A Google több mint 100 ezer magyar nyelvű találattal szolgál a Magyarországon hiányzó munkaerő számának becslésével kapcsolatban. Ha minderre világszinten keresünk rá, a keresési találatok száma még ennél is többre rúg, ami jól mutatja, hogy nem csak lokális problémáról van szó. Globálisan hiánycikk a jó munkaerő, azok a szakképzett személyek, akik nemcsak fizikailag képesek jelen lenni munkahelyeiken, hanem szaktudásukkal képesek hozzájárulni a termeléshez. A problémát tovább mélyíti, hogy hiába van lehetőség akár külföldről közvetített munkaerő alkalmazására, egyre nehezebb az igényeket kielégítő szakembergárdát fenntartani és megtartani az iparvállalatoknál.

De nemcsak a munkaerő mennyiségével van probléma. Az ipari termelésre az elmúlt harminc-negyven évben jellemzővé vált a gépesített gyártás és az automatizálás különböző fokú alkalmazása. Tehát olyan alkalmazottakra van szüksége a gyáraknak, akik a feladatok ellátásának képességén túl rendelkeznek a szükséges szaktudással ahhoz, hogy kezeljék, karbantartsák és akár tervezzék az automatizált munkaállomásokat.

Évezredes automatizálási hagyomány

Ha az automatizálásra, mint a manuális munkavégzést felváltó lehetőségre tekintünk, nemcsak pár évtizedet, hanem évezredeket kell visszamennünk az időben a kezdetekig. Már az időszámításunk előtti első évszázadban is voltak olyan gépek, amelyek segítették az embereket. A rómaiak és a görögök is használhattak ebben az időben malmokat gabonaőrlésre, felismerve, hogy a gépekkel könnyebben és kevesebb energia árán érhetnek el eredményt. Ezek meghajtásához még számottevő emberi vagy állati munkára is szükség volt, de lényegesen hatékonyabbak voltak, mint a pusztán kézi eszközök.

A középkorban a vízimalmok mellett megszülettek az első szélmalmok is, de ekkor még nem beszélhetünk kimondottan ipari léptékű felhasználásról. Ezeket a rendszereket szórványosan használták és továbbra is jellemző volt, hogy állati vagy emberi energiabefektetést igényelt a gépek munkára bírása. Az áttörést az első ipari forradalom hozta meg a 17. és 18. század fordulóján, amikor a gőzgépek munkába állításával olyan új korszak kezdődött, ahol az emberi energiabefektetést egy energiahordozó közeg munkája vette át. Innentől kezdve nem volt szükség arra, hogy az emberek fizikai értelemben munkát végezzenek a gépek hajtása céljából.

Azóta napjainkban a negyedik ipari forradalmat éljük, ami az elektrifikáció alapjainak és a számítógépek terjedése után a digitalizációt jelenti. Utóbbi kettővel párhuzamosan pedig egyre szélesebb körben terjedtek el az olyan berendezések, mint a célgépek és a robotok, amik rugalmasan vagy kimondottan egy-egy speciális feladatra beprogramozva és elkészítve képesek fáradhatatlanul dolgozni az emberekkel vagy az emberek helyett.

Ezek a technikai újítások nem váltották ki a korábbi forradalmak eredményeit, inkább csak kiegészítik azokat. A második ipari forradalom első gépsorai, futószalagjai alapot jelentenek annak, amit ma tömeggyártásnak nevezünk. A mai gépeink pedig, csakúgy, mint az első gőzgépek, valamilyen energiahordozóban tárolt munkával működnek. Az elmúlt pár évszázad fejlesztései tehát kicsúcsosodnak, és ezeket koronázza meg az automatizálás új fejezete, amiben a digitális térben akár a valódi gépek működésével párhuzamosan tervezhetők a fejlesztések, programozhatók az új alkatrészek vagy fejleszthetők a berendezések.

