Több száz éves bányákat nyitnak újra a britek az elektromos autók miatt

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Anglia legdélnyugatibbb megyéje, Cornwall és környéke rendelkezik a világ egyik legnagyobb ónkészletével, a több száz éves bányái mégis elhagyatottan állnak a kilencvenes évek óta, mióta a britek úgy döntöttek, hogy  már nem éri meg az ón kitermelése.

Ma azonban az akkumulátor- és a megújulóenergia-piac hatására újra nagy igény mutatkozik több olyan fémre – köztük az ónra –, amit korábban már szinte eltemettek. Közben az is kiderült, hogy több bánya lítiumot is rejteget, ezért brit tisztségviselők kezdeményezték a régi bányák újranyitását, amire a bányászcégek egyből ugrottak.

A cornwalli Geevor ónbánya öltözője, ahol az 1990-as bezárás óta megállt az időFotó: Eurasia Press/Photononstop

Ahogy az lenni szokott, először a nagyot kockáztató kis külföldi cégek jelentek meg a környéken, az általuk felépített bányászprojekteket szokták megvenni a nagyvállalatok. Egyelőre nagyjából fél tucat cég érdeklődik a cornwalli bányák iránt, köztük kanadai és ausztrál szereplőket is találunk. A kitermelés 2021-ben kezdődhet, addig ki kell szivattyúzni a bányákból az évtizedek alatt felgyülemlett vizet.

„Gondoskodnunk kell arról, hogy biztos készleteink legyenek a technológiai fémekből és a kritikus ásványokból. Ez azért is szükséges, mert a piac nagy részét Kína uralja, és globális kereskedelmi háború van kilátásban Kína és Amerika között” – mondta a Reutersnek Pauline Latham brit képviselő, aki a parlamenti bányászati bizottságot is vezeti.

Nőtt a kereslet, de a briteknek még így is kevés az esélye

1998-ban, amikor a több száz cornwalli ónbánya közül az utolsó is bezárt, a fém iránti globális kereslet 200 ezer tonna volt, a tonnánkénti ára pedig nagyjából 5000 dollár. Az elektronikai igények miatt a globális kereslet ma 350 ezer tonnára nőtt, cserébe viszont a tonnánkénti ára is 20 ezer dollárra emelkedett.

A cornwalli Trewellard falu ónbányája, mögötte a pendeeni világítótoronyFotó: AFP/ Adam Burton / robertharding

Szakértők szerint ugyan ez a lépés lehet a britek legnagyobb esélye arra, hogy szakítsanak egy keveset az akkumulátorbizniszben és megújuló energiában forgó pénzből, de valójában eltörpülnek a területet domináló Kína, Chile vagy Ausztrália mellett. Az viszont mindenképp előny, hogy a többi nagy ónlelőhelyhez (mint a Kongói Demokratikus Köztársaság vagy Mianmar) képest sokkal stabilabb helyszín az Egyesült Királyság.

De nem csak a britek próbálkoznak meg a technológiai bányászattal: Németországban szász területen keresnek lítiumot, Szerbiában a nemrég felfedezett jadarit nevű ásványt termelik ki, Finnországban pedig egy nikkelbányát állítanak rá 2020-tól az elektromosautó-ipar kiszolgálására.

Az akkumulátorok múltjáról, jelenéről és jövőjéről ebben a cikkben írtunk: