Van, aki a munkából menekül, van, aki a munkába
Egyáltalán nem mindegy, hogy egy munkavállaló rajong a munkájáért, szereti a feladatait és ezért túlórázik, vagy olyan erősen szorong, hogy inkább az éjszakákat is beáldozza. A szabadidőben való munkavégzés motivációi igen sokfélék lehetnek, ezek feltérképezésére fejleszt mérőeszközt egy magyar kutatócsoport. Kun Bernadette egyetemi docens és az ELTE PPK Pszichológia Intézetében működő Addiktológia Kutatócsoport jelenleg egy olyan kérdőíves kutatást végez, amelynek eredményeként egy átfogó, a munkafüggőséggel és a kiégéssel való kapcsolatokat is feltáró skála jöhet létre. A kutatáshoz itt lehet csatlakozni, várják a résztvevőket, akik a kitöltés eredményéről visszajelzést is kapnak, és nyereményjátékban is részt vehetnek.
A kutatók egy, a munka világában használható skála kidolgozását tűzték ki célul. A validációs fázis végén létrejövő teszt célja, hogy az eddig ismert skáláknál jobban mérje a túlmunka motivációit, segítsen a dolgozóknak és az alkalmazottak jóllétéért felelős vezetőknek a problémás munkával kapcsolatos viselkedések feltárásában. A teszt eredményei végső soron ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy hosszú távon hatékonyabban lehessen megelőzni és kezelni a kiégéshez és túlzott stresszhez vezető feszültségeket.
Nem egyszerűen a túlóráról van szó
Ahogy gyakorlatilag bármit, úgy a munkát is túlzásba lehet vinni. Kun egyébként is többnyire a munkafüggőség kialakulásával és jellegzetességeivel foglalkozik: olyan összefüggéseket keres, amelyek segíthetnek előre jelezni, hogy kik azok, akiknél nagyobb a kockázata annak, hogy a munkavégzés egyfajta kényszerbe megy át.
Az új kutatás azokat a motivációkat tárja fel, amelyek a szabadidő munkára áldozása mögött állhatnak. Fontos, hogy itt nemcsak simán túlóráról van szó. Kun hangsúlyozza, hogy azért a „szabadidőben történő munkavégzés” elnevezést választották, mert a kutatásban kimondottan arra kíváncsiak, hogy mi veszi rá az embereket arra, hogy olyankor is dolgozzanak, amikor egyébként már javában lejárt a munkaidejük, vagy aznap ledolgozták az előírt óraszámot.
Az alkalmazottaknál, a kötött munkarendben dolgozóknál élesebb a határ, de a szabadúszók, a vállalkozók és persze a kötetlen munkaidőben dolgozók esetén is meg lehet állapítani, hogy mi számít extrának. Arra kérik a kitöltőket, hogy a saját maguk felé támasztott elvárásokat tekintsék a „hivatalos“ munkaidejüknek, és ahhoz képest válaszoljanak a feltett kérdésekre a túlmunkával kapcsolatban.
A szabadidőben végzett munka ez esetben jelentheti azt, hogy valaki nem hatékony a munkaidejében, ezért tovább dolgozik vagy este újra gép elé ül; hasonló indok lehet a halogatás, a rossz időbeosztás vagy az egyéb tevékenységek begyűrűzése is a nap folyamán. De az sem ritka, hogy valaki annyira szorong a munkája eredményén, hogy képes napokig éjszakázni annak tökéletesítésén. Szintén hasonló szorongást gerjesztő indok lehet, ha egy vezető azért túlórázik állandóan, hogy példát mutasson a beosztottaknak. Mindezek mellett a pluszmunka egyszerű oka lehet az is, hogy materiális, anyagi javakat szerezzen a dolgozó.
Van, aki a munkába menekül valami elől, és halálra dolgozza magát
A Qubit kérdésére Kun elmondta, hogy bár már létezik a munkamotivációk felmérésére szolgáló kérdőív, annak részletessége és mélysége messze elmarad a most fejlesztés alatt álló tesztétől. Olyan skálában gondolkodnak, ami az intrinzik (belső) motivációkat és az extrinzik (külső) motivációkat is méri, de számos olyan motívumot is, amelyeket az eddigi mérőeszközök nem. A már létező munkamotivációs skála alapja az öndeterminációs elmélet (self-determination theory, SDT), ami három pillérre épül: az az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás iránti igény beteljesedésére. A munkavállalók alapvetően szeretnek önmagukról és a saját tevékenységeikről legalább részben döntéseket hozni, miközben kibontakoztathatják a képességeiket és megmutathatják az alkalmasságukat. Mindezt úgy, hogy közben kapcsolódnak másokkal, gondoskodnak a közösség többi tagjáról, tartoznak valahová.
A belső motivációk alapvetően inkább pozitív folyamatokat indítanak el, ilyenkor a személy a tevékenységet önmagáért, annak élvezhetősége miatt csinálja. Ilyenkor a munka iránti elköteleződés sokáig teljesen veszélytelen motivációs tényező maradhat. Ám ebben az esetben is túlzásba lehet esni. A külső motivációk szerteágazók: az anyagi javak megszerzése, a fizetés, az elismerés bezsebelése vagy akár a büntetés elkerülése is lehet vágyott cél. A perfekcionizmus vagy a munkahelyi pszichés distressz már kimondottan akadályozhatja a munkavégzést, a halogatással együtt a hatékonyság elvesztéséhez és akár állandó félelemhez vezethet. Azok a munkavállalók, akik ilyesmivel küzdenek, szorulnak rá a legjobban, hogy a környezetük is felismerje a problémát – akár egy ilyen kérdőív segítségével.
A felsorolt tényezők a szakirodalom szerint összefüggést mutatnak a munkafüggőséggel és olykor a kiégéssel is. Előbbi esetén pedig sokszor kényszeres vonások is megjelenhetnek.
Ezek alapján Kun és a kutatócsoport több hipotézist is megfogalmazott.
Vizsgálják, hogy a túlzott munkavégzés lehet-e egyfajta megküzdési stratégia (coping), ami az unalom vagy a magánéleti problémák elől jelent menekülő útvonalat. Azt feltételezik, hogy ez a munkafüggőséggel járhat együtt.
Arra is számítanak, hogy a másoknak való megfelelés erős motiváció lehet a túlmunkára.
Feltételezik továbbá, hogy sokan azért túlóráznak, mert képtelenek delegálni a feladatokat, mások munkáját is elvégzik, vagy annyira a tökéletességre törekednek, hogy a perfekcionizmus oltárán feláldozzák a szabadidejüket.
A munka iránti elköteleződésről azt gondolják, hogy a munka szeretete lehet a fő motivációja.
Vizsgálják még, hogy a kiégés együtt mozoghat a belső feszültség mértékével, amit tetéz a külső nyomás. Ezek mögött ott állhat a kirúgástól vagy a retorzióktól való félelem.
A kutatástól a mindennapi használatig
A kérdőív fejlesztésének a mostani kutatás csak az egyik fázisát jelenti. Kun elmondta, hogy már két lépésen is túl vannak a kutatásban: először egy szabad válaszos motivációfelmérést végeztek, ahol a kitöltőknek nyitott kérdésekre kellett válaszolniuk a munkájukkal kapcsolatos motivációikról, illetve a túlórázási, a túlmunkára vonatkozó szokásaikról. Ennek alapján a kutatók több mint száz tételt azonosítottak, amelyek segítségével a második lépésben egy kérdőívet állítottak össze. A kitöltőknek azt kellett értékelniük egy skála segítségével, hogy az egyes állítások mennyire jellemzők rájuk. Majd a faktorelemzés módszerével ebből válogatták ki a most használt skála 68 elemét.
A harmadik, azaz a mostani lépésben olyan elemzést végeznek, amelyben megvizsgálják a kapcsolatot a már validált, megbízható mérőeszközök és az új kérdőív között. A tesztcsomag egy sor további kérdőívet is tartalmaz, amik nemcsak az összefüggések feltárásában segítenek, hanem hatékonyak abban is, hogy a kutatók általánosabb képet kapjanak a munkamotivációkról, és különbségeket fedezzenek fel az új és az eddig használt eszközök között.
A skálák között szerepel a 2010-es években fejlesztett munkamotivációs kérdőív, a validálási folyamat másik fontos szereplője. A cél, hogy az új skála ezzel nem túl erős, de nem is túl gyenge kapcsolatban álljon – erre a pszichometriai elvárások miatt van szükség, ez mutat rá a kutatócsoport által fejlesztett skála érvényességére. Mérik emellett a kiégés és a munkafüggőség mértékét is, hogy megkeressék azokat a motivációkat, amik leginkább hajlamosíthatják ezekre a munkavállalókat. Némiképp ellentétes ezzel a munkába való bevonódás mértéke, ami alapesetben pozitív hatást gyakorol az egyénre. A kutatásban vonatkoznak kérdések a kilépési szándékra, a karrierrel való elégedettségre, valamint néhány személyiségvonásra, például a kényszerességre vagy a nárcizmusra. A vizsgálatot kiegészítik még a depresszióra, a szorongásra és a pszichoszomatikus tünetekre vonatkozó kérdésekkel, végül pedig kérdezik a kitöltőket a munkahelyi környezetükről is.
A kutatás legfontosabb szakasza ősszel kezdődik majd. Ha befejezik az adatelemzést és elkészül a tanulmány, az eredményeket tudományos folyóiratban szeretnék publikálni. Ha a validálási folyamat a tervek szerint halad, akkor az új skála már 2027 elején a szakemberek rendelkezésére állhat.
Ennek azonban jelenleg a legfontosabb feltétele az, hogy elegendő számú kitöltő vegyen részt a kutatásban. A pszichológus kutató elmondta, hogy ez nagyjából 1000 személyt jelent. Hogy minél több embert motiváljanak, ebben a kutatásban is nyereményjátékot hirdetnek a kitöltőknek, ahogy azt más kutatócsoportok is gyakran teszik.
Kun szerint jogos kritika, hogy egy ilyen tesztcsomag viszonylag szűk társadalmi réteg motivációjával foglalkozik. Bár a korábbi kutatások kimutatták, hogy a munkafüggőség és a kiégés gyakrabban jelennek meg a magasan képzett, aktív korú, elsősorban városban élő munkavállalók körében, mint minden társadalomtudományi és pszichológiai kutatásban, nekik is az a céljuk, hogy a lehető legváltozatosabb társadalmi hátterű résztvevőket vonják be a vizsgálatba. Ez azonban az úgynevezett kényelmi mintavétellel (a közösségi média, az online sajtó, valamint a hírlevelek bevetésével) meglehetősen kemény dió. A korábbi reprezentatív felmérések ugyanakkor megnyugtató eredménnyel szolgálnak arról, hogy valójában az ezekhez a forrásokhoz hozzáférő és ezeken a csatornákon elérhető emberek az elsődleges célcsoport.
Kockázatelemzés a munka világában
Az ilyen és hasonló kérdőíveket általában nem a klinikumban dolgozó szakemberek használják, hanem a szervezetpszichológusok, a tanácsadók, a coachok vagy a vállalatok HR-munkatársai. Ők kerülnek kapcsolatba ugyanis azokkal a munkavállalókkal, akiknél felmerül a gyanúja annak, hogy a túlmunka inkább árt, mint használ. Kun szerint ráadásul, bár a 68 kérdésből álló teszt nem számít kimondottan hosszúnak, még tovább lehet egyszerűsíteni az adatfelvételt, ha a skálának csak egy részét (például csak egy-egy motivációs alskálát) használják fel az adott célra. Ez egyáltalán nem példa nélküli, előfordul, hogy a Big Five személyiségtesztnek is csak egy-egy részét alkalmazzák, például kiválasztható belőle az az alskála, ami kimondottan az érzelmi labilitás mérésére szolgál.
A folyamat végén tehát várhatóan olyan eszközt adnak a szakemberek kezébe, amivel korai fázisban szűrhető lesz a munkahelyi kiégés, a munkafüggőség kockázata, illetve általánosságban is meghatározhatók a munkavégzés mögött álló motivációk. Ezeket sem a skála, sem a szakma nem jó vagy rossz csoportba kategorizálja – a kockázatot itt inkább a munkavállaló mentális egészségére vonatkozik.
A mindössze 15 perc alatt kitölthető kérdőív, amely teljesen anonim, és a tesztcsomag két skálájáról azonnali és szöveges értékelést is ad, itt érhető el. A validáláshoz szükséges adatok felvétele nagyjából a nyár végéig tart.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Egymást okolják a nehézségeikért, pedig a munkával minden generációnak meggyűlik a maga baja
A fiatalok kiállnak magukért, de korán kiégnek, a boomerek élvezik a kiváltságaikat, a kettő közötti szendvicsgeneráció pedig mindkét irányból fenyegetve érzi magát. A Betűtésztában Kun Bernadette pszichológussal beszélgettünk a különböző generációk nagyon eltérő munkahelyi tapasztalatairól.
Felvegyem-e a főnökömnek a telefont, ha hétvégén keres?
A magyar felnőtt lakosság hány százaléka lehet munkafüggő? Vannak-e ennek fizikai tünetei? A Határtalan tudásban, a CEU és a Qubit közös podcastjának legújabb adásában Kun Bernadette pszichológust, azt ELTE PPK tanszékvezetőjét faggattuk a munkafüggőség természetéről.