Menekülnek az emberek a keleti határvidékről, megállíthatatlanul elnéptelenedik több járás
Öt év alatt csaknem 24 ezer ember vándorolt el két magyarországi megyéből valamelyik másikba. Ez annyi, mint Hajdúszoboszló vagy Tata lakossága. A Qubit KSH-adatokra támaszkodó számításai szerint összesen 255 ezer ember döntött a költözés mellett 2012 és 2016 között (idei adatok még nincsenek), a nettó vándorlás pedig megyei szinten 55 ezer volt, vagyis egyes megyék lakossága ennyivel csökkent, míg a többié ennyivel nőtt.
A legnagyobb mértékben Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg-megye lakossága csökkent: 12700, illetve 10800 fővel. Öt év alatt több mint 5600 fővel apadt Hajdú-Bihar, 4700 fővel Jász-Nagykun-Szolnok-megye, 4110-zel Békés. Az egyes megyék lélekszámához viszonyítva Borsod és Szabolcs megye lakossága majd két-két százalékkal csökkent a belföldi migráció miatt.
Az adatokból kimaradt a külföldre települők száma, valamint természetes népességfogyás. Azaz a valós helyzet sokkal rosszabb, Magyarország megyéi jóval gyorsabb ütemben néptelenednek el, mint amit a belső migrációs adatok mutatnak.
Sajnálatos módon nem, pontosabban nem csak arról van szó, hogy egy-egy jobb munkahelyért költöznek az emberek. Az adatok szerint leginkább az északkeleti országrész lakossága csökken, a legelmaradottabb települések néptelenednek el, ahonnan elmennek, oda már jó eséllyel nem fognak visszatérni.
Járásról járásra vándorolnak
Járási szinten látszik igazán, mennyire rossz a helyzet a két leginkább érintett megyében. A nagyvárosoknak erős a megtartó képessége, vagyis miközben Miskolcról és Nyíregyházáról is inkább elvándorolnak a lakosok, a kiköltözők aránya nem magas. Tíz járásban azonban az elvándorlás a teljes lakossághoz mérve meghaladja a 2,8 százalékot – a számításnál a 2016-os lélekszámot vettük alapul, ezt viszonyítottuk a 2012 és 2016 között elvándoroltak számához.
Arányaiban a legtöbben a Borsod megyei gönci járásból menekülnek: bár csak 615 volt az elvándoroltak száma, a lakosságszámhoz mérve a csökkenés 3,7 százalék. Nem sokkal jobb a helyzet a záhonyi járásban, a lakosság 3,4 százaléka költözött el, ez csaknem 700 fő. Három százalék feletti elvándorlást összesen hét járásban mértünk, a már említettek mellett a sátoraljaújhelyi, a nagykállói, a cigándi, a szikszói, a putnoki, az ózdi és a kisvárdai járásokban – Záhony mellett Nagykálló és Kisvárda található még Szabolcs-Szatmár-Bereg-megyében.
A legtöbben Pest megyébe költöztek a KSH statisztikája szerint, az 55 ezer nettó elvándorló közül 36 ezren választották új otthonuknak a lyukas megyét. Majd tízezerrel nőtt a főváros lakossága, Győr-Moson-Sopron megyéé hétezerrel. Több mint ezerrel nőtt a lélekszám az elmúlt öt év átlagában Vas megyében, 950 fővel Fejérben. Zala, Veszprém és Komárom-Esztergom megyében öt év alatt csak néhány száz fős volt az el-, illetve az odavándorlás. Ez alapján az látszik, hogy a keleti országrészből leginkább az ország középső részébe vándorolnak – a teljes, 55 ezer fős tömegből 46 ezren – a nyugati országrészbe csak töredékük költözik.
A szegénység elől menekülnek
Az elvándorlás korrelációt mutat a GDP-adatokkal. Az egy főre eső GDP vásárlóerőparitáson éppen azokban a megyékben mutat jelentősen átlag alatti értéket, ahonnan az emberek elvándoroltak az elmúlt években, és épp oda vándoroltak, ahol átlagos vagy az átlagnál jobb a helyzet. Pest megye ebből a szempontból kivétel, mert míg 2012-ben valamivel átlag feletti értéket mutatott, a legfrissebb, 2015-ös számítás szerint minimálisan ugyan, de az országos átlag alatti szintre esett az egy főre jutó GDP.
Pest megye azért lehet vonzó mégis a beköltözők számára, mert míg az ingatlanár akár töredéke is lehet a fővárosinak, addig Budapest közelsége jobb munkalehetőségeket ígér. Ez a napi ingázás is hozzájárulhat ahhoz, hogy a megye csak részben profitál a betelepülőkön: az új lakók mint munkavállalók a fővárosi vállalatok működését és eredményét javítják, a helyi vállalkozásokét nem, vagy csak kisebb részben. Adalék, hogy az uniós elszámolásban Pest megye Budapesttel együtt alkotja a Közép-magyarországi régiót, és Budapest fejlettsége miatt a régió alig kap támogatást, holott a megye igencsak rászorulna erre.
A vándorlás és a GDP-adat korrelációját gyengíti, hogy nem ott volt a legjelentősebb az elvándorlás, ahol a legalacsonyabb az egy főre eső GDP, vagyis ez az egy mutató nem ad pontos magyarázatot a belső migráció alakulására. Nógrád megye például a legelmaradottabb, itt az átlagnak nagyjából a fele, a budapestinek valamivel több mint az ötöde az egy főre jutó GDP, az elvándolási listán mégis csak a nyolcadik helyen áll. Ehhez képest a menekülési rangsor élén álló Borsodban nem is olyan rossz a helyzet – papíron.
Sajnos a KSH a GDP-adatokat nem méri a megyeinél kisebb szinten, így nem lehet tudni, mennyivel nyomja fel Miskolc és térsége a számokat. Vélhetően a nagyváros miatt szerepel ilyen jól a megye – Borsodban az országos átlag 85 százaléka az egy főre eső GDP, ez az arány az egyes járásokban minden bizonnyal kisebb, kérdés, mennyivel. Hasonlóképpen fölfelé torzíthatja az adatokat Hajdú-Biharban Debrecen, így jön ki a megyei átlag 87 százaléka. Ugyanakkor Nyíregyháza kevés ahhoz, hogy felhúzza Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, amely így csak az átlagos mutató 65 százalékát éri el.