Évi 30 ezer forintból is kijöhet a rezsi és a tankolás, ha okosan használjuk az energiát

Az energiahatékonyság és a fenntarthatóság az utóbbi években észrevétlenül, de kiirthatatlanul beszivárogtak a közbeszédbe; legalább olyan gyakran használt kifejezésekké váltak, mint a szelfi vagy a tejeskávé. Míg ez utóbbi esetekben mindenki pontosan tudja, hogy miről van szó, energiahatékonyság és fenntarthatóság témában jobb tisztába tenni a fogalmakat, már csak azért is, hogy ne a definíciók akadályozzák meg az ilyen irányú célkitűzések megvalósulását.

• Az energiahatékonyság az a folyamat, amikor kevesebb energiával érhetjük el ugyanazt vagy jobb teljesítményt. A legnagyobb energia-megtakarítást vagy a legjobb teljesítményt általában akkor érhetjük el, ha a tervezés során figyelembe vesszük az energiahatékonysági célkitűzéseket. Az építészetben már az alapok tervezésénél, a tereprendezésnél, a burkolat (alapozás, fal és tető) anyagának kiválasztásával, a mechanikus és elektromos rendszerek helyes megválasztásával, illetve a világítástervezéssel is rengeteget spórolhatunk.
• A (környezeti) fenntarthatóság azt célozza, hogy a jelenbeli szükségleteinket úgy elégítsük ki, hogy az ne menjen a jövőbeli generációk energia-felhasználásának kárára. Néhány, ugyancsak az építészetből vett példával illusztrálva: a létesítmény-üzemeltetők például csökkentett vízfelhasználású vécékkel, energiatakarékos világítótestekkel, modern klímaberendezésekkel, illetve az épületek karbantartására és felújítására használt zöld technológiákkal tehetik fenntarthatóbbá az épületek üzemeltetését.

Bár az energiahatékonyság és a fenntarthatóság látszólag kéz a kézben járnak, ma a fenntarthatóság – írja a Greenbiz elemzése – 99 százalékban költségcsökkentésről szól, és csak 1 százalékban a környezetvédelemről. Mivel ez utóbbinak inkább PR értéke van, mint valós haszna, fontos, hogy az energiahatékonyság kérdésében az érintettek a környezeti terhek csökkentésére is odafigyeljenek.

Az energiahatékonyság nem jár automatikusan környezetvédelemmel – sőt, bizonyos esetekben súlyosbíthatja is a mostani helyzetet! A hatékonyság ugyanis növekvő profitot eredményez; a több profit nagyobb növekedést hoz magával; a növekedés viszont magasabb energiahasználattal jár. Ezért kell odafigyelnünk rá, hogy a növekedés környezetvédelmi szempontból is fenntartható legyen.

A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint 2040-re a világ energia-felhasználása – a 2014-es értékhez viszonyítva – 37 százalékkal nőhet. A növekedés fő mozgatórugója Ázsia lesz, ahol az erős gazdasági és demográfiai növekedéssel párhuzamosan az energia-felhasználás is növekszik. Mivel ma az energiafogyasztásunk többnyire az olajra és a fosszilis üzemanyagokra épül, a globális energiaellátó rendszerek nehezen tudnak megbirkózni a növekvő kereslettel, a meglévő technológiák használatával pedig ez óriási környezetterhelést jelent.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az energiahatékonysági törekvések csökkenthetik az ellátórendszerekre nehezedő nyomást, de ezek a törekvések sok időt és pénzt emésztenek föl. Sokba kerül és sokáig tart a kutatás-fejlesztés; az energetikai infrastruktúra bővítéséhez nélkülözhetetlenek a magáncélú és a céges befektetések; és a várostervezési szabályozásokat is újra kell gondolni. És akkor még szóba sem került az energiahatékonyság globális javításának kérdése, amikhez komplex nemzetközi szabályozásokra lesz szükség. Mindehhez újra kell gondolnunk a létező üzleti modelleket és piaci mechanizmusokat is.

Az energiahatékonyság új fogalom, de nem új találmány

A vállalatok nagyjából egy évtizede döbbentek rá, hogy az általuk használt energia nemcsak drága, de környezetszennyező is. Azelőtt az energiára nyersanyagként, a gazdasági növekedés eszközeként tekintettek. Ha például egy szállítmány célba juttatásához több üzemanyagot kellett használni, hát kifizették, került, amibe került. Ezt a folyamatot akasztotta meg a fenntarthatósági mozgalom, ami a vállalatokat is rádöbbentette, hogy ezzel nemcsak pénzt takaríthatnak meg, hanem a környezetüket is kímélhetik. Hogy a szállítmányozási példánál maradjunk: ha a vállalat kevesebb benzint használ egy fuvarhoz, azzal megtakaríthatja azt a pénzt, amennyit a lassúbb szállításon veszít el. És nem aprópénzről beszélünk, hanem vállalatonként több millió dollárról.

Bár a klímavészhelyzet hatására nyilván megnövekedett az igény a fenntartható és megújuló technológiák iránt, Szőke Gábor, a Bosch Rexroth kereskedelmi vezetője a RE:FACT podcastjének legutóbbi adásában arról beszélt, hogy a hatékonyságnövelés nem most kezdődött, hanem évszázadokkal ezelőtt. Ezek a törekvések mindig magasabb termelést és egyre javuló energiahatékonyságot eredményeztek, de csak most kerültünk abba a helyzetbe, hogy tegyünk valamit. Ilyen célt szolgálnak az új fejlesztések, az Ipar 4.0 törekvések, illetve azok a gépek, amik együttműködve és kommunikálva jelezhetik, hogy miből mire van szükség; az ilyen fejlesztések felgyorsíthatják a fejlődést, és hatékonyabbá tehetik az ipari és gyártástechnológiákat.

A Bosch Rexroth élen jár az ilyen irányú fejlesztésekben. Németországban egyre nagyobb arányban tesztelik az Ipar 4.0 és IoT (internet of things) eszközöket, amiket a saját gyáraikban ki is használnak. Példaként Szőke Gábor a Bosch Rexroth homburgi mobilhidraulika-gyárát említette, ahol elsőként tesztelték az Ipar 4.0 gyárat, és az energiahatékonysági előírásoknak megfelelően gyártanak.

„Mi elsősorban hajtástechnikával foglalkozunk, és azt tapasztaljuk, hogy azokban az esetekben – és ez nem is olyan ritka, mint a fehér holló –, amikor nagyon sokat jár a gép üresben, mert felkészül a következő műveletre, mi igenis tudunk spórolni: akár 80 százalék energiát is meg tudunk takarítani. De ha egy korábbi, ipar 3.0 berendezésnél vizsgáljuk meg ugyanezt, okos hozzáállással és okos energiamenedzsmenttel még ezekben az esetekben is 20-30 százalék energiamegtérülést lehet elérni.”

– mondta Szőke Gábor, aki az említett podcast-epizódban arról is beszélt, hogy fontos, mennyi energiát használunk, illetve hogyan és hol termeljük meg. Nem mellékes szempont az sem, hogy mennyire globális az az energiatermelési rendszer, ami a károsanyag-kibocsátáshoz kapcsolódik.

Gátló körülmények

Mindez papíron jól hangzik, de az energiahatékonysági technológiák gyakorlati alkalmazásának számos akadálya is van.

• A szakértelem és az információ hiánya. A tudásanyag nehéz hozzáférhetősége és a technikai jellegű, nehezen feldolgozható háttéranyagok megnehezítik, hogy a téma szakértőin kívül mások is megértsék az energiahatékonysági törekvésekben rejlő lehetőségeket. Az információs korlátok oda vezethetnek, hogy az iparvállalatok nem ismerhetik meg az energiahatékonysági projektekkel járó pénzügyi előnyöket.
• Az energiahatékonysági projektek alacsony prioritása. Az energiahatékonyság gyakran kívül esik a vállalkozások alapvető kompetenciáin. Az éves költségvetés meghatározásánál általában a vállalat alapvető üzleti tevékenységével foglalkoznak. Sok vállalat ezenfelül inkább a rövidebb távon is nyereséget termelő befektetéseket részesíti előnyben, pedig az alacsonyabb energiaintenzitás forintosítható költségcsökkenést eredményezne.
• Az energiatakarékossági projektek méretezése. Az ilyen irányú beruházások általában kisebb volumenűek, ezért az ipari létesítmények, illetve a magán- és közintézmények energiahatékonyságának növelése magas tranzakciós költségekkel jár. Emiatt a vállalati szervezetek hajlamosabbak más projekteket finanszírozni.
• A szükséges tőke biztosítása. Az energiahatékony technológiák bevezetésének egyik fontos akadálya a tőkéhez való hozzáférés hiánya. Az energetikai rendszerek korszerűsítése ugyanis gyakran magas előzetes befektetést igényel. Az energiatakarékossághoz sokáig nagyon nehéz volt működési tőkét szerezni – igaz, ezen a téren az elmúlt években fejlődés mutatkozik, mivel például a napelemek telepítéséhez jelentős állami támogatást lehet igényelni.

