Ahogy már beszámoltunk róla, az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO 2018-tól mentális betegséggé nyílvánítaná a videójáték-addikciót. A sajtóban gyakran világjárványként emlegetett addikciós zavar kétségtelenül rendelkezik a függőség összes szimptómájával, bár annyira új, hogy szakirodalma még erősen hézagos.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság szerkesztésében megjelenő Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM) 2013-ban már a vizsgálandó kórképek kategóriájába sorolta – internet gaming disorder (IGD) néven – a jelenséget. A nemzetközi szakberkekben az ötödik frissített kiadásra utalva DSM-5 néven emlegetett sorvezetőbe először került be a viselkedési addikcióknak teret nyitó csoport, ugyanakkor egyelőre csak a szerencsejáték-függőség került ebbe a kategóriába. (Korábban csak a különféle kémiai szerek által kiváltott függőségek kerültek az addikciók közé, az egyéb addiktológiai jellegű zavarok, mint a szerencsejáték is, máshol voltak osztályozva.)

Annyira friss jelenségről van szó, hogy az első nemzetközi viselkedésaddiktológiai konferenciát is csak négy éve rendezték meg Budapesten, az ELTE szervezésében. A téma kutatásának úttörői közül többen is az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékén dolgoznak, a tanszéket vezető Demetrovics Zsolt pedig 2014 óta tagja a gaming disorder problémájával foglalkozó, a WHO égisze alatt működő tanácsadói testületnek. Az általa szerkesztett Journal of Behavioral Addicton (BJA) a viselkedési addikciókkal foglalkozó szakemberek nemzetközi orgánuma. Többek között ez a folyóirat adott teret a betegséggé nyilvánítási procedúrát megalapozó szakmai vitáknak is az elmúlt években.

„Fontos tisztázni, hogy a betegségek szakmai konszenzusok eredményei, a mentális zavaroknál pedig ráadásul a legtöbb szomatikus betegséggel szemben kevésbé állnak rendelkezésünkre objektíven mérhető tünetek. A szkizofrénia vagy depresszió ebből a szempontból sem olyan mondjuk, mint a magas vérnyomás. Összeülnek a szakemberek, feldolgozzák a kutatási eredményeket, vitatkoznak, megegyeznek, hogy tíz évvel később a tapasztalataik alapján módosítsák a kritériumokat” – világít rá a folyamatos szakmai disputa lényegére Demetrovics. Mint mondja, ezért is különbözik egymástól a DSM – hat évtizeddel ezelőtt publikált – első, második vagy ötödik kiadása, és ezért jelenik meg a WHO Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) című kézikönyvnek immár a tizenegyedik verziója jövőre.

A pszichológus arra is felhívja a figyelmet, hogy „valójában semmilyen zavarnál nincs teljes szakmai konszenzus, itt ráadásul egy új, kibontakozó jelenségről van szó. A szkizofréniáról több évszázadnyi klinikai tapasztalatunk és sok évtizedes intenzív kutatási eredményünk van, a gaminggel pedig csak 15-20 éve foglalkozunk”.

Az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékén működő addiktológiai kutatócsoport által kidolgozott, ma már a világ számos országában használt önbevallásos kérdőívek ugyan nem diagnosztikai eszközök, de jól mérik a válaszadók addiktivitásának mértékét. „A mentális zavaroknál egyébként is jórészt csak a páciens által elmondottakra, illetve viselkedésének megfigyelésére hagyatkozhatunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség valid klinikai vizsgálatokra, a hatásmechanizmus neurobiológiai hátterének feltérképezésére, illetve arra, hogy ismerjük a játékszenvedély természetes lefolyását” – mondja Demetrovics. Az utóbbi azért volna fontos, hogy kiderüljön, az addikció idővel súlyosbodik-e, vagy netán enyhül. Magyarán létezik-e spontán gyógyulás a kijózanodásokkal és visszaesésekkel tarkított függő állapotból.

Kinek jó, ha betegséggé nyilvánítják?

A nemzetközi szakirodalom jelenleg a játékosok 5-20 százalékát tartja problémásnak, ám ezek a számok Demetrovics szerint gyakran vitathatók. „A minták és az alkalmazott eszközök eltérései miatt túlságosan is szórnak a számok, a kérdőíves vizsgálatokban a határérték kérdése mindig kritikus” – fogalmaz a pszichológus. A szakterület hivatalos közlönyeként számon tartott Journal of Behavioral Addictions idén tavasszal ezért is szánt egy egész vitablokkot a betegséggé nyilvánítást megelező diskurzusnak. A pro és kontra érvekből ugyan még nem kristályosodott ki egyetlen vélemény, de ez nem is lehet cél. Kétségtelen, hogy a kérdőíves kutatások a probléma valódi súlyosságát nehezen tudják pontosan megbecsülni, erre a klinikai (mély)interjúk a megfelelő eszközök.

A doktori disszertációját az online játékhasználat méréséről és pszichológiai háttérmechanizmusairól író, az ELTE kutatócsoportját is vezető Király Orsolya és Demetrovics Zsolt a fenti vitában ugyanakkor azt állítja, hogy a videójáték-addikció hivatalos betegséggé nyilvánítása több előnnyel, mint hátránnyal járna. Már csak a gyógyítás miatt is.

Mivel mechanizmusa az ismert kémiai és viselkedési addikciók srófjára jár, pszichológiai, pszichiátriai terápiája nem tér el a szokásos protokolltól – a BNO-ba bejegyzett betegséghez pedig a társadalom is másképp állna hozzá.