Hatalmasat zuhantak a magyar egyetemek a Times felsőoktatási rangsora szerint

Egyre kevésbé vonzók a magyar egyetemek a Times Higher Education (THE) éppen most élesített idei rangsora szerint. Miután tavaly óta 46 helyet zuhant, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem például idén épphogy felfért a legjobb 200 intézmény közé. A Debreceni Egyetem és a Corvinus Egyetem pedig a 300-as listán vannak ugyan, de az első kétszázba nem fértek be, így a pontos pozíciójuk is kérdéses (mert csak az első kétszáznál adják meg a pontos helyezést).

A felsőoktatási intézmények rangsorát évről évre felállító THE összesített listáját brit és amerikai egyetemek vezetik, de a fejlődő gazdaságú országok intézményeit a listakészítők külön „súlycsoportban” is megmérik. 11 kelet-európai ország mellett itt listázzák például Taiwan, az Egyesült Arab Emírségek, Ciprus vagy Törökország egyetemeit is. De itt versenyeznek Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-Afrikai Köztársaság, vagyis a BRICS államok intézményei is.

Keletre és nyugatra is messzire kell menni a jó iskolához

A listán a kínai fölény megingathatatlannak tűnik. A legjobb 300 helyből 63-at kínai intézmények birtokolnak, tavaly óta 11 egyetemmel bővítették részvételüket a rangsorban. Az első tíz helyből hetet húztak be gond nélkül, és a lista első helyét is öt éve birtokolja a Pekingi Egyetem. A Csinghua Egyetem ugyancsak megőrizte tavalyi második helyét. A bronz idén a moszkvai Lomonoszov Egyetemé.

A kelet-európai országoknak összesen 51 intézménye méretett meg idén a Times listáján. A hét magyar egyetem mellett Csehország 13, Lengyelország 12, Románia 5, Szlovákia 3, Horvátország, Szlovénia, Litvánia, Lettország és Észtország 2-2, míg Bulgária egy intézménnyel került a fejlődő országok egyetemeinek rangsorába. A régióból versenyző intézmények közül az észt Tartui Egyetem bizonyult a legjobbnak. Még négy pozíciónyi csúszással is bekerült a legjobb 30 közé, a 28. helyen végzett.

A rangsor is visszaigazolta: a poroszos oktatás sehol nem jön be

A rangsorra felkerült hét magyarországi intézmény közül a Pécsi Tudományegyetem öt helyet rontott, így a 127., az ELTE 8 helyet zuhant, így a 131., a Szegedi Tudományegyetem 27 hellyel került hátrébb, így idén a 156. a fejlődő gazdaságok egyetemeinek külön listáján. A hazai felsőoktatási intézmények közül egyedül a Semmelweis Egyetemnek sikerült javítania, most a Rio de Janeiro-i Püspöki Katolikus Egyetemmel osztozik a 61. helyen.

A pozícióvesztés korántsem magyar jelenség, a tavaly a listára felkerült 45 kelet-európai egyetemből 42 jó néhány helyet visszacsúszott. Javítani csak három intézménynek sikerült: az önmagát négy hellyel feljebb tornázó Semmelweis Egyetem mellett a Ljubljanai Egyetem hat, míg a cseh Masaryk Egyetem 13 helyet javított pozícióján.

A lista készítésében közreműködő brit oktatási szakértő, Phil Baty szerint az európai intézmények alulteljesítése „nagy csalódás”. A régió egyetemeinek „autonómiára, szabadságra és támogatásra lenne szükségük” ahhoz, hogy kihasználhassák a felsőoktatás fejlesztésében rejlő globális lehetőségeket.

A leginkább támogatott szakok teljesítettek a legrosszabbul

A visszaesés amúgy a műszaki és technológiai képzést nyújtó intézmények esetében a leginkább szembetűnő. Ez ráadásul összeurópai tendenciának bizonyult: a budapesti Műegyetem 46 hellyel csúszott vissza, míg a Cseh Műszaki Egyetem 49, a Varsói Műszaki Egyetem 64 pozíciót veszített.