Szőke Gábor a RE:FACT podcastben arról is beszélt, hogy több mint 20 éve elindították a Rexroth 4EE projektet, amely nemcsak az energiahatékonyságot növelheti, hanem az új, innovatív technológiák bevezetését is elősegítheti. Az egyik alappillér az volt, hogy gyártsanak újabb és energiahatékonyabb eszközöket. Ennek már most vannak látható eredményei: a Rexroth a nyolcvanas években 80-82 százalékos hatásfokú szivattyúkat gyártott, a mostani berendezések hatásfoka pedig már a 96 százalékot is elérheti.

A Rexroth 4EE szemlélete az automatizálás területén tárja fel a potenciális energia-megtakarítási lehetőségeket. Ez amellett, hogy segít fenntarthatóbban, illetve kevesebb károsanyag-kibocsátással termelni, nagyfokú üzemeltetési költségcsökkenést eredményez. Hosszú távon tehát olcsóbb lehet a működése a maihoz képest, és ehhez társul még az üzemi zajcsökkentés is. Három területen is elérhető: mobil gépek, gyártásautomatizálás és ipari hidraulika. A Bosch Rexroth energiahatékonysági szakértői elemzik például egy-egy üzem teljes gyártórendszerét, feltárják a potenciális energia-megtakarítási lehetőségeket, és kidolgoznak egy optimalizálási koncepciót, figyelembe véve a profitabilitást is.

Az is fontos – mondta Szőke Gábor –, hogy annyi energiát biztosítsanak egy adott folyamathoz, amennyit az igényel, a legjobb fokú kihasználás érdekében pedig muszáj energiahatékony rendszert tervezni: ez nemcsak kevesebb energiát fogyaszt, hanem lehetőség szerint vissza is termel valamennyit.

Szőke szerint ez nemcsak azért fontos, mert részben elősegítheti a zöldítésre irányuló célkitűzéseket – elvégre ha kevesebb energiát használnak, csökken a károsanyag-kibocsátás is –, hanem azért is, mert mindig kell egy úttörő, aki ezt az újítást kipróbálja, tanul belőle, és ebbe az irányba fogja fejleszteni az általa használt technológiát. Példaként megemlítette, hogy Magyarországon a 2000-es évek elején olyan hajtásrendszert fejlesztettek – egy vasúti kocsikat megemelő vagonbuktató berendezést –, ami a vagon visszasüllyesztésekor visszatermelte a felhasznált energia egy részét. Ez húsz éve vadonatúj és egyedülálló technológia volt, de mára jóval elterjedtebbé és fejlettebbé vált.

A legnagyobb előrelépést – mondta Szőke – az hozhatná, ha a megújuló energia ára alacsonyabb lenne a fosszilis energiáénál. Ha olcsóbb lesz a nap- és szélerőmű, az ipar alighanem kérdés nélkül le fogja cserélni a meglévő berendezéseit, hogy megújuló energiaforrásból fedezze a szükségleteit. Ígéretes kezdeményezések mindenesetre már most is vannak.

Több bányában is használnak elektromos meghajtású kamionokat, amik fölfelé haladva a saját energiájukat használják, de lejtmenetben, teherrel megrakodva a nagy tömegük miatt vissza tudják termelni a hajtási energiájuk egy részét, és alig-alig kell tölteni őket. Hasonló technológiákat alkalmaznak egyes víztározóknál is, amelyek napelemet használva szivattyúzzák fel a magasabb régiókba a vizet, és ha nem süt a nap, a magasról lezubogó víz meghajt egy turbinát, ami szintén energiát termel.

Civil kurázsi: mit tehetünk mi magunk?

