Lassan vége az olajkorszaknak, mostantól a kobaltért, a volfrámért és a héliumért folyik a verseny

Komoly kockázattal jár, hogy a világ iparának egyre több kobaltra, volfrámra és héliumra van szüksége: ezek az anyagok ugyanis  jellemzően koncentráltan pihennek a földkéregben, és maroknyi, politikailag és gazdaságilag sem feltétlenül stabil  ország termelése adja a világ teljes szükségletének jelentős részét.

A közlekedésben és az energiatermelésben használt csúcstechnológiák fokozatosan megváltoztatják a világ nyersanyagigényét; a fosszilis energiahordozók, az  olaj és a szén uralkodása után egyre nő a kereslet a speciális tulajdonságú ásványok iránt. Az elektromos autók NMC, azaz a lítium-nikkel-mangán-kobalt-oxid, (LiNiMnCoO2) akkumulátoraihoz minden eddiginél nagyobb mennyiségű kitermelt kobaltra, a mágneses vasutakhoz szuperhideg, cseppfolyós héliumra, a gép- és fegyvergyártáshoz a keménységéről ismert volfrámra van szükség. De hol van ennyi kobalt, hélium és volfrám?

Az Európai Bizottság kritikus fontosságú nyersanyagok listáján szerepelnek azok a nyersanyagok, amik kulcsfontosságúak ugyan az EU-nak, de az európai gazdaság ellátása instabil. A listát folyamatosan frissítik, utoljára idén szeptemberben, de már hat éve, az első lista közzétételekor is érezhető volt, hogy a gazdaság igényei jelentősen átalakulnak, és az olaj meg a szén helyét más nyersanyagok veszik át.

Közel az olajcsúcs

A világ óhatatlanul arrafelé halad, hogy egyre hatékonyabban használjuk fel a nyersanyagokat a gyárakban, a háztartásokban vagy a közlekedésben. A jövő irodáiban és lakásaiban szenzorok állítják a fűtést és a világítást. A közlekedésben és szállítmányozásban, ami most a világ kőolajkeresletének félét emészti fel, egyre fontosabbá válik az elektromos járművek szerepe. Az önvezető technológia csökkenti a sofőrök pontatlanságaiból származó energiapazarlást, az utasok pedig egyre gyakrabban használnak autómegosztási alkalmazásokat, ami javítja a járművek kihasználtságát.

Ezek az aprónak tűnő  innovációk együttesen jelentős hatással bírnak a szén- és olajkeresletre: az előrejelzések szerint 2035-ben világszinten 13 százalékkal kevesebbet költünk majd  benzinre, szénre és áramra, mint idén.

A világ 2020-ban eléri a szénfogyasztás csúcsát, és 2035-ben már olajból, és földgázból is kevesebbet fogyasztunk majd, mint az azt megelőző években, utána folyamatosan csökken majd a felhasználás, írja a McKinsey Global Institute

A hatékonyságjavulás mellett egyre nagyobb a megújuló energiaforrások (nap, szél, hullám, apály-dagály) szerepe: becslések szerint a mai 4 százalékos részesedésük két évtized múlva 36 százalékra nőhet. 

A változás veszélye

Mivel a fosszilis energiahordozók egészen mostanáig nélkülözhetetlenek voltak a világgazdaság működtetéséhez, a nyersanyagok kitermelése és elosztása sokszor politikai válsághoz vezetett (az elmúlt fél évszázadban alig volt olyan évtized, amikor ne ütött volna be egy kisebb-nagyobb olajválság). Az újonnan használt ásványok szintén nélkülözhetetlenek bizonyos technológiákhoz, viszont jellemzően csak néhány országban, koncentráltan állnak rendelkezésre. 

Az NMC akkumulátorok gyártásához szükséges kobalt 64 százalékát a Kongói Demokratikus Köztársaságban hozzák felszínre. Ilyen akkumulátorokkal épít elektromos autót például a BMW és a Nissan is.

Héliumból az USA és Katar a két nagyhatalom, gyakorlatilag csak ők képesek nagy mennyiséget termelni a könnyű gázból. A ma processzorokhoz és MRI-berendezésekhez használt hélium a jövőben a mágneses vasutak és a termonukleáris erőművek üzemetetéséhez szükséges.  Ez az egyetlen anyag, ami néhány kelvin fokos hőmérsékletre  hűtve is folyékony marad, ezért fontos a szupravezetést alkalmazó technológiákhoz.

Hasonló a helyzet a volfrám esetében: abból Kína termeli a világon felhasznált mennyiség 84 százalékát. Ezt az anyagot lámpák izzószálaként ismerjük, de ötvözeteiből ballisztikus rakétákat és ipari robotokat is gyártanak.

A felsorolt három anyag ellátási nehézségeire a közelmúltból néhány példa:

  • A volfrám ára Európában több, mint felével nőtt július és szeptember között. Ennek oka, hogy a volfrámfronton gyakorlatilag egyeduralkodó Kína nekilátott, hogy rendezze a bányászati szektort, és szigorúbban ügyel a szabályozások betartására.

  • Az idei katari blokád első hónapjában Damoklész kardjaként lebegett a kérdés: vajon ki pótolja a világ héliumellátásának negyedét, amit addig Katar termelt? A szállítás végül augusztus elején a nemzetközi nyomásra újraindult , de az eset rávilágított az héliumellátás törékenységére. 

  • A MOL elemzői szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságon (KDK) múlhat az elektromos autók jövője. Azon az országon, amit idén a világ hetedik leginstabilabb államának tartott a  Fund For Peace.

Ezeken felül a Kongói Demokratikus Köztársaság  exportja kizárólag nyers vagy félig feldolgozott alapanyagokból áll, ami sebezhetőséggel jár. Az országban a közbiztonság állapota is rémisztő: idén májusban több ezren szöktek meg a fővárosi börtönből; miközben egy keresztény szekta kimenekítette híveit.

A már említett, a kritikus nyersanyagokat felsoroló EU-s listán  összesen huszonhét olyan anyag szerepel, amikből az unió beruházásokkal és újrahasznosítással próbálja csökkenteni a tagállamok importfüggőségét. A huszonhétből öt olyan, amikből egyetlen ország elégíti ki a világ teljes szükségletének több mint 90 százalékát.  

A legtöbb kritikus fontosságú ásványt Kína termeli ki, míg az EU, USA és Japán nem bővelkednek készletekben. A legnagyobb aszimmetria a ritkaföldfémek (rff) esetében tapasztalható: Kína uralja a világ ritkaföldfémexportjának majdnem egészét, és ezt a monopóliumot a kinai állam ki is használja. 2012-ben az Egyesült Államok a WTO vitarendezési fórumához fordult, mert a kínaiak erősen korlátozták az rff exportját, de engedték, hogy feldolgozott termékek hagyják el az országot. A cél az volt, hogy termelő, feldolgozó vállalatok költözzenek Kínába. A vitarendezési folyamat az USA-nak adott igazat, de az export korlátozásokkal Kína  továbbra sem hagyott fel.   

Az aszimmetria miatt megnő az EU és a hagyományos gazdasági központok kitettsége, mert az iparukhoz elengedhetetlen alapanyagok ellátása nem biztosított. Ezzel párhuzamosan nagy külső kereslettel szembesülnek politikailag instabil országok: a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda vagy a Dél-afrikai Köztársaság. Kérdés, hogyan tudják majd kezelni a globalizált piacok  az előbbiből adódó frusztrációt, illetve a kitermelők miatti bizonytalanságot.