elfogyasztott alkohol mennyisége. Ugyanakkor az alkoholbetegek száma kiemelkedően magas maradt lakosságarányosan, amiből arra lehet következtetni, hogy valamivel kevesebben isznak, de aki iszik, az többnyire nem áll meg félúton. Miközben Magyarországon a lakosság jóval több, mint ötöde alkoholbeteg, az Európai Unióban ez az arány nem éri el a 10 százalékot. A súlyosan alkoholfüggők aránya Magyarországon közel 10, az Európai Unióban 3,7 százalék egy 2020-as kimutatás szerint.

Bár Magyarország hagyományosan a nagy alkoholfogyasztású országok közé tartozik, ahol az alkoholfogyasztás részét képezi az étkezési szokásoknak, a társas együttléteknek, az ünnepeknek is, „Magyarországon az alkoholprobléma – egy-két rövid időszaktól eltekintve – nem került a társadalmi és politikai érdeklődés középpontjába. Ennek megfelelően, más társadalmi problémákkal összehasonlítva – az alkoholprobléma kifejezetten az »alulkutatott« területek közé tartozik. Nem tudjuk milyen alkoholfogyasztási szokások, és a fogyasztás milyen veszélyeztető formái jellemzőek a magyar társadalomra. Nem tudjuk kik a mértéktelen fogyasztók, és miért lesznek azzá” – írta Elekes Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem szociológiaprofesszora Alkohol és társadalom című összefoglaló tanulmányában még 2004-ben.

Az igazi mélyrepülés az alkoholizmusban szenvedők számának a növekedésében az 1970-es, 1980-as években történt, mondta el a Qubitnek Elekes, de a nagyivók számának a növekedése az összes szocialista tagállamban szembeötlő volt. Globálisan évszázadok óta az európai államok számítanak a legnagyobb alkoholfogyasztóknak, viszont a múlt század első felében, mint a legnagyobb bortermelők, Franciaország, Spanyolország és Olaszország vezette a ranglistákat, a posztkommunista államok csak az évszázad utolsó negyedében vették át a vezetést. Ehhez hozzájárulhatott, hogy a nyugati államoknál lényegesen olcsóbb az alkoholtartalmú italok kereskedelmi ára, Magyarországon például a legolcsóbb az egész Európai Unióban.

Európában a magyarok fizetik a legkevesebb adót, ha isznak

Az alkoholfogyasztás és az abból fakadó negatív hatások mindenesetre világméretű problémának számít, olyannyira, hogy tavaly az alkoholizmus ellen világszerte küzdő Movendi nonprofit szervezet átfogó stratégiai lépéseket sürgetett a WHO 75. régiós tanácsán. Miközben a szervezet az adózási szabályok átfogó szigorítását sürgeti, a magyarországi adatokat magyarázhatja, hogy az országban nincs átfogó alkoholkezelési stratégia.

A 2010-es években tapasztalható javulást visszavethette például, hogy a 2013-tól hungarikummá avanzsált pálinkát saját használatra (napi négy felesig) adómentesen is le lehet főzni. Elekes szerint az egyelőre adatszerűen nem mutatható ki, hogy milyen a hatása a hazai alkoholfogyasztásra az otthoni pálinkafőzés feltételei enyhülésének, a megítélésbeli változásokat pedig azért nehéz mérni, mert eddig sem volt rossz az alkohol megítélése Magyarországon. Valószínűsíthetően szerinte nem önmagában a szabályok enyhítése, inkább a társadalomban tapasztalható tömeges elszegényedés járulhat hozzá, hogy az alkoholfogyasztás körülményei az otthoni házi főzések irányába terelődnek vissza.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: