Az 1981. november 21-re elkészült, japán építészeti hatásokat mutató kultikus épület egyszerre terméke és ellenpontja a Kádár-korszak híresen igénytelen építőiparának. Erőteljes formája az eredeti tervek kényszerű átdolgozása ellenére, a néhány évvel ezelőtti felújítás után is közvetíti tervezője, Bán Ferenc utópikus gesztusát.
A hetvenes években tombolt a banánkultusz Magyarországon: a ritkán elérhető déligyümölcsöt befőttként, húsok köreteként, sőt levesbetétként is ajánlották. A bizarrnak tűnő recepteket ma már könnyen és gyorsan összedobhatjuk – a kérdés csak az, hogy meg lehet-e enni az eredményt.
Az irodalomban, a zeneművészetben, az iparművészetben, a népművészetben és a képzőművészetben évszázadok óta zajlik a giccs elleni küzdelem, ami a Kádár-korszakban nem csupán kultúrtörténeti érdekesség volt, hanem a kultúrpolitikai törekvések, a művészi alkotótevékenység, sőt közvetetten a hamisítás mozgatórugójaként is szolgált.