Ha a munkájukat nem is veszítik el, félmillió magyart érint közvetlenül a robotizáció
A munkavállalók 12 százaléka, 513 ezer ember dolgozik Magyarországon olyan munkakörben, amely a jelenleg már alkalmazott technológiákkal nagyrészt automatizálható lenne – írta az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet 2016-os tanulmányában.
A szerzők – Tóth István János, az MTA tudományos főmunkatársa, Nábelek Fruzsina elemző és Sturcz Anikó elemző – arra voltak kíváncsiak, milyen hatást gyakorolhat a munkakörök automatizációja az elkövetkező évtizedekben a magyar munkaerőpiacra.
A gépek által átvehető munkakörök kiválasztásánál csak olyan technológiákat vettek figyelembe, amelyeket már tömegesen használnak valamelyik országban. Ennek alapján 55 szakmát jelöltek meg, ahol a munkafolyamatok többsége gépekkel kiváltható. A kutatók által kiválasztott munkakörök többsége az irodai adminisztráció, a feldolgozó- és az építőipar, valamint a logisztika területén található, de érintett a textilipar, a kereskedelem, a vendéglátás és a szolgáltatási szektor is.
Ahogy az alábbi listából is kiderül, a gépekkel helyettesíthető munkakörök közül ma Magyarországon a legtöbb munkavállaló a takarító, a rakodómunkás és a mechanikaigép-összeszerelő szakmában dolgozik, de tízezreket foglalkoztatnak pénztárosként, anyagnyilvántartóként, csomagolóként, kőművesként, analitikus könyvelőként, árufeltöltőként, szabóként és varróként, targoncavezetőként is – ezeket a munkaköröket ugyancsak érintheti az automatizáció.
Nem eszik olyan forrón
A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, az automatizációnak való kitettség nem jelenti azt, hogy például az árufeltöltőknek 10-15 éven belül új foglalkozást kell találniuk. Csak annyit, hogy „az automatizálás ezekben a munkakörökben nagy erővel lesz jelen”, azaz az ezekhez kapcsolódó feladatok nagyobb részét fogják robotok elvégezni, mint ma.
„Nem is szeretem azt mondani, hogy a veszélyeztetett munkahelyek megszűnnek, mert nem lehet biztosan tudni, hogy így történik-e” – mondta Nábelek Fruzsina, a tanulmány egyik szerzője. Hogy az automatizáció mikor jelenik meg az érintett szakmákban dolgozók életében, attól is függ, hogyan reagál a kihívásra a foglalkoztatás- és az oktatáspolitika: képes lesz-e magasan képzett, rugalmas munkaerőt előállítani.
Ugyancsak fontos tényező, hogy a vállalatok képesek-e, illetve akarnak-e beruházni az új technológiába. Egy kelet-magyarországi járásban például egy cipőgyár az egyik legnagyobb munkaadó, ahol a gyártást könnyen automatizálhatnák, de most inkább megéri a cégnek kifizetni az alacsony béreket, mint robotokat hozatni – mondta Nábelek. Tehát az alacsony hazai bérek is fékezhetik az automatizációt.
Hol lehet gond?
Az automatizáció hozadéka, hogy az álláspiacon még nagyobb előnyre tesznek szert a magasan képzettek. A tanulmány szerint a jelenség inkább vidéken érezteti majd hatását, mint a fővárosban, és bár az automatizáció leginkább a magas foglalkoztatottsági számokkal büszkélkedő járásokban lesz tényező, negatív hatásai a kevésbé fejlett, munkanélküliségtől inkább sújtott járásokban jelentkeznek majd.
Ennek oka, hogy ugyanakkora automatizációs kitettség veszélyesebb ott, ahol amúgy is kevés munkahely van. Emellett az alacsony foglalkoztatottsági rátájú területeken a munkaerőpiac adott szerkezete alapján feltételezhető, hogy a helyi munkaerő képzetlenebb, illetve kevésbé rugalmas, és így kevésé tud majd alkalmazkodni a változáshoz – mondta Nábelek.
