Az ijesztő, de eddig főként csak anyagi károkat okozó támadások valószínűleg egy kardszárnyúdelfin-csapathoz kötődnek. Kutatók csak sejtik, mi állhat a merőben szokatlan állati viselkedés hátterében.
Egy friss, független szakértők által még nem megerősített tanulmány a spanyol szennyvízben már 2019 márciusában is kimutatta a SARS-CoV-2 nyomait. A virológusok óvatosságra intenek.
Az elmúlt napokban jelentősen csökkent a napi új esetek és a halálozások száma is az országban, és bár április 26-ig még biztosan eltart a kijárási korlátozás, a kormány már a következő fázist tervezi: a lakosság tömeges tesztelését és az egészséges fertőzöttek karanténközpontokba küldését.
„Egyedül vagyok itt, a bátyám és a nővérem nem tudott eljönni, a feleségem nincs itt, az unokák is hiányoznak. Csak én. Az ember el sem tudná képzelni, hogy a vég ilyen is lehet” – mondta egy gyászoló a CNN-nek.
Az Európában 6000 kilométeren át húzódó várrendszerben élő, szuperkolóniát alkotó argentin hangyák két évtizede foglalkoztatják a kutatókat. A honos fajokat kiszorító invazív rovarok ellen eddig a védekezés esélye sem volt meg. Finn kutatók nemrég gombák és vírusok bevetését javasolták a dél-amerikai rovarokkal szemben.
A frissen megválasztott polgármester a novemberben bevezetett szennyezéscsökkentő intézkedések visszavonásával kampányolt, pedig azoknak már kimutatták pozitív egészségügyi és környezeti hatásait.
A spanyol főváros intézkedése mérföldkő a károsanyag-kibocsátás visszaszorításáért folytatott harcban: a tömegközlekedésre, a gyaloglásra és a biciklizésre ösztönzik azokat, akik nem engedhetnek meg maguknak egy elektromos autót.
Az inkvizíció nevében a 15. század végén kiűzték Spanyolországból az áttérni nem akaró zsidókat. Leszármazottaik a középkori spanyolra emlékeztető, különös ladino nyelvet használják. Szarajevóban már csak négyen beszélik a judeo-spanyolt.
A 40 ezer fős Narón orvosai az egészségügyi minisztérium segítségével dolgozták ki a programot, amellyel a növekvő elhízási aránnyal igyekeznek szembeszállni.
Az olasz csendőrség olívaolaj-osztagot hozott létre, Parmában sonkarazziákat tart a rendőrség, a spanyol csempészek pedig már francia zászlós palackból isszák a borukat a határon túl.
A város ma már azért nem mindenkié, mert az utcák kitisztítása, a nyüzsgő sokadalmak leszabályozása kiszorította az urbánus terekből a nyilvánosságot, az önrendelkező és érdekérvényesítő szabadságot, a demokrácia alapfeltételéül szolgáló párbeszédet. Legalábbis ezt állítja Eberhard Straub német történész magyarul most megjelent civilizációtörténeti kötetében.