A hatékonyság és a költségmegtakarítás a fő motivációk

Bár az ipari automatizálás mai értelemben véve közel fél évszázados múltra tekint vissza, egyáltalán nem véletlen, hogy az utóbbi öt-tíz évben további dinamikus fejlődésen ment keresztül. A már említett munkaerőhiány és a termeléssel szemben támasztott elvárások új kihívásokat állítanak az iparvállalatok és a meghatározó technológiákat gyártó beszállítóik elé.

Ezért lehetséges az, hogy az utóbbi pár évben még fontosabbá vált az automatizálás, ahogy azt Fuchs Ádám és Rózner Lajos, a Bosch Rexroth szakemberei kifejtették a RE:FACT podcast friss epizódjában. Juhász Bálinttal folytatott beszélgetésükben viszont nem csak az automatizálás történetéről esett szó, hiszen a technológiában sokkal több van, mint gondolnánk.

Épp ezért változik is a motiváció az automatizálás mögött. Sok cég a munkaerőhiánnyal szembeni harcban veti be a robotokat és más gépeket, de emellett olyan előnyöket is elkönyvelhetnek, mint az extra pontosság és a hatékonyságnövelés. A robotoknak ugyanis nem kell pótlékokat fizetni, nincs szükségük pihenőidőkre és megfelelő felügyelet esetén a karbantartásuk sem jelent komolyabb befektetést. Így az emberi munkaerő helyett a gépek számos előnyt tartogatnak. A kérdést általában az jelenti, hogy mi az, amit tényleg lehet automatizálni és mi az, amit nemcsak lehet, hanem kell is.

Ugyanis egy csettintésre semmi nem automatizálható, még akkor sem, ha ma már kimondottan sokan és sokféleképpen foglalkoznak ipari automatizálással. Célgéptervezők, robotgyártók és rendszerintegrátorok szolgálják ki a termelőszektort azokkal a berendezésekkel és cellákkal, amelyek akár az emberek helyett, akár velük együtt dolgozhatnak egy hatékonyabb struktúrában úgy, hogy megtérülésük is kedvező.

A folyamatos fejlesztés nem lehetőség, hanem kényszer

Fuchs és Rózner tapasztalata az, hogy ma már a legtöbb, hozzájuk forduló vállalat számára nem választás kérdése az automatizálás. Mivel a cégek belátják, hogy hatékonyabbá kell tenniük a termelést, felismerik azt is, hogy a robotizáció és a gyártás gépesítése jelenti a következő lépést. Ehhez azonban ugyanúgy komoly szaktudás szükséges, mint amit egyébként a potenciális munkaerőtől is elvárnának. És ez az, ami nemcsak Magyarországon, hanem világszerte kincs és hiánycikk.

Fejleszteni tehát mindenképpen szükséges, hozzáértésből pedig gyártói oldalon nincs hiány. Amikor az igény és a kínálat találkozik, akkor olyan közös gondolkodás indul meg, amelynek eredménye egy takarékosabb gyártósor lesz. Erre egyébként az energiatakarékosság mellett azért is szükség van, mert az árversenyből könnyen kiesnek azok, akik nem tudják leszorítani termelési költségeiket.

Azt viszont a szakemberek is elmondják, hogy nem lehet kizárólag a tömeglogikával gondolkodni: mindenképpen fel kell ismerni, hogy szükség van az úgynevezett egyedi tömeggyártásra, vagyis arra, hogy a gyártott tételek kisebb sorozatokban is gazdaságosan előállíthatók legyenek. Az elmúlt évek nagy tanulsága pedig pont ez, hogy az automatizálásnak elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy kiszolgálja nemcsak a sorozatgyártást milliós tételben, hanem a párdarabos, személyre szabott termékgyártást is, gyakori szériaváltásokkal.

Emellett a fejlesztés nem merül ki abban, hogy a vállalatok újabb és újabb gépekkel bővítik termelőegységeiket. Keresik annak módját is, hogy a már meglévő gépeiket „okosítsák”, amihez a gépfelújítás ugyanúgy hozzátartozik, mint a vezérléscsere. Az igazán nagy nehézséget pedig általában az jelenti, amikor sem alkatrész, sem megfelelő ismeret nincs a régi berendezés karbantartásához. Az új gépek iránti keresletet részben ez tornázza fel, a Magyarországon használt, főleg a kilencvenes évek elején vásárolt használt géppark nagy része ugyanis mostanra eléggé csereéretté vált.

A minőségi és kvalifikált munkaerőnek mindig lesz munkája

De hiába változik ilyen turbulensen az ipari környezet és nő meg az automatizálás iránti kereslet, azok, akik tudnak és akarnak tanulni, mindig megtalálják majd a helyüket az iparban, állítja Fuchs és Rózner. És az ő véleményüket igazolják a globális felmérések is, külön kitérve arra, hogy a foglalkoztatásban a jövőben óriási szerepe lesz az átképzésnek. Ahhoz ugyanis, hogy az emberek ebben az új, digitális környezetben is helyt álljanak, nem elég megtanulniuk a gépek mellett dolgozni, elkerülhetetlen, hogy mintegy kollegiális viszonyt alakítsanak ki velük.

Új munkakörök születtek már és fognak is még, de az, hogy pontosan merre megy tovább a fejlődés, alig látható előre. Az viszont biztos, hogy a kollaboratív robotika és a gépek programozásához szükséges tudás egyre több munkakörben válik elengedhetetlenné.

A ctrlX AUTOMATION az automatizálás okostelefonja

Egy ilyen folyamatosan formálódó területen mutat újat a Bosch egy olyan vezérléstechnikai megoldással, ami könnyebbé teszi a mérnökök munkáját ugyanúgy, mint az operátorokét. Felismerve, hogy a termelővállalatoknak egyszerűbb struktúrára van szükségük, ugyanakkor a stabilitás és a rugalmasság továbbra is fontos, a ctrlX AUTOMATION olyan vezérléstechnológia, ami egészen újszerűen sűríti magába mindazt, amit eddig gondoltunk a vezérlésről.

Ez a vezérlő ugyanis leginkább a modern mobiltelefonok felépítéséhez hasonlítható a két szakember szerint: elválik egymástól a hardver és a szoftver, az alkalmazásokon keresztül valósul meg a testreszabhatóság. Ez szinte korlátlan bővítési lehetőséget jelent és olyan rugalmasságot, amit korábban csak jóval bonyolultabb rendszerekkel tudtak megvalósítani.

Ez egyrészt a gyártónak is versenyelőnyt jelent, de ugyanígy a felhasználók számára is pluszt ad, amivel könnyebben szervezhetik a működésüket. A kezdeti beruházás megtérüléséről Fuchs és Rózner elmondták, hogy a könnyű tanulhatóság, az egyszerű telepítés és a minimálisnak mondható szállítási határidő mind olyan előnyök, amelyek főleg most, hogy globális problémák vannak az ellátási láncokban, felbecsülhetetlenek. Gyakorlatilag a szállítási idő alatt megtanulható a rendszer kezelése, a gépgyártóknak pedig számottevő könnyebbség, hogy a már berendelt vezérlő rugalmasan képes alkalmazkodni a célgép változtatásaihoz is.

Mindez némiképp túl is mutat az ipar 4.0-án, mert a digitalizáció mellett egy fenntarthatóbb hozzáállást tükröz. Azt az ipari szemléletet, aminek célja, hogy kevesebb elemmel, szűkebb típuskínálattal, így ekvivalens alkatrészekkel szolgálják ki a felhasználókat. Ami a rendelések, a karbantartás és a felújítások során is előnyt jelent majd.

A RE:FACT podcast friss epizódját a vezérléstechnológiáról és az automatizálás jövőjéről itt tudod meghallgatni:

A cikk megjelenését a Bosch Rexroth támogatta.