A kutatók a NAV területi foglalkoztatási adataiban néztek utána, hol koncentrálódik a géppel kiváltható szakmákban dolgozó munkaerő. Kiderült, hogy Budapesten a foglalkoztatottak 10 százaléka, vidéken átlagosan 13 százaléka dolgozik ilyen munkakörben. Tolna, Baranya és Csongrád megyében kisebb, 11 százalék a gépesíthető szakmákban dolgozók aránya, Fejérben (19 százalék), Pest megyében (17 százalék), valamint Komárom-Esztergom és Jász-Nagykun-Szolnok megyében (15-15 százalék) az átlagnál nagyobb ez az arány.
Járási szinten ennél nagyobbak a különbségek: a listavezető Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei csengeri járásban a munkahelyek 38 százaléka, a Fejér megyei bicskei járásban 35 százaléka gépesíthető, míg a Jász-Nagykun-Szolnok megyei jászapáti járásban az álláshelyeknek csak 5 százalékát, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei putnoki járásban csak 7 százalékát lehetne automatizálni.
Érdekesség, hogy az automatizálható munkahelyek aránya nem függ össze az adott járás fejlettségi szintjével, gyengén korrelál viszont az autók, a helyi vállalkozások számával, valamint a helyi adóbevételekkel. Ugyanakkor minél nagyobb az adott területen a rendszeres szociális segélyben részesülők, valamint az álláskeresők aránya, annál alacsonyabb az automatizálással kiváltható munkakörökben foglalkoztatottak aránya.
Az álláskeresők száma is fontos
A kutatók a magyar munkaerőpiaci adatokat integrálva kidolgozták saját mérőszámukat, az automatizációs kitettségi indexet (AKI). Mivel azok a területek sérülékenyebbek, ahol nagyobb a munkanélküliek aránya, az index kiszámolásához az adott járásban nyilvántartott álláskeresők, illetve tartós álláskeresők arányát is felhasználták.
Az így kapott megyei és járási térkép igen heterogén. Az AKI maximális értéke 100 lehet, Magyarországon 9 és 32 közötti értékek jöttek ki, az országos átlag 19,3 lett. Az automatizálás negatív hatásainak leginkább kitett megye ma Jász-Nagykun-Szolnok, ahol a járási átlag 22,2 lett, utána Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye következik 21,5, illetve 20,7 ponttal. A legkevésbé kitett megyék Győr-Moson-Sopron (12,7), Veszprém (16,8) és Komárom-Esztergom (17), ezekben a megyékben az AKI a budapesti 19 pontnak is alatta maradt.
A járások közül a már említett csengeri (31,7), a záhonyi (27,9) és a bicskei (27) a legkitettebb, de az ország egyik legfejlettebb területén, a budakeszi járásban is magas AKI-t számoltak a kutatók: 26,9 pontot. A legkevébé veszélyeztetett járások a kapuvári (9), a soproni (11,3) és a pannonhalmi (12).
Az AKI közepesen erős negatív összefüggésben áll a járások fejlettségével, tehát minél kevésbé fejlett egy térség, annál inkább kitett a gépesítés negatív hatásainak. Nábelekék szerint a magas foglalkoztatottságú területeken a legfőbb feladat a munkaerő átmozgatása lesz, míg a fejletlenebb területeken még tovább csökkenhet a foglalkoztatottság.
A robot (még) nem elég kreatív
A hetvenes évek végétől fogva extrém módon elkezdett nőni az alacsony és a magas végzettségűek bére közötti különbség. Míg a csak középiskolát végzettek reálbére kis mértékben csökkent 1980-2008 között, addig a diplomásoké jelentősen nőtt, a magasabb végzettségből fakadó bérelőny közel kétszeresére nőtt ebben az időszakban.
