Munkaerőhiány, sebességnövelés, pontosság és hatékonyságfokozás – a termelővállalatok nap mint nap azért küzdenek, hogy leszorítsák a ciklusidőt, miközben a minőséget maximalizálják. Ebben a versenyben pedig úgy kell érvényesülniük, hogy nincs elég szakember, égető az alapanyaghiány és tanulni sincs sok idő.
Ha sikerül környezetbarát formában előállítani, a hidrogén nemcsak a nehézgépjárművek hajtásában, hanem a lokális energiatárolásban is szerephez juthat. Mi kell ahhoz, hogy a hidrogén üzemanyagként és energiatárolóként elterjedtté váljon? Tényleg veszélyes a szállítása és a tárolása? Átvehetik-e a tüzelőanyagcellás járművek az elektromos meghajtás vezető szerepét?
Hogyan növeljük az energiahatékonyságunkat, hogy az energia előállítása ne csak olcsó legyen, hanem környezetbarát is? Miért hatékonyabb a napelemes vízerőmű és a villamos bányászkamion, mint a hagyományos technológiák? És ki teheti a legtöbbet az energiahatékonyságunk javításáért: a civilek, az ipar, az állam, vagy az államközi szervezetek?
Csúcssebességre pörgött fel a tudományos-technikai fejlődés; a mennyiségi változás minőségi változásba csapott át. A negyedik ipari forradalom több millió munkahelyet teremt, de ehhez muszáj lesz versenyképessé tenni a megszerzett tudásunkat. Milyen lesz a munka jövője, és hogyan tarthatunk lépést a fejlődéssel?