Bajban a Föld – tényleg meg kell szoknunk a rovarevés gondolatát?

Miközben a Föld lakosságának legalább a negyede számára megszokott a rovardiéta, az ökoszisztémáért aggódók közül sokan úgy tartják, ez közel sem elég. Szerintük mindenkinek ízeltlábúakra kellene alapoznia a fehérjebevitele nagy, de legalábbis jelentős részét. Bár az alternatív állatifehérje-forrásban egyre többen látnak üzleti lehetőséget Nyugaton is, vannak, akik szerint az sem kímélné jobban a Földet, ha a gazdák nagy része az állattartásról a nagyüzemi rovartenyésztésre térne át. Míg a vita el nem dől, a fejlett nyugati országok rovarrágcsálástól ódzkodó sertésfogyasztóit sztárszakácsok igyekeznek a fúziós konyha egy-egy remekével rábírni az rovaralapú étrendre.

Az emberi fogyasztásra alkalmas rovarok és csúszómászók piaca a következő fél évtizedben hozzávetőleg 40-45 százalékkal nő majd évente. Az ehető ízeltlábúakból származó bevétel – a Global Market Insights kutatása szerint – 2023-ra világviszonylatban akár az 522 millió dollárt (132 milliárd forintot) is elérheti. Az eladások mintegy harmadában a kenyerek, kekszek, teasütemények, muffinok, levesek, gyümölcsitalok készítéséhez használható, porított ízeltlábúakból gyártott rovarlisztek játsszák majd a főszerepet. Miközben az ehető rovarok éves forgalma két-három éve még a Thaiföld, Kína és Vietnam által uralt ázsiai piacon is 12 millió dollár (3 milliárd forint) környékén mozgott, a rovarfogyasztás összpiaci értéke öt év múlva már akár ennek a négyszeresét is meghaladhatja, még a – a Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia farvizén felzárkózó – európai országokban is.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Világsztárok mozgatják a globális rovarbizniszt

Az amerikai sztárbefektetők (vagy befektető sztárok) egy részének ebben semmi újdonság nincs: ők már két éve is több mint 6 millió dollárt toltak az ehetőrovar-bizniszbe. Az összeg kétharmadát a fehérjeszeleteket forgalmazó Exo Foods hasznosította. A tücsöklisztből készült, zsebre vágható energiahordozókkal elsősorban verseny- és hobbisportolókra alapoz a brooklyni startup cég, amely nagybefektetői között tudhatja Nast, a rappert, azaz Nasir Jonest.

Nas, a rovarcézárFotó: Nicholas Hunt/AFP

A számoknak van még hová javulniuk, „a fehérje alapú étrend-kiegészítők teljes piaca ma nagyjából 55 milliárd dollárt ér. Ha a tücsöklisztet nemcsak humán hasznosításra, hanem állateledelekben, haleledelekben, állati takarmányként és más mezőgazdasági célokra is bevetnék, az ízeltlábú-fehérje üzlet éves forgalma akár a 370 milliárd dollárt is megközelíthetné” – álmodott nagyot Lauren Jupiter, az Exo másik nagybefektetője.

Így már nem tűnik véletlennek, hogy a Szilícium-völgyben is szép számmal fogadnak az ízeltlábúakra. A Facebook-alapító Mark Zuckerberg nővére, Arielle – két másik befektetővel együtt – 1,2 millió dollárt tolt egy rovartenyésztésre szakosodott nyugati parti startupba. A kaliforniai Tiny Farms az interneten forgalmazza rovarkeltető ládikáit; miközben az amúgy elég egyszerűnek tűnő technológiát a kényelmesebbeknek pénzért árulják, a garázscég azért az interneten is hozzáférhetővé tette a tömeggyártás titkát.

