Mi történt a múlt héten az akadémiai közgazdaságtanban? Heti Közgázhíradónkat hallják.

Nem kell mindent készpénznek venni, amit az interneten olvasol a börtön generációkon átívelő hatásáról

A múlt héten arról híradtam, hogy ha a szüleidet bebörtönzik, te is nagyobb eséllyel követsz el bűncselekményt, kisebb eséllyel találsz munkát, és nagyobb eséllyel esel teherbe tinédzserként. A múlt heti cikk svéd adatokat használt, és arra épült, hogy a vádlottak véletlenszerűen kerülnek szigorúbb vagy engedékenyebb bírók elé. Egy héttel később viszont megjelent egy norvég műhelytanulmány, ami pontosan ugyanezt a módszert használja norvég adatokon, de nem találja jelét annak, hogy a bebörtönzött szülők gyerekei nagyobb eséllyel követnek el bűncselekményt, vagy rosszabbul tanulnának az iskolában.

Manudeep Bhuller (Oslói Egyetem), Gordon Dahl (University of California, San Diego), Katrine Løken (Norwegian School of Economics) és Magne Mogstad (University of Chicago) új műhelytanulmánya azt vizsgálja, hogy ha valakit bebörtönöznek, nagyobb eséllyel lesz-e visszaeső, kevesebbet keres-e majd, és legfőképpen mi történik a gyerekeivel. Mivel az átlagos bebörtönzött nyilván nehezen hasonlítható össze az átlagos nem bebörtönzöttel, a szerzők azt használják ki, hogy a vádlottak véletlenszerűen kerülnek szigorúbb (több embert börtönbe küldő) és kevésbé szigorú (kevesebb embert börtönbe küldő) bírók elé. Így két egyébként egyforma elkövető közül az egyik börtöbe kerül, a másik pedig nem, őket pedig már érdemes összehasonlítani. A szerzők arra jutnak, hogy az elkövetők nem lesznek kisebb vagy nagyobb eséllyel visszaesők attól függően, hogy börtönbe kerülnek-e, viszont 20 százalékponttal (!) csökken a foglalkoztatottságuk. Szemben a múlt héten bemutatott svéd tanulmánnyal, a norvégok arra jutnak, hogy a bebörtönzött szülők gyermekei nem követnek el kisebb vagy nagyobb eséllyel bűncselekményt, és iskolai teljesítményük sem romlik.

Mindig bonyolult a helyzet, ha egy tanulmányt más talál, mint egy hasonló munka. Pláne olyan esetben, amikor ugyanazokat a módszereket használja (véletlenszerű bírók) és hasonló kontextusban íródott (Svédország vs Norvégia). Az egyetlen magyarázat, amit a szerzők bedobnak, hogy mivel ezek a tanulmányok azokat a viszonylag kis elkövetői mintákat használják a becsléseikhez, akikre hatással volt a bírók szigorúsága (egy sorozatgyilkost nyilván minden bíró börtönbe küld, egy biciklit eltoló, de aztán magát meggondoló 12 évest pedig egyik sem), elég nagy a statisztikai zaj, és pontatlanok a becslések.

A kopirájt mérhetően korlátozza a tudáshoz való hozzáférést

A szabadalmak, jogvédelmek és hasonló szabályozások lényege az, hogy új dolgokat kitalálni nagyon idő- és erőforrásigényes dolog, ezért ha azt szeretnénk, hogy emberek befektessenek új gyógyszerek, emojitechnológiák vagy művészeti alkotások létrehozásába, akkor ezekre a dolgokra egy bizonyos időtávon az ő szellemi tulajdonukként kell tekintenünk, hogy a befektetésüket visszakereshessék, amikor monopolhelyzetben árulhatják a terméket. Ugyanakkor a szabadalmaknak és a szerzői jogoknak hátrányaik is lehetnek.

Petra Moser (New York University) sorozatban írja a szabadalmak előnyeit és hátrányait vizsgáló tanulmányokat. Leghíresebb tanulmánya a 19. századi világvásárokon részt vevő országok feltalálóit vizsgálta, de ha már összegyűjtött egy elképesztően részletes adatbázist a világvásárokról, írt arról is, hogy a szabadalmaknak milyen hatásuk van a feltalálók földrajzi eloszlására, illetve arról, hogy mikor éri meg szabadalmakat, és mikor titkos módszereket használni. Egy tanulmánya azt vizsgálja, mennyire segítette az amerikai innovációt, hogy az első világháború idején megengedték a fejlődő országokban működő cégeknek, hogy a szabadalomtulajdonosok beleegyezése nékül használják a külföldi találmányokat. És ha már belekezdett a témába, azt is megnézni egy másik cikkben, hogy milyen hatása volt ennek a gyakorlatnak a német cégekre. De van cikke a varrógépiparról, sőt a 18-19. századi olasz operákról is. Utóbbiban például arra jut, hogy az operaszerzők oda települtek, ahol védték a szellemi tulajdonukat.

Miután a ,,Holt költők tulajdona” című tanulmányban kimutatta, hogy ha kétszer olyan hosszú a kopirájt, átlagosan 50 százalékkal drágábbak a könyvek, legújabb műhelytanulmányában azt vizsgálja, hogy mi történt az amerikai tudományos élettel, amikor az amerikai kiadók 1943-tól egy ideig szabadon kiadhattak német tudományos könyveket. Szokásosan aprólékos tanulmányában Moser minden követ megmozgat. Nemcsak azt mutatja be, hogy egy német könyv 10 százalékos árcsökkenése 43 százalékkal növelte a könyvre való hivatkozások számát, de azt is megnézni, hogy miért. Felhasznál egy 1956-os adatbázist arról, hogy melyik amerikai könyvtárban melyik könyv volt elérhető, és bemutatja, hogy amint ezeknek a könyveknek az árai estek, a kevésbé gazdag könyvtárak is meg tudták őket venni, és pont ezeken a helyeken nőtt a legjobban a rájuk való hivatkozás.

Hosszú távú hatása is lehet a tanácsadócégek okoskodásának

Nicholas Bloom (Stanford), Aprajit Mahajan (University of California, Berkeley), David McKenzie (Világbank) és John Roberts (Stanford) egy 2013-as cikkükben egy olyan kísérletet mutattak be, amiben indiai gyárakba küldtek véletlenszerűen tanácsadókat, hogy kiderítsék: érnek-e bármit. Kiderült, hogy érnek. A menedzsment-tanácsadással megtámogatott gyárak 17 százalékkal lettek hatékonyabbak, jobb minőségű termékeket gyártottak, csökkentették a raktárban álló mennyiséget, és az őket működtető cégek aztán több gyárat tudtak nyitni. A kutatók most egy új műhelytanulmányban azt vizsgálják, hogy évekkel később is jobban működnek-e ezek a gyárak, vagy csak rövid távú volt a hatás.

A válasz persze nem fekete-fehér. Az eredeti kísérletben bevezetett menedzsmentmódszereknek körülbelül a fele maradt meg máig, de még most is nagy különbségek figyelhetők meg az eredetileg megtanácsadott gyárak és a többiek között a hatékony technikák használatában ugyanúgy, mint a kimeneti hatékonyságban. A szerzők azt is bemutatják, hogy a cégek nem tanulnak egymástól, de cégen belül a különböző gyárak között elterjedtek az új módszerek. Azt is megvizsgálják, hogy miért felejtették el a módszerek felét néhány év alatt: a cégek azt mondják, hogy a fluktuáció miatt, tehát fontos megtartani a jó menedzsereket.

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója.