A legújabb taxonómiai kritériumok mentén alig pár éve sikerült tisztázni, pontosan hány faja, illetve alfaja van az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigetcsoporton elterjedt óriásteknősöknek (Chelonoidis spp.). A pontos meghatározás a természetvédelem fajmegőrzési, visszatelepítési programjainak alapja, ami a Galápagos-szigetcsoport óriásteknős-populációnál még lényegesebb feladat. Enélkül ugyanis egy adott élőhely eredeti ökoszisztémáját sem lehetne helyreállítani.

A Galapagos Conservation Trust visszavadítási programja is csak a taxonómiai azonosítás után kezdett a Floerana-szigetről az 1840-es évekre a teknősvadászatot is űző halászok által kipusztított Chelonoidis niger néven lajstromozott endemikus hüllők állományának hibridkeresztezéssel történő „szaporításába”, hogy aztán az eredeti élőhelyen egy kellően népes és stabil populációval lehessen megkezdeni a visszatelepítést.

A BBC beszámolója szerint a napokban 158 fogságban nevelt, rendszertanilag a honos fajhoz tartozó egyed kezdett új életet a Floerana-szigeten.

A visszatelepítési program azután vált lehetővé, hogy a zoológusok 2008-ban a galápagosi Isabela-szigeten található Wolf vulkán közelében élő populáció tagjait a Floreana-szigetről kipusztított fajhoz tartozónak azonosították. A genetikailag a legszorosabb rokonságot mutató 23 egyed utódai lettek a visszatelepítési program főszereplői.

A Galapagos Conservation Trust sajtóközleménye szerint az óriásteknősök a szigetcsoport ökoszisztéma-mérnökeiként, táji léptékű tevékenységükkel segítik a természeteshez közeli egyensúlyi állapotba hozni a sziget mostanra erősen leromlott élővilágát.