Kádár-kori luxuskonyha: banán hagymával és whiskey-vel

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A szocialista korszak luxuscikkét, a banánt a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben rendkívül nehéz volt beszerezni; olyannyira, hogy talán nincs is olyan család, amelyiknek ne lenne valamilyen furfangos banánvásárlásos sztorija. Nem csoda, hogy a banán a Kádár-kori különleges receptek egyik fő összetevőjévé vált, és a levesektől a húsokon át a desszertekig mindenhez (is) ajánlották. 

A legkeresettebb déligyümölcs a karikatúrák, a filmek és fotók gyakori szereplője volt, és az ismeretterjesztő cikkek mellett novellák, sőt versek is születtek róla. A banántárgyú alkotások arra a három általános igazságra épültek, hogy a banán iránt sokkal nagyobb volt a kereslet, mint kínálat; nagy mennyiségű banánt csak protekcióval lehetett vásárolni, és a legtöbb családban csak a gyerekek kaptak a gyümölcsből.

1970-ben az egy főre eső déligyümölcs-fogyasztás mindössze hat kiló volt Magyarországon, ami persze nem azt jelenti, hogy ennyi banánt ettek volna, hiszen ebbe a kategóriába tartozott többek között a citrom, a mandarin és a narancs is. Aki lemaradt az egzotikumokról, márpedig a többség lemaradt,  itthon termett gyümölcsökkel kárpótolta magát: a hetvenes évek elején kétszer annyi gyümölcsöt ettünk, mint napjainkban, és a keleti blokkban abszolút elsők voltunk, sőt az angolokat, a dánokat, a norvégokat, a finneket és a japánokat is megelőztük. A Magyarországon évente egy főre eső több mint hetven kiló gyümölcs legnagyobb részét alma, szilva és szőlő tette ki. 

Korabeli banánhelyzet Réber László karikatúráján

Nem meglepő módon a legtöbb sütemény leginkább ezeket a hazai gyümölcsöket használta, de a receptírók gondoltak azokra is, akiknek  banánból is több jutott. Ezen receptek többsége azonban nemcsak drága, hanem akkoriban szinte beszerezhetetlen alapanyagokkal dolgozott. Most, negyven-ötven évvel később viszont már mindannyian ehetünk úgy, ahogy a Kádár-érában csak nagyon kevesek tehették. 

Utálsz sütni, mégis villognál egy kis házi készítésű desszerttel? 

A sült banán a csokiöntettel együtt öt perc alatt elkészül. A recept nagyon egyszerű, az arányok pedig remekül működnek: a só és a citrom kiválóan ellensúlyozza a méz édességét. Aki igazán autentikus élményre vágyik, a whiskey-t házi pálinkával vagy konyakkal is helyettesítheti, ugyanis biztosak lehetünk benne, hogy a hetvenes években nagyon keveseknek díszelgett whiskey az üveges vitrin tetején a jugoszláv szeszipar csúcsterméke, a Cezar konyak (pontosabban vinjak) mellett. (Whiskey-hez a dollárboltokon kívül szinte kizárólag az első osztályú és osztályon felüli vendéglőkben lehetett hozzájutni, de mivel ötször annyiba került, mint a barackpálinka, egy pohár whiskey áráért levessel, főétellel és desszerttel együtt hárman is meg tudtak ebédelni.)

Az étcsoki és a tejszín sem volt olcsó, és bár ezekhez azért hozzá lehetett jutni, a háziasszonyok többsége kakaóporból, margarinból és cukorból készített csokimázat használt. 

Sült banán csokoládéöntettel

„3 evőkanál mézből, 1 csipet sóból, 2 evőkanál citromléből és körülbelül 6 evőkanál whiskyből keveréket készítünk. 4 db kemény banánt meghámozunk és bekenjük az előbbi keverékkel. Majd 4 dkg vajban minkét oldalát körülbelül 3-6 percig sütjük, hogy aranybarna legyen. Közben 20 dkg étcsokoládét felolvasztunk. Ha felolvadt, hozzáöntünk 2 evőkanál whisky-t és 2 evőkanál tejszint. A sült banánt 4 evőkanálnyi pirított mandulareszelékkel beszórjuk és a csokoládéöntettel meglocsoljuk. Melegen fogyasztjuk.”

Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 1980

Banános palacsinta az amerikai pancake előtt, a tepsiben sütött palacsinta után

A csőben sült banán receptje kakukktojás, hiszen egyrészt nem kellett hozzá semmilyen extra hozzávaló, banánból is csak egy, másrészt mert ha elkészíti az ember, kinézetre ugyan azt kapja, amire számított, de az állagot tekintve nagyon nem. Ha mindent a recept szerint csinálunk, a végeredmény egy langyosan még finom, kihűlve azonban igencsak tömött, palacsintatésztára már egyáltalán nem emlékeztető bunda, benne az exkluzív meglepetéssel, a banánnal. 

Sült banán csőben

Fotó: Bonyhadi Zoltan

„Ez már igazán egyszerű. Mégis elképzelhető, lesz, aki így is unja a banánt! Nekik banánreceptet ajánlunk. Először is készítsenek a szokottnál jóval sűrűbb palacsintatésztát (mikéntjét elmondja bármely hölgy ismerős), s még hűtsék is le, hogy gyúrható legyen. Zsíros, lisztes deszkán gyúrjanak akkora tésztákat, hogy beléjük egy-egy meghámozott banánt lehessen begöngyölni. A göngyölít banán tetejét kenjék be tojással, szórják be diós vagy mandulás cukorral, majd zsírozott tepsibe rakva süssék ki forró sütőben. A csőbanánt tálalhatjuk magában is, de ízletesebb, ha málnamártással adjuk. Ennek legegyszerűbb elkészítési módjai: fél üveg málnalekvárhoz egy citrom levét nyomjuk, hozzá egy deci cseresznyepálinkát. Jól elkeverjük, és már kész is.” 

Forrás: Világ Ifjúsága, 1977. 

Indiai konyhaművészet szocialista módra, avagy a banán és a hagyma találkozása a konyhaasztalon

Bár fenntartásaink miatt csak egy negyed adagot készítettünk belőle, óriási meglepetésre ez az étel igenis finom. A leírás világos, jól követhető, a leves tizenöt perc alatt összedobható. Mi a végén nem is turmixoltuk, élveztük, hogy végre látjuk, mit eszünk, de akinek a banán és a hagyma frigye túlságosan szokatlan, nyugodtan mixelje össze, és egészen különleges krémleves lesz az eredmény. 

Ez a recept nem csak a tejfölnél jóval drágább tejszín miatt különleges: a banán mellett az igazi extrát a curry ( a korabeli újságok szerint „kari”) adja, ami a hetvenes évek közepén kezdte meg magyarországi hódító útját., de kezdetben csak a gyógynövényeket forgalmazó Herbária üzletekben lehetett beszerezni. A receptek egy jó része alternatívaként őrölt borsot ajánlott fel a curryről és Indiáról csak álmodozó vidéki kiskuktáknak. A hetvenes években a curry maga volt a megtestesült indiai konyhaművészet: attól lett egy étel indai, hogy curry került benne, és fordítva: indainak számított minden, amiben curryt használtak.

Hagymaleves banánnal

„4 fej vöröshagymát és 4 db banánt megtisztítunk és vékony szeletekre vágjuk. A hagymát 2 dekányi forró zsiradékban üvegesre pároljuk. 1 liter húslével (amit leveskockából készítettünk) felöntjük és forraljuk. A banán karikákat a levesbe dobjuk. Sóval, borssal és fehérborral Ízesítjük. 1,5 dl tejszint 1/2 kávéskanál curry- por hozzáadásával felverünk és tálaláskor a leves tetejére tesszük. Igen ízletes, különleges, pikáns levest kapunk.”

Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 1980. február 3, 10.

A szerző az ELTE BTK Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék doktorjelöltje. További cikkei a Qubiten itt olvashatók.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: