Több mint 500 évvel ezelőtt Kína vezető technikai és tudományos nagyhatalom volt. Hajóflottája, számos technikai és tudományos innovációja révén sok tekintetben messze Európa előtt járt. Kínában az európai könyvek megjelenése előtt nyomtattak már könyvet, előbb ismerték az iránytűt, a papírt és a puskaport is.

Különböző politikai okok miatt azonban a császár 1470-ben úgy döntött, hogy megsemmisíti a több mint háromszáz hajóból álló híres Kincses flottát. Azt a flottát pusztította el, amely rendszeresen eljutott a világ távoli pontjaira, így Afrikába is. 1525-re megsemmisítették a kínai flotta összes hajóját, ezzel Kína bezárkózott, technikai fejlődése hanyatlani kezdett, a világ hosszú időre meg is feledkezett a kínai felfedezésekről.

Mindezt Carlos Moeadas, az Európai Unió tudományos, kutatási és innovációs biztosa hozta fel példának a július közepén Toulouse-ban megrendezett Európai Tudomány Nyílt Fórumán. A kutatási biztos szerint a tudomány akkor fejlődik, ha nyitott tud maradni. A nyitottság egyik fő eleme a csalhatatlanság elvetése mellett a folyamatos diszkusszió és a másoktól való tanulás képessége.

Ma már más korban élünk, nem a hajóflotta biztosítja a tudományos kapcsolatokat, Moedas szerint a korábbi földrajzi bezárkózás és szuverenitás szerepét mára átvette a kapcsolódás elve. Az uniós biztos Parag Khannát, a nemzetközi kapcsolatok amerikai szakértőjét idézve azt mondta, jelenleg olyan világban élünk, amelyet 1 millió kilométeres internetkábel köt össze, és ez sokkal jelentősebb, mint az 500 ezer kilométeres fizikai határ, azaz a világ összes országhatárának összege. Hasonló jellegű változás, hogy nem az a sikeres, aki a ranglétra csúcsára tör, hanem aki a hálózat közepébe férkőzik.

A tudomány nyíltsága és az európai felfogás

Az ESOF (EuroScience Open Forum) Európa legnagyobb interdiszciplináris tudományos találkozója, egyedülálló keretet biztosít a tudósok, az innováció elkötelezettjei, a politikai döntéshozók, az üzletemberek és a nagyközönség számára a tudományról való közös gondolkodásra. A fórum legfontosabb célja, hogy a közösen eltöltött hat nap alatt számos nagyszabású európai eszmecsere, vita és tanácskozás kerekedjék az előadótermekben és azon kívül is. Toulouse-ban számos Európán kívüli tudományos közösség is képviseltette magát, 85 ország kutatói összesen 217 szekcióban vettek részt.

Az EuroScience szervezete által 2004-ben létrehozott és kétévente megrendezett ESOF több mint négyezer kutatót, oktatót, üzleti szereplőt, politikai döntéshozót és újságírót vonz a világ minden tájáról, akik együtt tekintik át a tudomány helyzetét, eredményeit, akadályait, vagy épp a legnagyobb tudományos áttöréseket. A résztvevők több mint 40 százalékát teszik ki a jövő kutatói, diákok és fiatal kutatók.

A tudományos álhírek, illetve a tudományban való kételkedés korában nem szükséges hosszasan indokolni, miért is van szükség tudományos kommunikációra és multidiszciplináris tanácskozásra. Magyarországon ugyanakkor mostanában még az eddiginél is kevesebb tudományos műsor, konzultáció, beszélgetés, nyilvános fórum zajlik, holott nagyon fontos lenne, hogy az emberek felkészüljenek a jövő tudományos-technikai lehetőségeire, kihívásaira is, például a genomika, a robotika vagy akár a mesterséges intelligencia alkalmazására az egészségügyi informatikában.

Európa a tudományetika és -kommunikáció területén kívülről talán nehézkesnek tűnő, de hosszú távon hasznosabb és óvatosabb megközelítéseket vall, mint a földkerekség más régiói.

