Falnak rohanó és lángra kapott futórobotok, szétrepülő robotfejek, hordágyon kicipelt százmilliós prototípusok és számos emberi világrekord megdöntése – a nyugati sajtó legnagyobb részéig ezek a hírek és képek jutottak el a Pekingben másodjára megrendezett humanoidrobot-olimpiáról, ám az augusztus 22. és 26. között zajlott esemény ennél jóval többet mutatott meg abból, merre tart a robotika. A World Humanoid Robot Games ugyanis csak a felszínen sportverseny, valójában inkább a kínai tudomány- és iparpolitika szórakoztató formába öntött erődemonstrációja.

A nyitónapon a Tiangong Ultra nevű kínai humanoid 9,39 másodperc alatt futotta le a 100 métert, míg vetélytársa, a Honor által fejlesztett Lightning 9,47-es idővel ért célba, így rögtön ketten is megdöntötték Usain Bolt 9,58 másodperces álomrekordját. A verseny későbbi szakaszaiban a rekord tovább javult: a nagyméretű robotok kategóriájában 8,64 másodperces csúcs született. Ezt el lehetne ugyan intézni annyival, hogy hát persze, hogy egy robot gyorsabb tud lenni az embernél, hiszen már a gőzmozdony is az volt, csakhogy itt a fejlődésen van a hangsúly: a tavalyi első robotolimpián a leggyorsabb versenyző még 21,50 másodperces idővel nyerte meg a 100 méteres síkfutást.

A fizikai teljesítmény elképesztő fejlődést mutat, ám a célvonalon túli pillanatok rögtön rávilágítottak a jelenlegi humanoid robotika legfőbb technikai korlátaira. Ugyanis sem a Tiangong, sem a Lightning nem tudott kontrollált módon megállni a befutó után: az elképesztő lendülettel száguldó robotok nyílegyenesen a pálya végére kihelyezett vastag szivacsmatracoknak csapódtak. A Tiangong a nézők közé imbolyogva állt meg, a Lightning pedig a becsapódás után összeomlott, és csak hordágyon tudták elszállítani a helyszínről. Ahogy Dennis Hong, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) robotikaprofesszora rámutatott: a sebesség növelésével az egyensúly, a mozgásvezérlés és a lassítás problémája exponenciálisan nehezebbé válik. Futni tehát már tudnak gyorsabban az embernél, de kontrolláltan megállni még nem – ahogy ez az alábbi videón is jól látszik.

Az biztos, hogy a leginkább a csetlő-botló robotok képeiről emlékezetes tavalyi esemény nem vette el a robotikai cégek kedvét a megmérettetéstől: míg 2025-ben 280 csapat és mintegy 500 humanoid robot vett részt 26 sportág versenyein, idén már 666 csapat több mint 2000 robotja mérte össze tudását 51 versenyszámban.

És nem is csak a 100 méteres síkfutásban dőltek meg emberi rekordok: a helyből magasugrás csúcsa a tavalyi 0,95 méterről idén a döntőben 2,88 méterre, az abszolút rekordkísérletben pedig egészen 3,40 méterre javult – ami nemcsak az emberi helyből ugrás 1,65 méteres klasszikus rekordját döntötte meg, de még Javier Sotomayor futásból elért, 2,45 méteres abszolút világrekordját is jócskán túlteljesítette.

A nagyméretű robotok kategóriában a 400 méteres síkfutás ideje 1:28,03-ról 38,15 másodpercre, az 1500 méter pedig 6:34,40-ről 2:21,64-re javult.

A játékok repertoárja idén olyan látványos versenyekkel bővült, mint a kötélhúzás,

a tajcsicsuan (tai-chi),

az asztalitenisz,

illetve a tenisz.

Utóbbiban egyébként vegyes páros versenyt is rendeztek, a korábbi kétszeres Grand Slam-tornagyőztes Cseng Csie részvételével.

A reakcióidők terén is óriási javulás történt: a Booster Robotics munkatársa szerint a T2 nevű modelljüknek a robotfoci-versenyen mindössze 100 milliszekundumra volt szüksége attól a pillanattól kezdve, hogy „meglátta a kaput”, odáig, hogy eldöntötte, melyik sarkot célozza meg – ez nagyjából egy emberi pislogás időtartamának egyharmada.

A sárga lapos figyelmeztetést így sem úszták meg a szabálytalankodó humanoidok.

Azt viszont még mindig külön kell választani, hogy egy versenyben teljesen maguktól mozognak a robotok vagy sem. A kickboxoló robotok látványa például konkrétan sci-fi filmeket idéz, de a verseny szabályzatából kiderül, hogy a látványos akciók jelentős része mögött még mindig emberi operátorok állnak.

A rendezvényen bevezetették az úgynevezett Autonomy Weight Coefficientet (autonómiai súlyozási együtthatót), amelynek értelmében – míg a futószámokban vagy a teniszben a robotok teljesen önállóan, szenzoraikra és beépített AI-modelljeikre hagyatkozva navigáltak – például a kickbox-mérkőzések többségében megengedett volt a távirányítás. A távolról vezérelt gépek teljesítményét a bírók 0,5-ös szorzóval büntették.

Ahogy a Gizmodo találóan megjegyezte: „a robotok legyőzték Usain Boltot, de a babszemek kifogtak rajtuk.” A 2026-os robotolimpia egyik legfontosabb újdonsága ugyanis a szcenárióalapú (ipari, háztartási és logisztikai) feladatok bővülése volt. Idén már 21 versenyszámban szimuláltak a való életből vett problémákat: ruhahajtogatást, szobatakarítást, csavarbehajtást, szállodai szervizt és katasztrófaelhárítást. Itt derült ki, hogy a robotika legnagyobb és legnehezebb feladata nem a lábak, hanem a kezek precíz megépítése.

A mozgékony humanoid kézfej (aktuátorok, mikromotorok, taktilis szenzorok komplex rendszere) a szakértők szerint a hardverfejlesztés legérzékenyebb pontja. Az egyik versenyen a robotoknak csipesszel kellett babszemeket felvenniük vagy befőttesüveget kinyitniuk. Míg egy 100 kilós robot képes másodpercek alatt átszaladni a csarnokon, egy apró, csúszós tárgy finom megkaparintása és manipulálása gyakran elakadáshoz vagy teljes összeomláshoz vezetett.

A Galbot nevű kínai robotikai cég alapítója, Vang Ho az olimpia zárónapján elismerte: a robotok célzott adatbetanítás után már megbízhatóan el tudnak látni szabványosított feladatokat (például ruhák kezelését egy steril laborban), ám a sikerarányuk drasztikusan zuhan, amint ismeretlen tárgyakkal vagy megváltozott környezettel találkoznak.

A Pekingben látott demonstráció nem véletlenül zajlott épp ebben a léptékben. Kína nemzeti prioritásként kezeli a humanoid robotikát, a pekingi esemény pedig már a 15. ötéves terv iparpolitikai céljainak előkészítését szolgálja.

Míg az Egyesült Államok és Nyugat-Európa többnyire elszigetelt technológiai cégekre (Tesla, Boston Dynamics, Figure) támaszkodik a robotgyártásban, Kína a teljes ellátási láncot és alkatrészgyártási ökoszisztémát kiépítette. Az alkatrészgyártók, az akkumulátorgyártók és a szoftverfejlesztők közötti szoros integráció miatt Kínában a humanoidok sorozatgyártása jóval közelebb áll a megvalósításhoz.

Ugyanakkor a geopolitikai feszültségek is fokozódnak: az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) nemrégiben nemzetbiztonsági okokra hivatkozva korlátozásokat jelentett be a külföldi gyártású humanoid robotok importjára, a Pentagon pedig felvette a Unitree-t a kínai hadsereggel kapcsolatban álló vállalatok listájára.

Ám a technológiai és geopolitikai csatározáson túl van egy még fontosabb tényező: a bizalom. Ahogy a RoboCup Ázsiai–Csendes-óceáni Szövetségének elnöke a záróünnepségen hangsúlyozta, a humanoid robotok csak akkor kerülhetnek be a mindennapi otthonokba, gyárakba és kórházakba, ha az emberek nemcsak látványosnak, de teljesen biztonságosnak és kiszámíthatóan irányíthatónak tartják őket.

Márpedig amíg egy száguldó fémmonstrum a célvonal után csak a szivacsmatracoknak csapódva tud megállni, a mérnököknek még bőven van min dolgozniuk. Aztán majd a jövő évi robotolimpián kiderül, hogy a futáson és a magasugráson túl a babszedés vagy a csavarozás finom művészetét is el tudják-e sajátítani a humanoidok.