Német kutatók angol nyelvű tanulmánya: Idegen nyelven könnyebb hazudni

Nagyon úgy úgy tűnik, idegen nyelven nehezebb igazat mondani, mint az anyanyelvünkön. De mi a helyzet a hazugsággal? A Würzburgi Egyetem pszichológusai az igazmondás és az anyanyelv- illetve idegennyelv-használat közötti összefüggéseket kutatták egy ötvenfős mintán elvégzett kísérletben. A Kristina Suchotzki és Matthias Gamer vezette vizsgálat eredményei a Journal of Experimental Psychology legfrissebb számában jelentek meg, angol nyelven.

Megállapításaik fontosak lehetnek olyan folyamatokban, ahol emberek szavahihetőségét kell hatóságilag elbírálni, így például a menekültügyi eljárások esetén. Ezekben a helyzetekben a nem anyanyelven beszélő ember beszámolója a hallgató számára kevésbé hangzik hihetőnek, még akkor is, ha igazat mond. Arról viszont, hogy könnyebb-e idegen nyelven előállítani a hazugságot, mint anyanyelven, több, egymásnak ellentmondó elmélet létezik.

A würzburgi pszichológusok kísérlete magyarázatot adhat arra a jelenségre, hogy az idegen nyelven beszélő emberek kevésbé tűnnek megbízhatónak, mint az anyanyelvükön megszólalók, még ha ez alaptalan is.

A kutatás háttere

„Globalizált világunkban egyre többet kommunikálunk olyan nyelven, amely nem anyanyelve valamelyik résztvevőnek, vagy egyiküknek sem” – írta le Suchotzki, mi adott okot a kutatásra. Néhány helyzet kifejezetten arra ösztönzi a kommunikáció résztvevőit, hogy hazudjanak, például ha egy üzleti tárgyaláson mindenképp meg kell győzniük partnerüket termékük rendkívüli előnyeiről, vagy ha a gyilkosság gyanúsítottja akarja meggyőzni a nyomozót, hogy volt alibije.

Az eddigi törvényszéki kutatások inkább arra koncentráltak, mennyire szavahihetőek az anyanyelvüket, illetve valamilyen idegen nyelvet használó emberek. A würzburgi kutatásból kiderült, hogy a hallgatók hajlamosabbak inkább igaznak érezni az anyanyelvi beszélők állításait, mint azokét, akik idegen nyelven kommunikálnak. „Eddig azonban csak kevés kísérlet vizsgálta, hogy vajon az emberek valóban jobban hazudnak-e valamely számukra idegen nyelven” – írta a pszichológus.

Két ellentétes elmélet

Az igazmondás és a hazugság, illetve az anya- és idegennyelv-használat összefüggéseiről két tudományos teória tartja magát. A kognitív terhelés elméletéből kiinduló kutatások szerint a hazugság nagyobb kognitív erőfeszítést kíván, mint megmondani az igazat, ennek megfelelően tehát nehezebb elferdíteni a tényeket, ha a beszélő nem az anyanyelvét használja, hiszen a nyelv, amiben kevésbé járatosan mozog, csak tovább növeli a kognitív kihívást.

Az érzelmi távolság hipotézis alapján azonban éppen hogy könnyebbnek kellene lennie idegen nyelven hazudni. Ez a feltételezés azon a tényen alapul, hogy a hazugság nagyobb érzelmi intenzitással jár, mint ha a tényekre szorítkozik az ember. Akik éppen hazudnak, feszültebbé válnak, szervezetükben szaporodnak a stresszre utaló jelek, amit a poligráfos vizsgálatok is kihasználnak.

Nyelvészeti, pszichológiai és pszichofiziológiai kutatások azonban arra utalnak, hogy az anyanyelvhasználathoz képest az idegen nyelvi megnyilvánulás kevésbé stimulál érzelmileg. Suchotzki szerint az érzelmi távolság hipotézis alapján arra lehet számítani, hogy ha az ember nem az anyanyelvén hazudik, kevésbé kavarodnak fel az érzelmei. A kevésbé felkorbácsolt érzelmek pedig feltehetően megkönnyítik a hazugságot.

Megállapítások

Hogy eldöntsék, melyik elmélet áll közelebb az igazsághoz, a würzburgi kutatók elvégeztek néhány kísérletet, amelyben ötven tesztszemélynek kellett speciális feladatokat megoldania. Néha a valóságnak megfelelően, néha megtévesztően kellett kérdésekre válaszolniuk hol az anyanyelvükön, hol valamilyen idegen nyelven. Néhány kérdés neutrális volt, mint például „Berlin Németországban van/ Berlin nem Németországban van”, míg más kérdések érzelmeket is megmozgattak a válaszadókban, mint például „fogyasztott-e már illegális drogot?” vagy „levetkőzne-e pénzért?”. Miközben a tesztalanyok válaszoltak a kérdésekre, a tudósok mérték a válaszadási idejüket, a pulzusukat és a bőrük vezetőképességét.

A következő megállapításokra jutottak:

• Az érzelmi kérdésekre hosszabb ideig tart válaszolni, mint a neutrálisakra.

• Az idegen nyelvű válaszok ugyancsak időigényesebbek, mint az anyanyelviek.

• Általában hosszabb ideig tart hazudni, mint igazat mondani.

• Ugyanakkor ez az időbeli különbség kevésbé jelentős, ha az alanyok a második nyelvükön, és nem anyanyelven válaszolnak.

• A kisebb eltérés viszont nem abból adódik, hogy gyorsabban születnek a megtévesztő válaszok, hanem abból, hogy idegen nyelven tovább tart igazat mondani.

• Akár neutrális, akár érzelmeket is érintő kérdésről volt szó, idegen nyelven kisebb az időbeli különbség az igazmondás és a hazugság között.

A kutatók úgy gondolják, hogy eremdényeik „az érzelmi távolság és a kognitív terhelés ellentétes hatásaira világítanak rá”. A kognitív terhelés elméletére alapozva az ember azt várta volna, hogy idegen nyelven nagyobb erőfeszítésbe kerül akár igazat mondani, akár hazudni, de hazudni még inkább. A Würzburgban felvett adatok arra utalnak, hogy ez a megnövekedett kognitív terhelés okozhatja, hogy idegen nyelven tovább tartott igazat mondani.

A hazugság esetében azonban más eredményeket hoztak a mérések: a füllentés nem tartott tovább idegen nyelven (vagy csak egész kicsivel), mint anyanyelven. Ezt már az érzelmi távolság elmélete magyarázza meg: az idegennyelv-használatból adódó távolság „semlegesíti” a kognitív többletterhelést, amikor az ember hazudik.