A technológiai fejlődés kétféle hatást gyakorol a munkaerőpiacra: a szakirodalomban kreatív rombolásnak nevezik az új technológia előidézte változást – ez esetben azt, hogy a gépesítés kiváltja az élő munkát. Ezzel ellentétes az úgynevezett kapitalizációs hatás, amikor a nagy termelékenységű ágazatok felszívják az automatizálással felszabaduló munkaerőt. Az automatizálás akkor hat negatívan, ha a kreatív rombolás erősebben érvényesül, mint a kapitalizációs hatás. Az utóbbi hatás ereje a munkavállalók rugalmasságának növelésével, az oktatás minőségi fejlesztésével fokozható.
Kérdés, mitől függ, hogy egy munkakör mennyire automatizálható. A gépek rutinszerű és összetett feladatokat egyaránt átvehetnek, ezeken belül megkülönböztetnek kognitív és manuális tevékenységeket. Legkevésbé a manuális, nem rutin feladatok helyettesíthetők géppel, például a fuvarozás vagy a portaszolgálat.
Egy másik tanulmány szerint viszont a gépi tanulás és a mobil robotika vívmányai által nem rutinfeladatok is automatizálhatóvá válhatnak a jövőben, a jövő robotjai ugyanakkor bizonyos technikai akadályok miatt aligha hódíthatják meg azokat a területeket, ahol a gépeknek észlelési, kreatív, illetve szociális (társas) intelligenciát kellene mozgósítani. A számítógépek észlelési munkáját jelentősen megnehezítik a rendezetlen körülmények: a robotok például ma is nehezen kezelik a szabálytalan formájú tárgyakat. A kreativitást igénylő feladatokat szinte lehetetlen leprogramozni, a szociális intelligenciának pedig ugyancsak sok nehezen artikulálható eleme van.
9 százalék vagy 47 százalék?
A jövő munkaerő-piacával foglalkozó szakirodalom kétféleképpen közelíti az automatizáció kérdéskörét: munkakörök, illetve feladatkörök alapján. Utóbbi modell szerint sokkal valószínűbb, hogy egyes szakmákon belüli feladatokat automatizálnak majd, mint hogy teljes foglalkozások tűnjenek el. Minél több feladat kiváltható gépekkel egy szakmán belül, annál kitettebb az automatizációnak az adott foglalkozás.
A munkakör- és afeladat alapú megközelítés között akkora a különbség, hogy az USA-ban két szélsőség tartja magát a gépi térhódítás kiváltotta munkaerőpiaci hatás becslésében. Az előbbi elmélet alapján a foglalkoztatási adatokat is figyelembe véve az Egyesült Államokban a munkavállalók 47 százaléka dolgozik olyan szakmában, amely a gépesítés szempontjából magas kockázati besorolású, 19 százalék közepes, 33 százalékuk pedig alacsony kockázatú munkakörben.
A feladatszempontú megközelítés szerint ugyanakkor mindössze a munkavállalók 9 százaléka dolgozik olyan munkahelyen, amelyet elvehetnek a gépek – ez a két érték is mutatja, mekkora a bizonytalanság az automatizáció jövőbeli hatásait illetően. A magyar munkaerőpiaci hatásokat vizsgáló tanulmány szerzői is felhívják a figyelmet arra, hogy pontosabb és megalapozottabb eredményeket kapnának, ha feladatokat és nem teljes szakmákat vizsgálnának, és azokat aggregálták volna vállalati szintre.
Akármilyen képlékeny is a hasonló becslések elméleti háttere, feltűnő, hogy az OECD-országok listáján Dél-Korea és Észtország az a két állam, ahol a munkavállalók a legkisebb arányban (a foglalkoztatottak 6 százaléka) dolgoznak automatizálásnak kitett munkakörben. Éppen az a két ország, amely korán magáévá tette az infokommunikációs technológiákat, és azóta is élen jár a digitalizációban.