Az európai kutatások az emberi méltóság, a magánélet és a személyes adatok védelme, a testi integritás elvei és az emberi test áruba bocsáthatatlanságának mentén működnek, az unió ezek fenntartásával és szisztematikus etikai engedélyezési eljárásokkal igyekszik körülbástyázni a kutatók és a kutatásban részt vevő személyek jogait.

Az ESOF megnyitóján Moedas uniós biztos arról beszélt, hogy új társadalmi szerződésre van szükség az állampolgárok, a kormányok és a tudomány képviselői között. Az általa idézett Hannah Arendt filozófus 1967-es szavai ma is aktuálisak: „a ténybeli igazsággal kapcsolatos hazugságok következetes és teljes helyettesítésének következménye nem az, hogy a hazugságot igazságként, az igazságot pedig hazugságként fogadjuk el, hanem az, hogy elveszítjük azt az érzéket, amely az igazság és a hamisság megkülönböztetéséhez kell. ”

A tudományos kommunikáció csapdái

A tudomány képviselőire több csapda leselkedik: például a versenyt és a másfajta szemléletet kizáró bezárkózás és a csalhatatlanság vélelmezése, de vannak új típusú veszélyek is. Ezek egyike a tudomány kényszerű vagy önkéntes futtatása (hype), amely torzíthatja a tudományos eredményeket.

A kutatást finanszírozó szervezetek sokszor azt várják a kutatási terv beadásának idején, hogy a pályázó valami komoly, átütő eredményt ígérjen, holott erre nem lehet a kutatás kezdetén garanciát vállalni. Néha nagyon kötött kiírások keretébe kell beilleszteni a kutatást. Valójában amire vállalkozni lehet, az a megfelelő kutatásetikai szabályok betartása, a kutatás alapos megtervezése, a téma és a megközelítés korszerűsége. Az újdonság hangsúlyozása sem szolgálja kellőképp a tudományos szempontokat, hiszen az is fontos, hogy a korábbi kutatások eredményeit is felhasználják, vagy akár időről időre megvizsgálják a korábbi eredmények alkalmazhatóságát, időtállóságát.

A tudománnyal szembeni türelmetlenséget fokozza az is, hogy más időintervallumban gondolkodik egy kutató, és másban a felhasználásban érdekelt közvélemény. Itt komoly szerep jut a tudománykommunikációnak, amely nem táplálhat hiú ábrándokat a ma tudományának holnapi gyakorlati alkalmazása iránt.

Őssejtturizmus és Macchiarini légcső-átültetései

Az elmúlt évtizedekben felerősödtek a pusztán üzleti szempontú és kevésbé tudományos, vagy csupán csak annak látszó közlések. Ha a tudomány bezárkózik, természetes, hogy átveszi a helyét a más forrásokból táplálkozó információ és ez jut el a közvéleményhez.

Az elmúlt évtizedekben valamiért az őssejtkutatások és kezdeti őssejtterápiák terén alakult ki a legtöbb félreértés, per, vita, botrány. Őssejtturizmus indult meg az ilyen beavatkozást kínáló országokba, volt olyan cég, amely őssejtmelltartót kínált, de őssejtes mellnövesztést is ajánl a mai napig több klinika.

Talán az egyik ok, hogy az őssejttel végzett kezelés koncepciója sikeresen propagálja a legfejlettebb biotechnológia és a természetes gyógymód kölcsönhatását. Az emberek szívesebben gyógyulnak természetes, humán őssejtekkel, mint valamely mesterséges anyaggal. Nem véletlen, hogy az őssejtekkel kapcsolatos visszaélésekkel, marketingfogásokkal is külön szekció foglalkozott a rendezvényen.

