A geomitológusok igyekeznek összegyűjteni a történelmi özönvizekről szóló történeteket, és azokat az írásbeliség előtti kor embere által megfigyelt természeti jelenségekként olvasni, hogy az elődök tapasztalatai a mostani klímaváltozás idején is értelmezhetővé és használhatóvá váljanak. Az ősi történetek a mai kor emberének is segíthetnek abban, hogy vízparti városaink ne jussanak Atlantisz sorsára.
A szentek csodatételeit bemutató írások alapján, de a legmodernebb geológiai eszközökkel bizonyították be, hogy a 6. századi Itália társadalmát a klímaváltozás hatásai rázták meg. Az áradások vizsgálata és a vallási történetek határán azonban még mindig a Noé bárkáját ihlető nagy özönvíz eredete a sláger.
Az amerikai főváros, valamint Virginia és Maryland államok egyes területein több mint 130 milliméteres eső árasztotta el az utakat, a közlekedés több órára leállt.
A tudomány számon tart a történelem előtti időkben komolynak mondható özönvizeket, de olyanra, ami az egész emberiséget megsemmisítette volna, nem találni nyomokat. Több lokális katasztrófa azonban történhetett, amelyeket megdöbbentően hasonló legendák formájában őriz a kollektív emlékezet.