Bár tavaly és idén egyaránt 7-7 magyar intézmény kapott helyet a listán, a magyar összesített eredményeket az is jelentősen rontja, hogy míg tavaly az összesített világranglistán a 350 legjobb intézmény közé bekerült (a fejlődő országok intézményei között a 16. helyen végzett) CEU javított a hazai összeredményen, addig idén ez az intézmény sem az összesített rangsorban, sem pedig a fejlődő országok egyetemeinek a listáján nem szerepelt.

A Times összesített világranglistáján a legjobb ötszázba egyedül a Semmelweis Egyetemnek sikerült beküzdenie magát. Az ELTE, a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem a legjobb 800-ba, míg a Műegyetem, a Debreceni és a Corvinus Egyetem már csak a legjobb 1000 közé fért be.

A listák rangsora

Az egyetemi rangsorok évek óta vérre menő viták tárgyát képezik. Az egyik legnagyobb probléma, hogy az egyes listák nemigen hasonlíthatók össze egymással, mert mást és mást mérnek. Ebből is adódhat, hogy miközben a THE világranglistáját a brit Oxford és a Cambridge, a konkurens brit rangsort, a QS-listát stabilan az amerikai MIT és Stanford, míg a kínai ARWU-rangsort az amerikai Harvard és a Stanford vezetik.

A regionális listák összehasonlíthatósága nem kevésbé problematikus. Miközben a Times listáján például a kelet-európai régió intézményei egy kategóriában versenyeznek a kínai és az orosz egyetemekkel, a QS-lista a BRICS-országokat külön lajstromban versenyezteti. Ekképp a Times listáján mindössze 28. Tartui Egyetem az utóbbi – orosz intézmények vezette – rangsorban az előkelő harmadik helyet tudja megszerezni.

A THE a saját erősségének azt tartja, hogy a listázott egyetemek „összes fő tevékenységét” latba veti az értékelésnél. Az átadott tudás és az innovatív kutatási potenciál mellett számít a nemzetközi megítélés és a tanítás minősége is. Minden intézményt 13 teljesítménymutató alapján pontoz. A hozzáértők gyakran ajánlják azoknak, akik nemcsak kiegyensúlyozott és igazságos, de nagyon átfogó összképet szeretnének kapni az egyetemekről. A brit THE számos szempont alapján külön listákat is gyárt, miközben alcsoportokban is rangsorol.

A listázók, az egyetemek és a „független” szakértők egyaránt torzítják az adatokat

A brit lista helyi konkurenciája, az ugyancsak világszerte hivatkozott QS-lista szerint az összesített világrangsor első négy helyét amerikai intézmények érdemlik ki. Ezek sorrendben az MIT, a Stanford, a Harvard és a Caltech. A Cambridge és az Oxford csak ezek után következnek.

A QS négy szempont, a kutatási és a tanítási eredményesség, a szerzett tudás alkalmazhatósága és a nemzetközi helytállás alapján rangsorol. Az intézmények minden területen hat mutató – az oktatott tudományterületek képviselői és az ipari szereplők értékelése, a szakok látogatottsága, idézettsége, valamint a tanárok és a diákok multikulturalitása – alapján szerezhetnek pontokat.

A listázás leggyengébb pontja a kritikusok szerint a „független” kritikusok kérdőíves megkérdezése. Már az is kérdéses, hogy az egyes tudományterületek elismert (Nobel- vagy egyéb díjas) képviselői, vagy az ipari szereplők véleménye mennyire pártatlan, de akadnak listák, amelyek készítéséhez még egyetemi rektorok és dékánok véleményét is kikérik. Ez pedig végképp ellehetetleníti a hiteles rangsorok felállítását.

Az amerikai U.S. News listáinak a készítőin például a kritikusok azt is rendszeresen számon kérik, hogy évről évre változtatnak valamit a pontozás módszertanán. Emiatt a listák egyik évről a másikra sem hasonlíthatók össze. Nem szólva arról, hogy az intézmények maguk is igyekeznek – a saját javukra – torzítani a méréseken. Például úgy, hogy a pontozás alapjául szolgáló mérőszámok szerint rendezik át a működési alapelveiket.