A rovardiétára váltóknak mélyen zsebbe kell nyúlni

Az üzleti fortélyok megosztására szükség is lehet, mert pillanatnyilag, legalábbis az Egyesült Államokban és Európában, meglehetősen költséges mulatság áttérni az ízeltlábú-diétára. Egy kiló tücsökliszt akár 20 ezer, 20 deka sült tücsök közel 7 ezer, míg egy tucat fehérjeszelet 7500 forintot is kóstálhat. A magyarországi boltok némelyikében nemrégiben még szintén kapható csemege két éve még ennél is drágább volt. Ez akár ahhoz is hozzájárulhatott, hogy a hazai rovarfogyasztásra alapozó, akkoriban reménytelinek tűnő magyar viszonteladók azóta a jelek szerint kénytelenek voltak lehúzni a rolót. A legfrissebb részletekre ugyan mi is kíváncsiak lettünk volna, megkeresésünkre azonban nem érkezett válasz.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Hagyományosan nem étvágygerjesztőek

Tény, hogy a soklábú fehérjeforrás iránt Európában és az Egyesült Államokban nem is könnyű felcsigázni az étvágyat. A rovarfogyasztás nyugaton nehezen megdönthető kulturális tabunak bizonyul. A csúszómászók és a rovarok betegségeket terjesztő kártevőknek számítanak, és a legtöbb fejlett országban mindent elkövetnek, hogy elzárják magukat a természettől és annak teremtményeitől. Az alacsonyabb átlaghőmérsékletű területeken eleve lényegesen több energiára van szükség a túléléshez, mint amivel egy maroknyi bogár szolgálhat.  Az evolúció tehát – szögezi le Julie Lesnik amerikai antropológus az alábbi videóban – hamar gondoskodott arról, hogy a rovarevés afféle „trópusi hóbort” maradjon.

Mások szerint az is okozhatta az ízeltlábúak hiányát az északabbra élők étrendjében, hogy a rovarok mérete és változatossága messze elmarad a trópusokon megszokottól. A hideg őszi-téli hónapokban ráadásul jóformán teljesen el is tűnnek. Bár jól hangzik, ebből a magyarázatból nem derül ki, miért száműzték a rovarokat az étkezőasztalaikról a mediterrán országokban vagy az USA déli államaiban élők. A rejtélyt tovább fokozza, hogy – mint azt Greg Sewitz, az Exo Foods társalapítója a TechCrunch-nak nemrégiben fejtegette  –, korábban volt már rá példa, hogy egy táplálékforrás megítélésében 180 fokos fordulat állt be. „Egykor a homárt is a tengerek férgének, vagy valami hasonlónak tekintették” olyannyira, hogy az amerikai őslakosok a földjeik trágyázására, vagy csaliként, horgászáshoz használták.

Rovartenyésztéssel a fenntartható gazdaságért

Szokás a rovarok mellett azzal érvelni, hogy a fokozott emberi húsfogyasztás összeomlással fenyegető lábnyomot hagy az ökoszisztémán. Ha a természetes faunát veszélyeztető állattartás nem lenne elég, minderre az emberiség még rá is dob egy lapáttal a jelentős mennyiségű villamos energiát felemésztő húsfeldolgozással. A hús és húskészítmények iránti kereslet várhatóan mintegy 75 százalékkal nő 2050-re, elsősorban a Föld lakosságának további növekedése miatt. 

Grafika: Tóth Róbert Jónás
Grafika: Tóth Róbert Jónás

Pedig az emberi szervezet által felhasznált energiának legfeljebb a 15 százaléka származik állati fehérjékből. Közben a mezőgazdasági területek közel négyötöde az állattartást szolgálja ki. A háziállatok legeltetése eleve hatalmas területeket, nagyjából 3,4 milliárd hektárt igényel, körülbelül további 500 millió hektáron kizárólag állatok takarmányozására használt gabonát termelnek. Könnyen lehet, hogy az emberiség már akkor is elkésett volna, ha még a múlt században alternatív fehérjeforrásokra vált, sokan mégsem tudják marhafelsál és csirkeszárny nélkül elképzelni az életüket. 

Az emberiség bármivel ki tudná nyírni a természetet

Korántsem mellékes kérdés, hogy úgy tűnik, az emberiség féreg- és rovarfogyasztással is képes lenne kinyírni az ökoszisztémát. Közép-Afrikában például annyi – a mahagónihoz hasonló – sapelli fát vágtak ki, egyebek mellett az azon élő éjjelilepkefaj, az Imbrasia oyemensis könnyebb betakarítása céljából, hogy a rovarok természetes élőhelyének a területe, és azzal a hernyók utánpótlása is jelentősen csökkent. Hasonlóképpen tizedelte meg az ökoturizmus az ausztrál mézhangyák populációját. A korábban csak az őslakók étrendjében szereplő rovarra az utóbbi évtizedben jelentősen megugrott az éttermi kereslet.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Nem kevésbé tűnik problémásnak a rovarok házi vagy nagyüzemi tenyésztése sem. Noha szokás feltételezni, hogy a rovartartás a hagyományos állattenyésztésnél kevésbé terhelné meg a glóbuszt, erre vonatkozó tapasztalatok egyelőre nem nagyon vannak. Könnyen kiderülhet, hogy ha a rovarok etetésére kellene – nem is gabonát, hanem többnyire inkább zöldségeket és gyümölcsöket – termeszteni, nagyüzemi étkeztetésük ugyancsak nem nagyon lenne fenntartható

