Milánó hanyatló ipari negyedei, Bejrút szétlőtt utcái, sanghaji felhőkarcolók: Basilico képein a modern városi tereket az emberi tevékenység hordalékának látjuk, amelyekből mégis morbid szépség árad.
Ekler, Gyarmathy, Nagy, Pikler, Rajk – a legendás Keszthely-pályázat kiötlői azon kevesek közé tartoztak a Kádár-korban, akik nyíltan és élesben szembe mertek szállni a szakmai szempontokra fittyet hányó pártállami akarattal.
Ha közénk pottyanna a múltból, biztosan lenne néhány nagy ötlete, az viszont nem biztos, hogy értenénk, miről beszél. Hogyan viszonyult az építészethez az elsősorban fotóiról, festményeiről ismert Moholy-Nagy László, a nemzetközi avantgárd legjelentősebb magyar művésze?
Az 1981. november 21-re elkészült, japán építészeti hatásokat mutató kultikus épület egyszerre terméke és ellenpontja a Kádár-korszak híresen igénytelen építőiparának. Erőteljes formája az eredeti tervek kényszerű átdolgozása ellenére, a néhány évvel ezelőtti felújítás után is közvetíti tervezője, Bán Ferenc utópikus gesztusát.
Párizs híres kifordított épülete máig megosztja az építészeket és a közvéleményt: van, aki a hatvanas évek utópisztikus vízióinak megvalósulását látja benne, mások azt is felháborítónak tartják, hogy egyáltalán megépült.
1960. január 3-án adták át az első magyar panelházat, amelyet a rendszerváltásig több ezer másik követett, radikálisan átformálva számos hazai város képét. A nálunk szovjet mintára beüzemelt panelgyártás leginkább az építészeket traumatizálta, ezzel együtt viszont érdekes projektek születtek, és a házgyári építészet jóval változatosabb, mint gondolnánk.