Az egyik legmegdöbbentőbb eseménysor Paolo Macchiarini nevéhez kötődik. Ő pár éve sorozatban úgy végzett el légcsőbeültetési műtéteket, hogy őssejtekkel vont be cadaver (holttestből eltávolított) vagy műanyag légcsövet. Semmiféle előzetes kutatás nem jelzett sikert, ő mégis több páciensen kipróbálta ezt a kockázatos beavatkozást, maga ajánlkozva a kísérleti műtétekre. Minden esetben azt állította, a beteg állapota olyan súlyos, hogy a beavatkozás nem tűr halasztást.

2011 júniusában egy hosszú, nehéz műtét során egy páciens meg is kapta a szintetikus légcsövet. Be sem várva a beavatkozás eredményét, Macchiarini és munkatársai a Lancetben publikálták is eredményeiket. Macchiarini Oroszországban is végzett hasonló műtétet, de előtte videós bejelentkezést kért a betegektől, és ez alapján választotta ki a következő páciensét. A „győztes” Julia Tuulik volt, egy fiatal tanár és egykori szentpétervári táncos, aki egy autóbalesetben elszenvedett sérülés miatt csak nehézséggel tudott beszélni, de nem volt más alapbetegsége. Hosszú életnek nézett volna elébe, ha nem végzi el rajta Macchiarini a műtétet. A szintetikus légcsövet, amelyről már a beültetés pillanatában is tudta az orvos, hogy túl rövid, 2012. júniusában ültették be, később egy szintén hibás másikra cserélte az orvos mesterséges testrészt. A páciens hosszas szenvedés után elhunyt.

A tájékoztatás kötelessége

A közvéleményben a tudományos hírek gyakran azt a képzetet keltik, mintha maholnap alkalmazható eljárásokról lenne szó, holott nagyon hosszú az út egy tudományos kutatástól egy betegen alkalmazott terápiáig. Különösen így van azoknál, akik súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, akik számára a „majd” elfogadhatatlannak tűnik.

Természetesen a modern biotechnológia, mint minden versenyképes kereskedelmi ágazat, marketingeszközökkel is él, igyekszik a termék, sok esetben a leendő termék előnyeit kidomborítani, kormányok, befektetők figyelmét felkelteni, és ez önmagában nem is ítélhető el.

A baj azzal van, ha az orvos-üzletember a páciensek irányában is ezt a pr-stratégiát folytatja. A tájékoztatás jogi és etikai kötelessége a magánszektorban is fennáll, és semmiféle üzleti szándék nem eredményezheti a páciens vagy kutatási alany megtévesztését.

Az eljárás biztonsága és az etikai feltételek betartása ugyanúgy érvényes a magán-egészségügyi szektorra, mint a közpénzből finanszírozott egészségügyi ellátásra. Az információaránytalanság ugyanis mindkét szférában fennáll, azaz az orvos-kutató jóval többet tud egy új eljárás eredményességéről, kockázatairól, mint maga a páciens.

A kutatás megismételhetősége

A tudományos kutatás megismételhetőségének kérdése a tanácskozáson többször is felmerült, hiszen ez az elv nemcsak etikai szempontokat érint, de komoly módszertani kihívást is jelent egy kutatás értékelésénél.

1576 kutató vett részt a Nature nemrégiben megjelent felmérésében, és 70 százalékuk ismerte el, hogy megpróbálta mások kutatását megismételni, de kudarcot vallott. Márpedig a megismételhetetlenség komoly intő jel lehet a kutatás eredményeinek használhatóságát illetően.

A toulouse-i fórum tehetséges és kíváncsi emberek találkozója volt. A tudomány a közös kérdések és a nyitottság révén összeköt, és nem szétválaszt különböző nemzetiségű és gondolkodású, különböző tudományterületeket képviselő szakembereket. A politikamentes szellemi vita fenntartásában komoly szerepe volt és lesz is az Európai Nyílt Tudomanyos Fórumnak. Legközelebb 2020-ban Triesztben.

A szerző bioetikus, jogász, a CEU tanára, az ESOF-2018 Programbizottságának tagja.