A bor és a klímváltozás: magyar rizling helyett jön a svéd?

A klímváltozás és a borászat kapcsolata mindig divatos téma volt, és magát a klímaváltozást is részben rekonstruálni lehet például abból, hogy a történelmi feljegyzések alapján mikor virágoztak vagy értek az egyes szőlőfajták. A klímaváltozás jelentőségét relativizálni próbálók kedvenc témája az angliai szőlőtermelés kb. ezer évvel ezelőtt vagy a római korban – de ez az írás elsősorban nem arról szól, hogy van-e vagy nagy valószínűséggel lesz-e további klímaváltozás. Hanem arról, hogy ha elfogadjuk, hogy lesz klímaváltozás, abból mi következik a bortermelésre nézve.

Ijesztegetnek, hogy elfogy a bor

A téma persze nem új – ez az akadémiai írás például pár éve vált felkapottá azzal, hogy azt állította: például a mai Bordeaux vagy Magyarország 2050-re alkalmatlan lesz a bortermelésre, nem is beszélve Spanyolországról vagy Olaszországról. 

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Az írás szépséghibája az volt, hogy a legdurvább klímaváltozást feltételező szcenáriót hangsúlyozta és használta az ábráihoz (RCP 8.5, úgy is, mint „a rémálom szcenárió”). Ez még a közelmúlthoz képest is további 2 Celsius fokos melegedést tételez fel 2050 körülre, 2090 körülre pedig további 3.7 fokost. 

Ebben az esetben az emberiség problémái között valószínűleg elég hátra kerülne az, hogy néhány hagyományos borvidék többé nem lenne alkalmas bortermelésre. Ezt a hírt jó eséllyel leszorítanák a címlapról a mezőgazdaság általános összeomlásáról szóló vagy a bulvárszekcióban az „Elszaporodtak a krokodilok a francia folyókban” jellegű hírek. És persze ha az emberiségnek egy kis esze van, akkor nem is ez a forgatókönyv valósul majd meg.

Illusztráció: Zsoldos István/Tóth Róbert JónásFotó: Tóth Róbert Jónás

Szerencsére manapság viszonylag könnyű dolgunk van, ha a bor- és klímakérdést körbe akarjuk járni. A jövőbeni klíma 17 különböző szimulációja több változóra és minden egyes nagyobb kibocsátás-szcenárióra elérhető, nagyjából egy négyzetkilométeres felbontásban, például itt. Rendelkezésre állnak ingyenes szoftverek az adatok elemzésére és megjelenítésére, és  mivel manapság az alapszámítógépek olyan teljesítményűek, mint kb. 25 évvel ezelőtt a szuperszámítógépek voltak, nem kell napokat várni az eredményre.

Szőlő: mediterrán migráns

A (bor)szőlő eredetileg a mediterrán éghajlaton érzi leginkább otthon magát, de a különböző fajták meglepően széles éghajlati korlátok közt meg tudnak élni. Ezzel együtt azért léteznek korlátok, vannak a szőlőnek túl meleg és túl hűvös területek is. 

Az egyik fontos mérőszám az április-október (a déli féltekén október-április) időszak átlaghőmérséklete. Ennek nagyjából 13 és 24 Celsius fok között kell lennie, hogy valamelyik szőlőfajta megteremjen, de a minőségi boroknál a felső határ inkább 21-22 fok. Az egyes fajtáknál a határok természetesen szűkebbek: a Rizlingnél például 13.2-17.1 °C, a Cabernet Sauvignon-nál 16.4-19.9 °C a korlát. A szőlő ezen kívül nem szereti még a szélsőségesen kontinentális éghajlatot, még akkor sem, ha a fenti összhőfok-korlátok teljesülnek is – a téli-tavaszi fagyok károsíthatják a tőkéket, míg a forró napok leállítják az érést. 

Ezért nem jellemző például a szőlőtermelés Közép-Ázsia nagy részére, távol a tengertől. A sivatagokban is értelemszerűen nehéz a szőlőtermelés, a tenyészidőszakban túlságosan magas csapadék pedig a gombabetegségeknek kedvez, ez utóbbiak miatt nem jellemző a szőlő az egyébként talán alkalmasnak tűnő trópusi területeken.

Ugyanaz a város…

Nézzük meg, hogy mi történik a szőlővel, ha egy közepes klíma szcenáriót választunk, mondjuk az RCP 4.5-öt, amely még további 1.4 °C-os melegedést jósol 2050 körülre az 1986-2005 időszakhoz képest. A továbbiakban az egyszerűség kedvéért a 17 létező klímamodell átlagával számolok, amikor a jövőbeni várható klímát mutatom be, és a 2050-es évek jelenti a jövőt.

  • A sötétlila területek azok, amelyek a 70-es évek klímaadatai alapján elvileg alkalmasak voltak az adott szőlőfajta termesztésére, de az RCP 4.5 klímaszcenáriók átlagában 2050 körül már nem lesznek alkalmasak, mert túl meleg a tenyészidőszak. 
  • A mályvaszín azokat a területeket jelzi,  amelyek a 70-es években és várhatóan 2050 körül is alkalmasak lesznek az adott fajta termesztésére. 
  • Sötét szörkészölddel azokat a területeket jelöltük, ahol a 70-es években még túl hűvös volt a tenyészidőszak átlaghőmérséklete az adott szőlőfajta termesztéséhez, de 2050 körül várhatóan alkalmasak lesznek. 
  • A lila és a világoskék vonal azt mutatja, hogy hol van az a határ, ahol a leghidegebb téli hónap átlagos minimum hőmérséklete -10 °C vagy az alatti – ez annak a veszélyét jelzi, hogy télen kifagynak a tőkék, ha nem védik valahogy őket. A lila vonal az 1970-es, a világoskék a 2050 körüli várható állapotot mutatja.
  • Illusztráció: Zsoldos István/Tóth Róbert Jónás

    A fenti ábra azt mutatja be, hogy Európában és környékén hogyan tolódik el a szőlő termőterülete a „történelmi” területekhez képest (vagyis a 1970-es évek és a 2050-es évek között), ha a 13-24 Celsius fokos hőmérsékletzónát tekintjük úgy, mint ahol a szőlőtermelés lehetséges. A déli, már ma is marginális területek egy részén az előrejelzés szerint többé már egyáltalán nem lesz lehetséges a szőlőtermelés. És több terület marginálissá válik: a térkép ezt nem mutatja, de Spanyolországban és Olaszországban például valószínűleg sokkal nehezebb lesz minőségi bort termelni, mint most – nem lennék mondjuk egy andalúz Sherry termelő helyében…

    Ugyanakkor megnyílik a lehetőség arra, hogy több skandináv ország egy része is bortermelő területté váljon. A téli fagyok is visszahúzódnak; a két kék vonal azt a határt jelzi, ahol a leghidegebb hónap átlaghőmérséklete -10 °C  vagy az alatti a két időszakban. Összességében azonban nem tűnik túl radikálisnak a klímváltozás hatása, ha csak azt nézzük, hogy hol lehetséges egyáltalán szőlőt termelni.

    …de mégsem ugyanaz az ország

    Más a kép azonban, ha az egyes szőlőfajtákat nézzük. Az érzékenyebb szőlőfajták esetében, mint például a Pinot Noir, a termesztésre alkalmas hőmérséklettartomány körülbelül akkora, mint a nagyjából 2 °C -os melegedés, ami a tenyészidőszakra előre jeleznek a modellek. Vagyis itt nagyon kicsi lesz az átfedés a között, hogy hol terem meg hagyományosan az adott szőlőfajta, és hogy hol fog a jövőben. A következő ábrák néhány népszerű szőlőfajta eltolódását mutatják be.

    Illusztráció: Zsoldos István/Tóth Róbert Jónás
    Illusztráció: Zsoldos István/Tóth Róbert Jónás
    Illusztráció: Zsoldos István/Tóth Róbert Jónás
    Illusztráció: Zsoldos István/Tóth Róbert Jónás

    Az egyes szőlőfajták eltűnhetnek a jelenleg „tipikus” területekről – lehet, hogy búcsút kell mondani a Pinot Noirnak Burgundiában, a Zinfandel/Primitivo fajtának Szicíliában (és az őshazában, a horvát tengerparton) vagy akár a Cabernet Sauvignonnak Toszkána jó részén (viszlát, Szupertoszkánok?). Bordeaux-ban viszont várhatóan még éppen tartja magát a Cabernet Savignon – a múltban néha nem ért be teljesen. A másik oldalról viszont izlelgessük az olyan kifejezéseket, mint a dán Pinot, a svéd Rizling, az ukrán vagy párizs környéki Cabernet, esetleg a bordói Primitivo.

    Vörösboros ország

    Magyarországon is elképzelhető, hogy már nem nagyon érdemes Rizlinget vagy Pinot Noirt telepíteni. A melegebb déli-középső részeken (Szekszárd/Villány?) még az is lehet, hogy a Cabernet Sauvignonnak is túl meleg lesz. Ugyanakkor a most délebbre jellemző fajták bejöhetnek, mint például a Zinfandel/Primitivo, vagy a kevésbé ismertek közül a Grenache, esetleg a számtalan portugál változat (például a portóikba való Touriga Nacional). Magyarország összességében jó eséllyel sokkal inkább vörösboros lesz, mint most.

    Persze abban a tekintetben nagy a bizonytalanság, hogy pontosan miként is változik majd a klíma, és egyedi megoldásokkal (pl. a lombkorona nagyobbra hagyása) lehet egy kicsit feszegetni a határokat. Ezzel együtt is: ha valaki a következő pár évben telepít szőlőt, érdemesebb a délebbre jellemző fajtákban gondolkodnia – 2050 már nincs is annyira messze, a borász-unokák pedig hálásak lesznek.

    Megvan a legősibb múmiák receptje

    Korábban úgy hitték, hogy a legrégebbi múmiák csak kiszáradtak a napon, most kiderült, hogy ugyanazt a balzsamot alkalmazták 5600 évvel ezelőtt, mint amilyennel a híres múmiákat, így például Tutanhamon testét kezelték bő háromezer évvel később.