Kiadták a valaha épített legerősebb nukleáris fegyver, a Cár-bomba felrobbantásáról készült felvételeket

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Oroszország feloldotta annak a propagandavideónak a titkosítását, amely az 1961. október 30-án felrobbantott, RDSZ–220 típusjelzésű hidrogénbomba tervezését, építését, és végül éles tesztelését mutatja be. A 40 perces videót a Roszatom Youtube-csatornájára is felöltötték, az orosz nukleáris ipar 75. évfordulója előtt tisztelegve.

A szovjetek által csak Ivánnak vagy Ványának becézett, nyugaton a Cár-bomba nevet kiérdemlő hidrogénbomba hatóereje 50 millió tonna TNT-ének felelt meg (vagyis 50 megatonnás volt), ezzel a valaha épített legerősebb nukleáris fegyver volt az egész világon. Összehasonlításképp: a Hirosimára ledobott Little Boy atombomba 15 kilotonna, a Nagaszakit sújtó Fat Man pedig 21 kilotonna robbanóerővel rendelkezett, vagyis mindkettőnél több ezerszer erősebb volt a szovjet bomba, így az akár egy kisebb országot is képes lett volna elpusztítani.

A veszélyes mértékű radioaktív csapadék elkerülése érdekében lemondtak az eredeti tervekről, és az urán egyik izotópjából készült köpenyt ólomra cserélték, felére csökkentve a a 27 tonnás, 8 méter hosszú bomba robbanóerejét. Az 1950-es években az Arzamasz–16 (mai nevén: Szarov) zárt városban megépített Cár-bombát végül a jeges-tengeri Novaja Zemlja szigetcsoport északi, lakatlan szigetén dobták le 10,5 kilométeres magasságból, a robbanás 4,2 kilométerrel a felszín fölött történt.

A robbanást követő, 8 kilométer átmérőjű tűzgolyó a robbanás sokkhatása miatt nem ért földet, a lökéshullám azonban elérte a bombát ledobó, már több mint száz kilométerre lévő Tu–95V repülőgépet, amelynek pilótája, Andrej Durnovcev őrnagy végül sikeresen landolt a bázison – pedig a kiválasztási folyamat során hangsúlyozták, hogy jó esély van a küldetést elvállaló pilóta halálára.

A gombafelhő közel 65 kilométeres magasságig nyúlt, vagyis a sztratoszférán túl, a mezoszférát is elérte, ahol a meteorok szoktak elégni. A robbanás ezer kilométerről is látható volt, a lökéshullám pedig még 900 kilométeres távolságban lévő településeken, így Norvégiában és Finnországban is repesztett be ablaküvegeket. Személyi sérülés hivatalosan nem történt.

A Cár-bomba tesztje volt az egyik utolsó felszín fölött felrobbantott nukleáris fegyver, mielőtt az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia 1963-ban aláírta a nemzetközi atomcsendegyezményt, amely a föld alá száműzte a tesztrobbantásokat.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: