Úgy virgáznak a grönlandi bálnák, mint a leglazább jazzerek

Az északi sarkkörön a téli hónapokban csak a felszín csöndes, a jeges víz mélyén a grönlandi bálnák (Balaena mysticetus) virtuózai adnak koncertet – derül ki a brit tudományos akadémia által kiadott Biology Letters hasábjain ma megjelent tanulmányból. A University of Washington oceonográfusai 2010-től négy éven át vizsgálták a faj Spitzbergák keleti részén élő kisebb populációját.

Kiderült, hogy a grönlandi bálnák a novembertől áprilisig tartó párzási időszakban gyakran 24 órás koncerteket is adnak a víz alatt. Ráadásul, a kutatók szerint más, dalos kedvű rokonaikétól merőben eltérő vokalizációs repeortárral rendelkeznek.

„Míg a leginkább ismert hosszúszárnyú, másnéven púpos bálnák 20-30 perces egybefüggő, évszakonként változatlan dallamai a klasszikus muzsika kompozícióira hasonlítanak, addig a grönlandiak pár perces, folyamatosan változó énekei az improvizációkkal tarkított jazz-nótákra” – idézte a phys.org a tanulmányt jegyző kutatócsoportot vezető Kate Stafford oceonográfust. A négy év alatt begyűjtött hangfelvételek elemzéséből kiderült, hogy a Spitzbergák közelében élő populáció 184 egyedi daltípust használ. Az összetett, bonyolult szerkezetű hangsorok azért is lepték meg a kutatókat, mert az emlősök – így a bálnák – többsége változatlanul ismétlődő hangokkal operál. 

A grönlandi bálnák viszont ennyire virtuózok:

Stafford szerint a grönlandiak vokalizációja az énekesmadarakéhoz hasonlít. „Az újonnan beépülő, cserélődő frázisok, a változó dallammenetek és ritmusképletek bizonyára jelentenek valamit, de hogy mit, azt még nem tudjuk” – fogalmazott a kutató. Ahogy az is csak feltételezhető, hogy e fajnál is csak a hímek énekelnek-e, mint a hosszúszárnyú bálnáknál, vagy a nőstények is. 

Az eddigi ismeretek szerint az akár 200 évig is elélő grönlandi bálnák csak a téli párzási időszakban hallatják a hangjukat.