A miniszter rosszul tudja: a keresztény gasztrokultúrában igenis fontos szerepük van a rovaroknak

Miközben a világ élelmezési problémáit sokak szerint egy csapásra megoldhatná, Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke  megnyugtatására az I. Magyar Rovaripari Konferenciáról jelentjük: a ma még csak nyomokban létező iparág a jövőben sem készül a népízlés megerőszakolására. Még ha a magyar kormány pénzzel nem is támogatta a Deák Tibor Szakkollégium szervezésében, a Szent István Egyetem és magáncégek támogatásával pénteken rendezett konferenciát, az érdeklődést – a Qubit hétfői összefoglalója mellett – jelentősen felkorbácsolhatták az agrárminiszter és a csepeli képviselő eheti rovarügyi megnyilvánulásai is. A rendezvény teltházas volt.

 A rovarok helye az agrárgazdálkodásban

Noha a konferencia témái között az entomofágia, vagyis a rovarevés is szerepelt, és az ebédszünetben sült és bundázott sáskát, valamint rovarlisztből készült fasírtot és süteményeket is lehetett kóstolni, az előadások döntő többsége a rovarok agrogazdálkodásban történő felhasználására vonatkozott. 

Lazactörzs sáskafeltéttelFotó: Balázs Zsuzsanna
Bundázott sáska zöldségágyonFotó: Balázs Zsuzsanna

Kiderült például, hogy Nyugat-Európában a növényvédelmi stratégiák 35 százaléka a biológiai védekezésre, azaz a rovarok táplálékláncának kiaknázására alapul. A magyar agráriumban viszont nemcsak az élelmiszeripari lehetőségeket, hanem ezt a ziccert is kihagyják. A paradicsompalántákon előszeretettel élősködő levéltetvek ellen például – vegyi anyagok helyett – több rovarfajt, például a már-már hungarikumként féltett hétpettyes katicák mellett a mezei poloskát is be lehetne vetni. Ezek mellett fürkészdarazsakat is megérné iparilag tenyészteni, a ragadozó rovar ugyanis többféle növényi kártevő ádáz ellensége.

 A rovarok jogi státusza az Európai Unióban

Kiderült, hogy a migránsok ha akarnák sem tudnák a magyarokra erőszakolni a rovardiétát, Magyarországon ugyanis egyelőre tilos a rovarok étkezési célú forgalmazása. (A konferencián elcsípett pletykák szerint a Qubit megkeresésére hétfőig nem, később azonban írásban reagáló magyar viszonteladó is azért kényszerült bezárni a boltját, mert rovarforgalmazási kísérlete a hatóságok fülébe jutott.) Sőt, Magyarország mellett az Európai Unió további 22 tagországában sem lehet hivatalosan rovarokat étkezésre árusítani. A törvényalkotók a szigort rendszerint a rovarok, pontosabban azok kitinpálcélja által kiváltott esetleges allergiás veszélyekkel, az ízeltlábúak szervezete által kiválasztott – élelmiszeripari szempontból kevéssé vizsgált – esetleges mérgezőt anyagokkal, a kitinpáncél okozta fulladásos veszélyekkel magyarázzák.

Más kérdés, hogy az uniós döntéshozóknak elvileg idén januárban kellett volna dönteniük egy új – egyelőre még véleményezés alatt álló – törvénytervezetről, amely az „új típusú élelmiszereket” szabályozná. Ezek szerves részét képezik a rovarok is.

A tagországok amúgy saját hatáskörben eddig is dönthettek a közösségi szabályozás figyelmen kívül hagyásáról – tájékoztatta a Qubitet a konferencián előadó Antonovits Bence, aki egy belga élelmiszertücsök-tenyésztő startup termelésvezetője. Mint mondja, Hollandiában és Belgiumban a nagy élelmiszerláncok polcain egyáltalán nem kirívó a rovarokból készült húspogácsa vagy a szárított rovarcsemege. A kereslet pedig óriási rá.

Rovarkeltetés tojástartóbanFotó: EP

Rovarok az európai gasztrokultúrában

A fiatal agrármérnök éppen ezért tavaly év végén a magyar piacot is megszondázta gyorsan. Ő és munkatársai 2800 embert kérdeztek egy online kérdőív segítségével. Kiderült, hogy a magyarok korántsem annyira elutasítóak, mint ahogy azt az agrárminiszterük gondolja. A válaszadók fele minimum kíváncsian áll a rovarevéshez, 15-20 százalékuk akár azt is elképzelhetőnek tartja, hogy rendszeresen színesítse tücskökkel és bogarakkal az étrendjét. A 15-40 éves korosztályban ez az arány még nagyobb, a kétharmadot veri alulról. A nyitottság 60 fölött kezd meredeken csökkenni.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Magyarországon, és általában a Kárpát-medencében amúgy minden megtalálható, mi szem-szájnak ingere. Bőven van tücsök, sáska, lisztkukac, csak kevesen tudnak róla, hogy meg is lehetne enni őket.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Rovarok a keresztény kultúrában

A rovarok egyébként régóta hozzáteszik a magukét az európaiak kulináris élvezeteihez. Keresztelő Szent János például Máté evangéliumának 3:4 verse szerint sáskát rágcsált a sivatagban. A mézelő méheket pedig minden valamirevaló magyar (és nem magyar) nagyra becsüli: a rovart azért tenyésztik óriási tömegekben, hogy jó pénzért eladják az anyagcseretermékét. Ez azonban – ellentétben az egész rovarral vagy annak lárvájával – nem minősül „rovaripari terméknek”, nyugtatja meg a Qubit olvasóit Mézes Miklós, a Szent István Egyetem állattenyésztés-tudomány professzora. Más kérdés, hogy allergiás reakciót a mézre is lehet adni – igaz, régóta eldöntetlen, hogy ezt a mézbe esetleg bekerülő pollenszemcsék, vagy a méhek által kiválasztott anyagok okozzák-e. 

Korántsem a méz az egyetlen olyan élelmiszer az európai gasztrokultúrában, aminek az elkészítésében a rovarok játsszák a főszerepet. Szardínia szigetén például évszázadok óta komoly hagyománya van a „nyüves sajt” fogyasztásának. A casu marzu egy juhsajtból készült, némiképp a francia Brie-re emlékeztető különlegesség. A klasszikus penészes sajtoknál is lágyabb nyüves sajtot az azt belülről rohasztó sajtlégylárvák teszik olyan selymesen folyóssá. A casu marzut a szardíniai kis falvakban háznál készítő helyiek úgy vélik, csak azt a sajtot szabad elfogyasztani, amelyben a több ezer lárva még javában teszi a dolgát.

A szardíniai nyüves sajtFotó: Wikimedia Commons

A Qubit kapcsolódó, a Nagy Magyar Rovarháborút elindító cikke: