Megörökítette a Tejútrendszer legnagyobb aktív csillagformálódási régióját a James Webb űrteleszkóp – közölte szerdán az amerikai űrügynökség, soha nem látott részleteket feltárva benne.

A Sagittarius B2 molekulafelhő, aminek felhői színesen világítanak az űrtávcső felvételein, néhány száz fényévre helyezkedik el a galaxisunk középpontjában lévő Sagittarius A* szupernehéz fekete lyuktól (a Föld a galaxis középpontjától 27000 fényévre található).

„A Webb fejlett infravörös műszerei olyan részleteket tárnak fel, amiket még sosem láthattunk, ami hozzásegít azoknak a rejtélyeknek a megoldásához, amik a masszív csillagok keletkezését, vagy a Sagittarius B2 a galaxis központjának többi részéhez képest jóval intenzívebb aktivitását övezik” – mondta Adam Ginsburg, a Floridai Egyetem csillagásza, aki a kutatást vezette.

Az űrtávcső közeli infravörös (NIRCam) és a közép-infravörös (MIRI) tartományban készített felvételei drasztikusan eltérnek egymástól: utóbbin a fénylő por és gázfelhők sokkal látványosabban rajzolódnak ki, míg a legfényesebb csillagok kivételével mindegyik eltűnik a képről.

Paradox módon a legizgalmasabb régiók azok, amik látszólag sötétek és ezért nem vehetjük ki őket a képeken. Ezek nem üresek, hanem annyira tele vannak porral és gázzal, hogy még a James Webb sem lát át rajtuk. A vastag felhők védőburkot biztosítanak a kialakulófélben lévő, és nyersanyagot a jövőben kialakuló csillagoknak.

A kutatók reményei szerint a James Webb megfigyelései feltárják majd, hogy miért keletkezik viszonylagos kevés csillag a galaxis középpontjának Sagittarius B2-n kívüli részein, miközben ehhez a régióban máshol is rendelkezésre állna elegendő gáz.