Mitől megy a hasuk az olimpikonoknak?

Az élsportolók 86 százaléka küzd a gyomor- és belrendszert érintő úgynevezett gasztrointesztinális (GI) zavarral – idézi a LiveScience a British Journal of Sportmedicine folyóiratban tavaly év végén megjelent tanulmányt. A liverpooli John Moores University sporttudományi intézetének munkatársai, a rugbytől a sífutáson át számos szakág 250 profijának bélügyeit elemezték. A vizsgálatból kiderült, hogy az erős hasmenéssel és/vagy puffadással kísért, a versenyek alatt sem enyhülő  nyavaját még véletlenül sem egy külső kórokozó váltja ki. 

A szakberkekben GI-szimptómának is nevezett tünegyüttes akkor is jelentkezik, ha nem kerül sor olyan járványra, mint amilyenről a javában zajló pjongcsangi téli olimpia múlt heti nyitóünnepsége után számolt be a világsajtó, mások mellett a New York Times. (A heveny gyomorpanaszokkal és hányással büntető, emberről emberre terjedő norovírus-fertőzés miatt több mint ezer biztonsági őrt cseréltek le a szervezők az első napon, a sportolókat azonban eddig megkímélte az emésztőszervi ragály.)

Észak-koreai szurkolók a műkorcsolya versenyeknek helyet adó aréna mellékhelyiségénélFotó: MLADEN ANTONOV/AFP

Oxigénhiányos belek

A Scandinavian Journal of Gastroenterology hasábjain 2011-ben publikált tanulmányban svéd sportorvosok csoportja arról számolt be, hogy a fokozódó edzésmunka az úgynevezett székletfrekvenciát is megnöveli, magyarán a sportoló egyre sűrűbben érez késztetést vécére menni. 

A LiveScience-nek nyilatkozó Kim Baret, a University of California sportorvos-professzora szerint az edzéseken és a versenyeken extrém fizikai terhelésnek kitett emberi szervezetben a gyomor- és béltraktusok vérellátása megváltozik, csökken az oxigén szintje, a lassú égésnek aposztrofálható emésztés folyamatában zavar támad. Hosszabb távon a gasztrointesztinális funkciók elégtelenekké válnak, a bélcsatornák pedig fizikailag is sérülhetnek. 

Aloys Berg, a freiuburgi egyetem sportorvos professzora és munkatársai 2005-ben magyarázták meg, hogy az állóképességi sportokat űzőknél, mindekelőtt a távfutóknál és országúti kerákpárosoknál mi okozza a gyomor- és bélrendszeri panaszokat. Szerintük a többségüknél folyamatosan visszatérő hányingernek, hányásnak, a gyomorfájdalmaknak, a görcsöknek, a hasmensének és a felfúvódásnak a sportoláskor jelentkező mechanikai bélirritáció és a vérellátási zavar az oka, amely megváltoztatja a traktus mikroflóráját és immunsejt-termelődését is. Voltaképp ez a felszívódási zavar felelős a tünetekért. 

A 2016-os riói olimpia 50 kilométeres távgyalologló versenye szemléltette, miről is van szó. A francia  Yohann Diniz GI-zavara olyannyira elhatalmasodott, hogy bár a 35-ik kilométerig vezetett, az ott rátörő hasmenés miatt a versenyt csak hetedikként tudta befejezni. 

Diniz a riói célbanFotó: JEWEL SAMAD/AFP

A kulcsszó: mikrobiom

A sporttudomány még nem állt elő a GI-zavar terápiájának módjára. A már most is aminosavról ásványi anyagra, szénhidrátról vitaminra kiszámított, mikrogramm-pontosságú dózisokkal operáló speciális táplálékbevitel mellett a mentális felkészítés és az edzésmunka megváltoztatása is segíthet amellett, hogy az emésztőrendszer mikroorganizmus-populációjának behatóbb vizsgálatára is szükség van. Az emberi szervezet állapotát ugyanis alapvetően befolyásolja a bélflóra, újabb keletű kifejezéssel a mikrobiom összetétele. Az emberrel együtt élő, az emberi sejtekkel és szövetekkel közös ökoszisztémát alkotó baktériumok, vírusok, gombák egészséges arányának meghatározása a már idézett Baret szerint az élsportolók hasmenését is megállíthatja. 

Megvan a legősibb múmiák receptje

Korábban úgy hitték, hogy a legrégebbi múmiák csak kiszáradtak a napon, most kiderült, hogy ugyanazt a balzsamot alkalmazták 5600 évvel ezelőtt, mint amilyennel a híres múmiákat, így például Tutanhamon testét kezelték bő háromezer évvel később.