Egy kozmológiai szimulációkat bevető kutatás szerint sűrű, összeütköző csillaghalmazok ágyazhattak meg a ma a legtöbb galaxis középpontjában megtalálható szupernehéz fekete lyukak létrejöttének.
Soha ilyen részletességgel nem láttuk még az M87 galaxis szupernehéz fekete lyukából kifújó forró plazmát. A megfigyelés segíthet megérteni, miként alakítja a hatalmas fekete lyuk galaxisának környezetét.
A Sagittarius B2 vörös és magenta színekben világító por- és gázfelhőit példátlan részletességgel tárta fel az infravörös űrteleszkóp.
A fekete lyuk körül röntgentartományban fényesen világító régió a napkoronához hasonlóan szuperforró gázokból áll. Az úttörő méréshez egy közbenső galaxis és a gravitációs lencsehatás is kellett.
A példátlan felfedezésre azután került sor, hogy csillagászok egy kozmikus ütközésből formálódó, szokatlan galaxist találtak a James Webb űrtávcsővel, amit alakja miatt Végtelenség galaxisnak neveztek el.
Mesterséges intelligenciával folytatott vizsgálat tárta fel, hogy a maximális lehetséges sebesség 80-90 százalékával forog a galaxisunk középpontjában található Sagittarius A*.