A spanyol főváros intézkedése mérföldkő a károsanyag-kibocsátás visszaszorításáért folytatott harcban: a tömegközlekedésre, a gyaloglásra és a biciklizésre ösztönzik azokat, akik nem engedhetnek meg maguknak egy elektromos autót.
Az inkvizíció nevében a 15. század végén kiűzték Spanyolországból az áttérni nem akaró zsidókat. Leszármazottaik a középkori spanyolra emlékeztető, különös ladino nyelvet használják. Szarajevóban már csak négyen beszélik a judeo-spanyolt.
A 40 ezer fős Narón orvosai az egészségügyi minisztérium segítségével dolgozták ki a programot, amellyel a növekvő elhízási aránnyal igyekeznek szembeszállni.
Az olasz csendőrség olívaolaj-osztagot hozott létre, Parmában sonkarazziákat tart a rendőrség, a spanyol csempészek pedig már francia zászlós palackból isszák a borukat a határon túl.
A város ma már azért nem mindenkié, mert az utcák kitisztítása, a nyüzsgő sokadalmak leszabályozása kiszorította az urbánus terekből a nyilvánosságot, az önrendelkező és érdekérvényesítő szabadságot, a demokrácia alapfeltételéül szolgáló párbeszédet. Legalábbis ezt állítja Eberhard Straub német történész magyarul most megjelent civilizációtörténeti kötetében.