Korábban nem látott törőfogú őshalfaj került elő az iharkúti dinoszauruszlelőhelyről

Szabó Márton, az ELTE Őslénytani Tanszék kutatója, a Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa, és John J. Cawley, a Bécsi Egyetem kutatója a tudomány számára új, törőfogú őshalfajt fedeztek fel. Az eddig nem ismert fosszilis halfaj kövületei a Bakonyban található, világhírű iharkúti dinoszauruszlelőhely késő kréta korú, nagyjából 85 millió éves üledékéből kerültek elő – olvasható az ELTE hétfői közleményében.

Az Acta Palaeontologica Polonica folyóoratban megjelent tanulmányban bemutatott új őshalfaj a kihalt Pycnodontiformes rend tagja, mely a földtörtént triász időszakától az eocén időszakig volt jelen a földi élővilágban. A rend tagjainak legfőbb jellemzője a vastag zománcú fogakból gyöngysorszerű sorokba rendeződő fogazat, amely a kemény táplálék összezúzására specializálódott.

Az iharkúti dinoszauruszlelőhelyről már a legelső ásatások óta ismertek ilyen halak maradványai, ezeket 2016-ban mind egy szálig a Coelodus génusszal rokonítottak a kutatók. Az azóta begyűjtött iharkúti halmaradványok között azonban nemrégiben felbukkant egy felső állkapocselem, ami ezt minden kétséget kizáróan megcáfolta. Nem sokkal később előkerültek a felső állkapocselemhez rendelhető, most már magabiztosan azonosítható alsó állkapocselemek is, érdekes módon a sok-sok évvel ezelőtt itt begyűjtött leletek között.

Az újonnan felismert állkapocselemek rendszertani besorolása izgalmas eredményekre vezetett. Ezek a kövületek már nem rokoníthatóak az Európa szerte ismert Coelodusszal, hanem egyértelműen a mai Olaszországból előkerült, szintén késő kréta korú üledékből leírt Polazzodushoz tartoznak. Az iharkúti leletek viszont erősen különböznek az összes eddig felfedezett Polazzodus maradványtól, így új fajként kerültek leírásra. Az újonnan leírt fajt Mihályfi Lászlóról, az ajkai Bródy Imre Gimnázium igazgatójáról nevezték el felfedezői, így Polazzodus mihalyfii néven került közlésre. Mihályfi biológiatanára volt a kutatás első szerzőjének, Szabó Mártonnak, és a maradványok lelőhelyén, Iharkúton zajló gerinces őslénytani kutatásokat koordináló Ősi Attilának is.