Védelmük miatt muszáj mielőbb tisztázni, hogy hány faja van a galápagosi óriásteknősöknek
A Galápagos-szigeteken elterjedt óriásteknősök (Chelonoidis spp.) a globális természetvédelem emblematikus állatai. A hatalmas, akár több száz kilogrammos testtömeget is elérő hüllők a kutatások szerint 16 populációt alkotnak az Ecuadorhoz tartozó szigetvilágban. Az azonban jelenleg is vitatott, hogy a páncél alakjában, viselkedésében és genetikájában mutatkozó különbségek alapján rendszerezett óriásteknősök voltaképpen hány fajt, illetve alfajt alkotnak.
A New Scientist ismerteti azt az új kutatási eredményt, amely igyekszik rendet tenni a taxonómiai rendetlenségben. Ez ugyanis nem csak rendszertani szempontból fontos, hanem azért, mert finanszírozási szempontból egyáltalán nem elhanyagolható, hogy a természetvédők egy faj, vagy csak egy alfaj oltalmához kérnek pályázati forrást a természetvédelmi világszövetség, az IUCN aktuális fajlistájára hivatkozva. Márpedig 2021-ben az IUCN teknősök taxonómiájával foglalkozó munkacsoportja a Scientific Reports folyóiratban az év februárjában közzétett tanulmány alapján úgy döntött, hogy az összes populáció a galápagosi óriásteknős vagy elefántteknős (Chelonoidis nigra) nevezetű fajhoz tartozik.
2021-ben azonban az IUCN teknősök taxonómiájával foglalkozó munkacsoportja egy ugyanabban az évben közzétett tanulmányt követően úgy döntött, hogy az összes populáció egyetlen galápagosi óriásteknős fajhoz tartozik.
A 2021-es tanulmány összesen 15 egyedet vizsgált meg 13 populációból. Azért csak ennyiből, mert a többi már kihalt a vadászat, az élőhelyvesztés és az olyan inváziós vetélytársaik miatt, mint amilyen a szigetekre betelepített kecskék. A mitokondriális DNS-elemzések eredménye szerint mivel a különböző galápagosi óriásteknős-populációk egyes tagjai között kisebbek a különbségek, mint más teknősfajok tagjai között, ezért ugyanahhoz a fajhoz tartoznak.
A kutatók most a 13 élő csoportból 38 teknős genomját elemezték. Egy számítógépes modell segítségével 50 – egyenként 1000 DNS-betű, azaz bázispár hosszúságú – régiót is összehasonlítottak, amelyek véletlenszerűen helyezkedtek el a genomokban. Ez a megközelítés korábbi tanulmányokban már bizonyította, hogy pontosan megkülönbözteti a különböző emlős-, madár- és békafajokat, amelyek osztályozásában széles körben egyetértés van, de a teknősökre eddig még soha nem alkalmazták. Az új tanulmány szerzői szerint ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a galápagosi óriásteknősöknek legalább öt, de potenciálisan akár 13 faja is létezik.
A kutatók úgy vélik, hogy mivel a finanszírozás többnyire a fajok, nem pedig az alfajok száma alapján történik, az összevonás megakadályozhatja, hogy a veszélyeztetett populációk védelme elégséges pénzügyi támogatásban részesüljön.
A New Scientist példája szerint amennyiben „a Galápagos Nemzeti Park arra kéri az ecuadori kormányt, hogy hozzon létre egy védett tenyésztési bázist egy alfaj számára, akkor kevés az esélye, hogy pénzt kapjon, de ha egy faj megőrzése a cél, akkor azt a döntéshozók is komolyabban veszik”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: