„Rögös út” lesz az MTA-tól elcsatolt kutatóközpontok visszaszerzése
A humán tudományokat a leváltott Fidesz-kormány tudatosan építette le tizenhat éves regnálása alatt, amely korszak után a legfontosabb az olyan szabályok és garanciák kialakítása, „amelyek megakadályozzák, hogy minket kiszorítsanak, vagy a pályázatokon hátrányosan érvényesüljünk” – mondta Benkő Elek, az MTA rendes tagja, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpont (HTK) Régészeti Kutatóintézetének professzora a Qubit kérdésére a Magyar Tudományos Akadémia csütörtöki konferenciáján.
Az eseményen az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának akadémikusai a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) elnevezett korszaknak a tudományos szférában, azon belül is a bölcsészet-, illetve társadalomtudományokban végzett pusztításainak következményeiről tartottak nyilvános előadásokat. Az akadémia tagjai a konferencia előtt „Nyilatkozat a humántudományok helyzetének rendezéséről a NER után” címmel állásfoglalást adtak ki (pdf), amiben kiemelték, hogy legfontosabb célnak tekintik „a főhivatású magyar kutatóhálózat autonómiájának és egységének helyreállítását a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alatt”.
Az akadémikusok az MTA-tól elcsatolt, először a HUN-REN kutatóhálózatban, 2025 óta pedig az ELTE intézményrendszerén belül működő négy bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpont akadémiai irányítás alá helyezését siettetik. Bár már hónapok óta tart az új Tisza-kormány és az akadémikusok között a kutatóközpontok sorsáról szóló diskurzus, Benkő szerint a visszacsatolás folyamata „rögös út” lesz:
a négy kutatóközpontnak – ezek közé tartozik a HTK is, ahol Benkő tevékenykedik – először „a megszűnő HUN-REN-hez kell tartozni, és utána az egész megszűnő HUN-REN-ből lesz, ami lesz, amit kialkuszunk. Tehát ez egy kétlépcsős történet, egyszer az egyetemről vissza a HUN-REN-be. Most az ELTE-n vagyunk ebben a pillanatban, de az ELTE rektora állítólag nem nagyon kíván a főigazgatók leveleire válaszolni. El akarunk menni, aminek ő nem örül”.
Benkő szerint a jogtechnikai háttér kialakítása és a strukturális reformok miatt a kutatóközpontok MTA-hoz kerülése több éves procedúra is lehet.
Leuralt emlékezetpolitika
Az eseményen az MTA tagjai közül érkező előadók egybecsengően a leváltott Orbán-kormány humántudományok ellen irányuló szisztematikus elnyomását, valamint a tudományágak hatalom szolgálatába állítását megreformáló javaslatokat tettek. Ennek oka, hogy a NER időszaka nemcsak a korrupciós ügyektől hemzsegett, hanem a Fidesz a 2010-es választási győzelme után „az emlékezetpolitika terén is új korszakot nyitott” – mondta előadásában Romsics Ignác történész, az MTA rendes tagja. Szerinte az áprilisban leváltott kétharmados többséggel kormányzó Fidesz-KDNP „2002 és 2010 között az ellenzéki pozícióból, azt követően pedig a kormányzati politika számos eszközét felhasználva törekedett a felvilágosodás eszmerendszerében gyökerező liberális, liberális demokrata, agrárszocialista, szociáldemokrata, népi baloldali, sőt bizonyos mértékig, a régi és demokratikus kisgazda hagyományvilág háttérbe szorítására”.
Az Orbán-rendszer nemcsak az ideológiákat és az azokhoz kapcsolódó politikai pártokat démonizálta a NER időszakában, hanem a kollektív emlékezetet is kisajátította: „a többnyire a nyelvészet és a régészet illetékes körébe tartozó őstörténet kapcsán a finnugor nyelvrokonság kategorikus tagadása, valamint a hun-magyar leszármazás viszony állítólagos bizonysága került a tudomány kötelezően vállalható témáinak és téziseinek a homlokterébe. Kifejezetten erre alapították a Magyarságkutató Intézetet” – mondta előadásában Gyáni Gábor, az MTA rendes tagja, az ELTE HTK Történettudományi Kutató Intézetének professzora. Szerinte nemcsak a kommunista éra Fidesz által kisajátított és újra keretezett kurzuselméleteinek megváltoztatására lenne szükség, hanem a kutatott területek bővítésére is. „Régóta aktuális lenne egy holokausztkutató-, egy nőtörténeti és gendertudományi, egy társadalomtörténeti, egy kommunizmustörténeti, valamint globalizációkutató intézet felállítása” – folytatta a kutató. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy ezeket az intézeteket politikai ideológiáktól mentesen kell létrehozni, majd függetlenül kell működtetni is.
Nem könnyű nőnek vagy fiatalnak lenni az akadémián
Nem meglepő, hogy a NER korszaka traumaként érte az akadémiai szférát, és berekesztette annak fejlődési lehetőségeit is. Az akadémiai szakma elsorvasztásához hozzájárult a kezdő kutatók nevetséges összegű fizetési is: Benkő a Qubitnek elmondta, hogy Régészeti Kutatóintézetben végzett igazgatósága alatt többször is azzal keresték meg kutató kollégái, hogy nem tudják megoldani a munkába járást sem, ugyanis mint mondta, „háromszázezer forint körüli fizetésből nem lehet megélni”. Szerinte bár az első lépés a bérrendezés lenne, a karrierjük elején állóknak adható szakmai perspektíva megteremtésén is múlik, hogy a fiatal kutatóknak újra vonzóvá váljon az akadémiai karrier. Az akadémikus a nők kutatói pályáján betöltött szereplésére az elmúlt századok diszkriminatív szemléletmódjával tekintett, szerinte ugyanis az ő esetükben „még család van, gyerekek vannak, ezt is ismerjük belülről”, ami szerinte tovább nehezíti a karrierjük elindítását. Az Akadémián uralkodó, a nemi egyenlőségről alkotott, rendszerszinten elmaradott hozzáállást mutatja az is, hogy az esemény előadói között egyetlen nő sem volt, és a hét hozzászóló közül is csak ketten voltak nők.
A fiatal kutatók karrierjének biztosítása azonban meglehetősen nehéz feladat az aszimmetrikus finanszírozási modellek és a NER-ben kialakult – nem a teljesítményt, hanem a lojalitást díjazó – hatalmi reflexek miatt. A kutatóhálózatok leépítése korán, már a Fidesz 16 éves regnálása elején elkezdődött. Romsics előadásában elmondta:
„A 2010-es években a Schmidt Mária által irányított és már korábban megszerveződött XX. és XXI. század intézet mellett mintegy féltucat új intézetet hoztak létre. Az említett intézetek költségvetése impozáns volt, általában évi egymilliárd forintról van szó. Az 1991 óta működő 1956-os Intézetet, amely könyveiben és konferenciáin az évek során rangos helyet vívott ki magának a társadalomtudományi kutatóhelyek sorában, két lépcsőben felszámolta a kormányzat. A nagy múltú akadémiai intézetekkel, amelyek az 1956-os Intézethez hasonlóan ragaszkodtak a kutatás szabadságához, ilyen egyszerűen nem lehetett elbánni. Esetükben ezért azt a módszert választották, hogy kivonták őket az MTA égisze alól, és valamennyit az ugyancsak 2019-ben létrehozott, és közvetlenül a kormánytól függő kutatási támogatásba integrálták.”
A történész felhívta a figyelmet, hogy „helyre kell állítani a magyar nemzet érzelmi egységét”, ehhez pedig az emlékezetpolitikát fundamentálisan kell átalakítani, illetve „felül kell vizsgálni a jelenleg forgalomban lévő történelem- és irodalomkönyveket, és ha szükséges, újakat kell íratni”. Az akadémikus szerint a történelemkutatással foglalkozó intézetekben profiltisztításokra is szükség van, miközben át kell szervezni a állami rádiózás és televíziózás műsorpolitikáját is, amelyekbe így visszakerülhetnek az igényes történelmi és ismeretterjesztő adások: „propagandisták és dilettánsok helyett ezt szakemberekre kell bízni”.
A gyakorlatban ehhez a minisztériumnak is jelentős szerepet kell vállalnia: Benkő elmondta, hogy Horváth Péterrel, a Tudományos és Technológiai Minisztérium tudománypolitikai és innovációs államtitkárával szerdán az Akadémia elnökségi ülésén egyeztettek, ahol „kiderült, hogy az egységes kutatóhálózat már egy döntésen túlvan”. Az akadémikus szerint a magyarországi kutatóhálózatok egységes rendszerének kialakítása még folyamatban van, és ezen belül a humán tudományokkal foglalkozó központok pozícióját is ki kell alakítani.
Kapcsolódó cikkek:
A kutatóhálózat 18 intézete az MTA alatt, sajátos jogállású jogi személyként működik majd tovább
Kedd délután a Tudományos és Technológiai Minisztérium államtitkárai bemutatták az ELTE TK munkatársainak az új kutatóhálózati működés terveit.
Parázs vita bontakozott ki a magyarországi kutatóhálózatok jövőjéről
Költségvetési szervként működjön tovább a hányattatott sorsú HUN-REN, esetleg „sajátos jogállású jogi személyként”, ahogy azt a kormány javasolja? Kutatók, oktatók, akadémikusok és politikusok érvei csapnak össze egymással.
