Az 1980-as évek közepén a Borneói félsziget északi csücskén fekvő Sabah állam 72 ezer négyzetkilométernyi területén még 20 ezer orangutan élt teljes szabadságban. Mára 11 ezerre csökkent az emberszabású főemlősök száma a 330 ezer négyzetkilométeres Malajziában – vezeti fel helyszíni riportját a szingapúri VulcanPost.

Mint azt a Qubiten is megírtuk, a Természetvédelmi Világalap (WWF) különlegesen veszélyeztetett fajokat lajstromozó friss listája a legvédendőbb földi élőlények közé sorolja a borneói orangutánt (Pongo pygmaeus). A természetvédők egyértelműen az olajpálma-ültetvények telepítését megelőző brutális erdőírtást nevezik meg okként – az emberszabásúknak permanens élőhely- és táplálékhiányát pedig okozatként.

Tudni kell, hogy Malajzia egymaga állítja elő a világ pálmaolaj-termésének egyharmadát: az egyszikű növény terméshúsából kinyert pálmazsír a 21. század egyik legfontosabb élelmiszeripari és kozmetikai alapanyaga. Az ültetvények hektáronként évi 6 tonnás hozamra is képesek, ugyanakkor alig egy évtizedig tartják a formájukat, azután rohamosan gyöngülnek, miközben a termesztők szó szerint minden hasznosítható táp- és ásványi anyagot kizsarolnak a vékonyka trópusi erdőtalajból.

Ezért az ültetvényesek időről időre több ezer hektárnyi őserdőt vágnak tarra a folyamatos termelés érdekében. Ezek a a olajpálma-ültetvények ökológiai sivatagok, ahol az orangutánok nem tudnak túlélni sem – természetes élőhelyet pár éven belül csak a kevesebb mint 800 négyzetkilométer területű Kinabalu Nemzeti Parkban találnak.

A VulcanPost helyszíni riportja szerint az agresszív ültetvénytelepítés károkozása a malajziai termelőknek is sok. Az államszövetség GDP-jének 6 százalékát adó, 2017-ben előreláthatóan 21 millió tonnás termést produkáló szektor környezettudatos tagjai 2014-ben Kuala Lumpurban megalapították a fenntartható pálmaolajtermelési kerekasztalt (RSPO). Részben gazdasági érdekből, mert az egyik legjelentősebb piacnak számító Európában a kozmetikai cégek java egyre inkább ökológiai alapon szelektálva vásárol alapanyagot, de már az élelmiszeriparban is tért nyert a zöld szemlélet.

Nem mellesleg a sokáig kőolajpótló bioüzemanyagként is hasznosított pálmazsír drágább, mint a hűvösebb égtájakon is termeszthető repce- és szójaolaj. A ma már 3 ezer termelőt tömörítő RSPOA a WWF ajánlásai szerint legfeljebb 3,3 tonnás hektáronkénti terméshozamot engedélyez, ami egyben azt jelenti, hogy az erdők pusztulása akár vissza is fordítható. Az ausztrál környezet- és természetvédelmi kutatóközpont, az ARC Centre of Excellence for Environmental Decisions (CEED) friss hatástanulmánya kimutatta, hogy a fenntarthatósági kritériumrendszernek megfelelő ültetvények telepítése 25-ször kisebb léptékű erdőírtást igényel, mint az eddigi művelési metódus.

A WWF adatai szerint jelenleg 10 ezer orangután élőhelyét fenyegetik a tervezett új telepítések. A malajziai viszonyokat, és nem mellesleg a főemlősök alkalmazkodóképességét is jól ismerő primatológusok szerint minden további nélkül elképzelhető, hogy az állatok nem menekülnek el a mezőgazdasági zónák szomszédságából.

„Az eredeti vegetáció megtartásával kialakított, az emberszabásúak mellett például az elefántoknak is szabad vonulást biztosító zöldfolyósokkal összekötött védett erdők hálózata szavatolhatja a populációcsökkenés megállítását, esetleges visszafordítását” – nyilatkozta Marc Ancrenaz, a Kinabalu Nemzeti Park orangután-kutatója.

A WWF értesülése szerint Sabah állam néhány tarra vágott, de végül nem beültetett területén nemsokára befejeződik az első visszaerdősítési akció, amely során természetvédelmi bábáskodás mellett 350 ezer őshonos fát telepítettek el közel 5 ezer hektáron.