Miért jó, ha hangosan olvasunk?

A legtöbben felhagynak a hangos olvasással, amint képesek kiejteni a betűknek megfelelő hangokat, pedig később sem ártana visszatérni a kisiskoláskori módszerhez. A hangos olvasás ugyanis erősíti az emlékezést – derült ki a kanadai Waterlooi Egyetem pszichológia tanszékén elvégzett kutatásból

A Memory című szaklapban közölt felmérésben 75 diákot kértek meg arra, hogy mondjanak ki 160 szót hangosan. Az elhangzottakat a tudósok rögzítették is. Két héttel később a 160 elhangzottból 80 szóval frissítették újra az egyetemisták emlékezeztét különféle módszerekkel: saját hangjukon, felvételről hallották vissza a szavakat; mások hangját hallották felvételről; magukban olvasták újra a szavakat; illetve hangosan olvasták fel maguknak a nyolcvan szót. A különféle módszereket a diákok különböző sorrendben alkalmazták, hogy a befogadás sorrendisége ne zavarjon bele az eredményekbe – írta a Verge.

A következő fázisban megmutattak nekik egy szót, és el kellett dönteniük, hogy azzal az előbbiekben foglalkoztak-e. Kiderült, hogy a leghatékonyabb (77 százalékos) tanulási módszer a szavak hangos felolvasása volt, utána következett a saját hang visszahallgatása felvételről, majd a más hangján hallott információ, és a legkevesebb jó válasz a szavak néma elolvasása után született.

A saját hang a legjobb hang

A kutatás alapján nem pusztán az olvasásból és a hallgatásból származik mérhető tanulási előny, hanem kifejezetten abból, hogy a magunk hangján halljuk vissza, amit felolvastunk. A szerzők utalnak rá, hogy a hangos olvasás többféle folyamatot hoz működésbe az agyban, ami aktívabb tanulást idéz elő, és jobban bevonja az elmét a munkába, mint a szöveg néma befogadása.

A felmérés hátránya, hogy kis mintán végezték el, és a hasonló szociológiai és pszichológiai kutatásoknál gyakori WEIRD (nyugati típusú; magasan képzett; iparosodott, gazdag és demokratikus országokból származó) csoport tagjaiból válogattak, emiatt nagyon messzemenő következtetésekre nem juthattak vele. 

Az eredmény azonban, ha univerzális érvényűnek nem is mondható, megerősíti: ha tanulásról és emlékezésről van szó, minél több érzékszerv vesz részt a folyamatban, annál jobb.

Mi az a tudományos ismeretterjesztés?

Egyes részterületek megítélésében nagy viták vannak mondjuk a pszichológiában, a történettudományban vagy a szociológiában is, de arra a nyelvészeten kívül csak a filozófiában tudok példát, hogy a leírásnak szinte semmilyen eszközében nincs általános egyetértés.