Az egyik ehető mexikói szöcskefaj például zsenge kukoricán, babon és sütőtökön él, míg sok Délkelet-Ázsiában előszeretettel fogyasztott rovar, mielőtt előétellé válna, a rizsföldeken garázdálkodik. Minderre azonban adódik is egy viszonylag kézenfekvő megoldás: az emberiség – tulajdonképpen szó szerint – több legyet is üthetne egy csapásra, ha a kártevők ellen nem vegyi anyagokkal, hanem azok betakarításával és elfogyasztásával védekezne. Elméletileg kevesebben éheznének, jelentősen javulna az élelmiszerbiztonság, a rovarirtószerek visszaszorulása pedig nemcsak a környezetnek, az energiagazdálkodásnak is jót tenne.

Lényegesen nehezebb lenne kivédeni egy potenciális ökológiai armageddont, ha egy háznál tenyésztett, az adott földrajzi területen idegen rovarfaj elszabadulna és önálló életre szánná el magát. A hétpettyes változatot szinte hírmondó nélkül elpusztító harlekinkatica ezredforduló környékén, vagy az ázsiai márványpoloska tíz évvel később kezdődött, megállíthatatlan terjedéséből világosan látszik: az invazív fajok nemcsak az őshonos rovarok populációjára jelentenek végzetes veszélyt, ténykedésük ára dollármilliókban mérhető.

Fúziós konyhával az entomofágiáért

Nem tudni, hogy a rovarfogyasztás, avagy az entomofágia mellett szóló érvek megváltoztatják-e majd az emberiség kulináris szokásait, annyi azonban bizonyos, hogy nyugaton is akadnak ezekre fogékonyak. Egy manhattani étterem, az Antojeria la Popular tücsökburgere például már 2013 óta nagy népszerűségnek örvend, de ízeltlábúakkal üti fel hagyományos angolszász fogásait a Grub Kitchen walesi étterem is.

A finn főzőműsorok sztárvendégeként gyakran feltűnő, korábban amúgy grafikusként dolgozó Topi Kairenius az ízeltlábúak miatt vágott bele a mára hivatásszerűen űzött gasztrokalandba. A fúziós konyha finn szerelmese saját bevallása szerint él-hal a tücskös pizzáért de pókot azért nem enne. Mint mondja, a nyolc láb azért már neki is túl sok.

Miközben a nyugati országokban az efféle vállalkozások egyelőre rizikósnak tűnhetnek, a rovaralapú gasztrokultúrát fellendítheti, hogy akad, aki az ízeltlábúakban egyenesen Michelin-csillagot érő lehetőséget lát. A Bangkokban tavaly nyílt Insects in the Backyard fine dining étteremben már a hagyományos thai ízeltlábúmenüket is újraértelmezték. Az étlapon a selyemhernyó felhasználásával készült tiramisutól a szárnyashangyát tartalmazó Margarita koktélig mindenben van rovar.  

Desszertnek ajánlhatok hernyós tiramisut?Fotó: LILLIAN SUWANRUMPHA/AFP

Belép a kávépiacra a Coca-Cola

A Coca-Cola rájött, hogy a koffeines italok piacán van valami, amire még nem tette rá a kezét: a kávé. A cég most ötmilliárd dollárért felvásárolta a Costa Coffee-t, a Starbucks legerősebb kihívóját.

Ola Rosling sztárstatisztikus kiderítette, hogy nem tudunk többet a majmoknál

Budapesten tartott előadást a Tények (Factfulness) című sikerkönyv társszerzője. A könyv és az előadás alapján a világ sokkal jobb hely, mint ahogy általában hisszük: a Nobel-díjas kutatók és a hétköznapi halandók is alapvetően el vannak tájolva a valósággal kapcsolatban. Tizenhárom egyszerű kérdésből a legtöbben alig néhányra tudják a választ.