De hogyan lehet ezeket a technológiákat nem iparvállalati szinten, hanem a való életben, jóakaratú civilként alkalmazni? Horváth András, a technofil vlogger a szóban forgó RE:FACT adásban elmondta, hogy a saját csobánkai otthonát is igyekezett a lehető legokosabbá tenni. Bosch márkájú mosó- és szárítógépei például fűnyírás közben is értesíthetik a felhasználót, hogy lejárt a mosás, vagy ha fogyóban van az öblítő- és mosószer. Horváth szerint ezek az intelligens fejlesztések sokat segítenek, bár ott még nem tartunk, hogy a mosógép akkor indítsa el a mosást, vagy a bojler akkor fűtse föl a vizet, amikor a legerősebben süt a nap – pedig ez lenne a célszerű, mivel az elektromosságot biztosító napelemeknek ilyenkor a legnagyobb az energiatermelési kapacitása.

Horváth azt is elmondta, hogy amíg Budapesten élt, a leginkább energiapazarló beruházása az általa használt autó volt. Mióta azonban vidékre költözött, és napelemmel biztosítja az otthoni elektromosságot, nem kell benzinre költenie, mert az éves villanyszámlája nagyjából harmincezer forint, és ebben benne van a fűtés, a hűtés, a vízmelegítés, illetve az elektromos autó töltése is. Klímát ugyan nem használ, de vidéken nincs is rá szükség. Az agglomerációban több a zöld felület, és ott a csúcshőmérséklet sem 36 Celsius-fok, mint a belvárosban, csak 32, és ez már klíma nélkül, leengedett redőnyökkel is elviselhető. És bár a napelem drága beruházás – legalábbis az indulási költsége magasabb –, ez hamar megtérül, ha nemcsak a ház hűtés-fűtésére és energiaellátására, hanem például az elektromos autó töltésére is felhasználjuk.

Horváth szerint a fenntarthatóságot az olyan kezdeményezések is segíthetik, mint a kicsit drágább, de zöld energia felhasználásával készült termékek gyártása. A jövő generációja – mivel az ő bőrükre megy a fejlesztés – egyre környezet- és energiatudatosabbak, mint az előttük élők, és nem sajnálnak felárat fizetni egy-egy jó minőségű, de környezetbarát termékért.

Persze mindez nemcsak elhatározás kérdése: fontos, hogy az új technológiák bevezetéséhez a megfelelő hátteret is biztosítsunk. Ha például egyik pillanatról a másikra eltűnnének a belsőégésű motoros autók – mondta Horváth –, alighanem ki kéne sorsolni, hogy ki használhatna villanyautót, mert nincs annyi elektromos energia a világon, amennyire a mai autópark üzemeltetéséhez lenne szükség. Ugyanakkor az olaj finomítására is rengeteg energiát fordítunk: egy gallon (nagyjából 4 liter) benzin előállításához annyi energiára lenne szükség, amennyivel egy elektromos autó 30 kilométert tehetne meg. Innen nézve lehetséges, hogy jobban járnánk, ha az olajiparban felhasznált energiát inkább napelemek gyártására fordítanánk. Fejlesztésre pedig szükség lesz, mert – mondta Horváth – egy ELMŰ-s szakember neki azt mondta, hogy Magyarország a mai elektromos hálózaton legfeljebb egymillió autót tudna feltölteni; a falban lévő vezetékek nem bírnának ennél többet.

Globális összefogásra van szükség

Ahogy a fenti példából is látható: a civil kurázsi ugyan fontos, de nem csak erre lesz szükség az energiahatékonyság és a fenntarthatóság biztosításához. Az Európai Unió például az elmúlt évtizedben évente százmilliárd eurót költött az energiahatékonysági célkitűzések teljesítéséhez. Ahhoz, hogy az ilyen irányú befektetések megtérüljenek, nélkülözhetetlen az állami támogatás, mint puffer: a külső forrásból finanszírozott energiahatékonysági projektek általában 3-7 év alatt térülnek meg, és kevés vállalat vagy magánszemély engedheti meg magának, hogy ezt finanszírozza. A stabil és kiszámítható költségcsökkentés ugyanakkor vonzó lehetőség lehet minden befektetőnek, aki az energiahatékonyság növelésére költené a pénzét.

link Forrás

(A cikk megjelenését a Bosch Rexroth támogatta.)