Svédországban megvalósul a fast fashion-gyűlölők álma: H&M ruhákat égetnek egy erőműben
Egy svéd erőmű, amely 2020-ra szeretne végképp felhagyni a fosszilis energiahordozók használatával, elkezdett újrahasznosított fával, valamint szeméttel, például a H&M központi raktárából származó, leselejtezett ruhákkal fűteni – írta a Quartz a svéd közszolgálati televízióra hivatkozva.
Az erőmű tulajdonosa és üzemeltetője a Malarenergi AB. A cég fűtőanyag-beszállításért felelős vezetője, Jens Neren azt mondta, céljuk, hogy csak megújuló forrásokat, illetve újrahasznosított anyagokat használjanak, számukra a divatcucc is csak éghető anyag.
Ennek megfelelően idén már 15 tonna leselejtezett H&M ruhát égettek el a Stockholmtól 100 kilométerre, Vasterasban működő erőműben. Ez persze csak parányi hányada annak a 150 ezer háztartásból összeszedett, összesen 400 ezer tonna szemétnek, amelyből energia lett Vasterasban.
Mint a svéd ruházati cég kommunikációs vezetője, Johanna Dahl elmondta, az energiaforrássá lett darabokat azért kellett leselejtezni, mert termékbiztonsági gondok voltak velük. „Kötelességünk megsemmisíteni minden olyan ruhát, amely nem felel meg a vegyszerekkel kapcsolatos előírásainknak. A H&M ugyanakkor nem éget el semmit, ami biztonságosan viselhető.”
Fast fashion: elégetni hasznosabb?
Miközben Svédország vezető a fosszilis energiaforrásokkal való leszámolásban, a kínálatukkal az aktuális trendekre azonnal reagáló, gyorsan és olcsón dolgozó fast fashion ruhaláncok, mint például a H&M, nem épp a fenntarthatóság letéteményesei. Ezt jól illusztrálja, hogy a cég egyetlen raktárából 15 tonna, viselésre alkalmatlan selejt kerül elő.
Nemcsak arról van szó, hogy a hasonló ruhaláncok millióféle termékének előállítása mekkora erőforrást igényel szerte a világon, hanem arról is, hogy a fast fashion termékek gyártási folyamatai katasztrofálisak a környezetre nézve. A gyártók újabb és újabb termelési rekordokat döntenek, hogy kielégítsék az olyan óriási és egyre növekvő piacok igényét, mint a brazil, a kínai, az indiai, a mexikói vagy az orosz.
2010 és 2014 között a globális ruhagyártás megduplázódott, 2011-ben az európai ruházati cégek már átlagosan évi öt új kollekcióval jelentkeztek, miközben 2000-ben még csak kettővel. Túl sok anyag ez ahhoz, hogy a bolygó elbírjon vele, főként hogy olcsóságuk miatt a vevők már nem sokra becsülik a ruhákat, amelyek jó eséllyel egy szeméttelepen végzik. Hacsak nem égetik el őket a szemétégetőben rögtön az elején.