Talán meglepő, de van, amikor az adóemelések növelhetik az egyenlőtlenséget. Talán nem meglepő, de a fekete politikusok megválasztása jót tesz a fekete választók gazdasági helyzetének. Amit viszont nem láttunk jönni: a cégek társadalmi felelősségvállalása lógásra ösztönzi a dolgozókat. Ez itt a heti Közgázhíradó.

Ha a cég az UNICEF-et támogatja, az alkalmazottak nagyobb eséllyel lógnak

Manapság a menő multicégek már társadalmi felelősségvállalásban is utaznak. Ez általában nem csak azt jelenti, hogy pénzt adományoznak jótékony célokra, hanem gyakran dolgozóikat is elküldik önkénteskedni. John List és Fatemeh Momeni, a University of Chicago kutatói egy kísérletben azt vizsgálták, hogy többet vagy kevesebbet lógnak-e az alkalmazottak, ha tudják, hogy a cég, amelynek dolgoznak, profitja egy részét jótékony célokra adományozza. Elvileg elképzelhető, hogy kevesebbet, mert jobban érzik magukat, úgy gondolják, hogy jót tesz a cégük, ezért ők maguk is jót tesznek a cégnek. De az is elképzelhető, hogy többet lustálkodnak, mert úgy érzik, hogy most már tettek valami jót, szóval egy kicsit akár lóghatnak is.

List es Momeni az Amazon Mechanical Turk (amit Kempelen Farkas kamu sakkautomatájáról neveztek el) nevű online bérmunkaplatformon bérelt fel háromezer embert. Az volt a feladatuk, hogy német szövegeket gépeljenek be képek alapján. A dolgozók a fizetésük 10 százalékát előre kapták, és olvasható képekről is bemondhatták, hogy olvashatatlanok, szóval volt lehetőségük csalni és lógni.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy alakul a lógási ráta attól függően, hogy a dolgozók mit olvasnak munkaadójuk társadalmi felelősségvállalásáról. Kiderült: amikor a dolgozóknak megmutatott feladatleírásban szerepelt, hogy a cég a bevétele egy részét felajánlja az UNICEF-nek, nagyobb arányban csaltak és lógtak. És még nagyobb eséllyel tették ezt, amikor a leírásban azt is feltüntették, hogy a cég az összes dolgozója nevében teszi a felajánlást.

Hiába az adó, ha ott a lobbi

Amikor adókra, pláne progresszív jövedelemadókra gondolunk, az jut eszünkbe, hogy a gazdagok többet fizetnek be, mint a szegények, a szegények viszont nagyobb arányban részesednek az állam által nyújtott szolgáltatásokból. Így tehát a magasabb adók képesek csökkenteni az egyenlőtlenséget.

Ugo Troiano, a University of Michigan olasz professzora most megjelent műhelytanulmányában – a megnövekedett adóbevételek további sorsát vizsgálva – ezzel ellentétes következtetésre jutott. Troiano három olyan amerikai intézkedést vizsgált, amelyek jelentősen növelték az adóbevételeket. Az első az állami szintű jövedelemadó bevezetése, a második a jövedelemből közvetlenül levont adóelőleg és a munkaadók által az adóhatóságnak beküldött jövedelmi adatok (ezek jelentősen csökkentették az adóelkerülés lehetőségét), a harmadik pedig az államok és a szövetségi kormány által kötött megállapodások az adatcseréről (ez is az adóelkerülés ellen hat).

A kutató – kihasználva, hogy mindhárom intézkedést különböző időpontban vezettek be a különböző államok – összehasonlító elemzést végzett: például mi volt a helyzet egy adott évben egy olyan államban, amely már bevezette az állami jövedelemadót és egy olyan államban, amelyik még nem.

Arra jutott, hogy mindhárom intézkedés jelentősen növelte az adóbevételeket, ugyanakkor mindhárom intézkedés növelte az egyenlőtlenséget is, bárhogy is mérjük azt. Troiano szerint erre az a magyarázat, hogy amikor az államok kormányainak elkezdett több bevételük lenni, azt inkább a jobb politikai érdekérvényesítő potenciállal rendelkező gazdagok kedvére költötték el, és nem a szegények érdekében. Amivel végső soron növelték az egyenlőtlenséget.

Javítanak-e a feketék helyzetén a fekete tisztségviselők?

A politikában érdekes kérdés, hogy mennyire fontos, hogy egy-egy csoportot az adott csoport tagjai képviseljenek. Ha több nő kapna fontos politikai pozíciót, javulna a nők helyzete a társadalomban? És ha több roma politikusunk lenne, az segítene a magyarországi romáknak? Bár elsőre mindannyian rávágnánk, hogy persze, ez mégsem annyira egyértelmű.

Trevon Logan (Ohio State University) most megjelent műhelytanulmányában azt vizsgálta, hogy alakult a fekete politikusok szerepe az amerikai polgárháború utáni időszakban. 1866 és 1880 között kb. nulláról 1300-ra nőtt a választott fekete tisztségviselők száma, 1870-ben Hiram Revels volt Mississippiben az amerikai történelem első fekete szenátora, 1872-ben Pinckney Pinchback lett az első fekete kormányzó Louisianában (és 1990-ig az utolsó).

De valójában nem is ezek az szövetségi hivatalok számíthattak igazán, hiszen nagyon kevés emberről van szó (2005-ben Barack Obama még mindig csak az ötödik fekete szenátor volt, és máig összesen kétszer választottak fekete kormányzót bármely államban), hanem azok az állami szenátorok és képviselők, iskolafelügyelők és bírók, megyei hivatalnokok, polgármesterek és városi képviselők, akik sokkal inkább meghatározták az amerikaiak mindennapjait.

Mivel feltételezhető, hogy egy fekete politikust helyzetbe hozó település, megye vagy állam eleve más, mint a többi, Logan a kutatáshoz objektív összehasonlításra alkalmas, instrumentális változót keresett: egy olyan hatást, amely befolyásolja, hány fekete politikus kerül hatalomra, de nem befolyásolja közvetlenül, hogy aztán mi történik az afro-amerikaiak gazdasági helyzetével. Logan szerint ilyen változó, hogy az antebellumban, azaz az amerikai polgárháború előtti korszakban mekkora volt a nem rabszolgasorban lévő feketék aránya az adott területen. Mivel összességében nagyon kevés szabad fekete volt (a déli népesség 2 százaléka), a kutató szerint a választói akaratot nem befolyásolták, azt viszont erőteljesen, hogy hány fekete jelölt és megválasztott vezető lett különböző megyékben.

Azokban a megyékben, ahol a polgárháború előtti időkben ott élő több szabad fekete miatt a polgárháború után több fekete vezetőt választottak, jelentősen nőtt az adóbevétel, és csökkent a feketék és a fehérek közötti képzettségbeli különbség, amit ebben az időszakban az írástudók számával mértek. Aztán mire vége lett az ,,újjáépítés” időszakának, és újra kiszorították a fekete vezetőket a hatalomból, mindezek a hatások eltűntek.

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója.