A világ fúziósenergia-kísérleteiben többnyire egy fánkszerű tartályban igyekeznek elérni és fenntartani a magfúziót. Egy kaliforniai nemzeti kutatólaborban más módszer vezetett sikerre: gigantikus lézersugarakkal lőttek egy borsónyi hidrogénpelletet.
A szovjetek által csak Ivánnak vagy Ványának becézett hidrogénbomba háromezerszer nagyobb robbanóerővel bírt a Hirosimára ledobott atombombánál, és 1961-es felrobbantása után még 900 kilométeres távolságban is repesztett be ablaküvegeket.
Az ötvenes években az FBI megsemmisíttette a Scientific American egyik számát, amelyben Hans Bethe amerikai fizikus, a hidrogénbomba atyja részletesebben is írt a találmányról. Most végre elolvashatjuk, amiről akkor lemaradtunk. Kémregénybe illő történet következik Amerika paranoid korszakából.
Bár Teller Ede egy ponton arra jutott, hogy a butaság nevű „általános emberi tulajdonságból neki is jócskán kijutott”, ettől még nem kétséges, hogy zseni volt. A hidrogénbomba atyja meg volt győződve arról, hogy a sztálini Szovjetuniónak nem lesznek erkölcsi gátlásai, ha tömegpusztító fegyvert kell bevetni.