Ha megérted a nyolcvanat, már túl vagy a nehezén

Idén július 22-én, 117 éves korában elhunyt a világ legidősebb embere, a japán Mijakó Csijó. A kalligráfiát és a szusit kedvelő asszony 1901. május 2-án jött a világra – halála azt jelenti, hogy már nem tudunk olyan köztünk élő emberről, aki a 19. században született. De a 20. században születettek közül vajon hányan érik meg a 22. századot?

A japán Okava Miszao, aki 1898-ban született, és 2015-ös halálakor 117 évével ő volt a világ legidősebb embere. Fotó: JIJI/AFP

A demográfia tudománya foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy átlagosan mennyi ideig élünk, hogyan változott ez az elmúlt évtizedekben, és milyen halálozási arányszám jellemi a különböző korcsoportokat. Hogy a mortalitási adatbázis számai alapján Magyarországon hogyan alakulna egy 1950-ben, 1960-ban stb. született tízezer fős népesség egyedszáma, az alábbi ábrán mutatom be.

Forrás: Mortalitás Adatbázis

Az ábrán látható görbék lefutása tipikusnak mondható az emberre nézve. Az első évben és valamelyest utána is magas a halandóság (manapság szerencsére egyre alacsonyabb), így az egyedszám meredeken csökken. Majd hosszú évtizedekig nagyjából változatlan és alacsony az érték, így a populáció alig csökken. Végül 40–50 év felett az egyedszám meredeken csökkenni kezd, ahogy a halálozási ráta nő. Eszerint a halálozási ráta idős korban folyamatosan – exponenciálisan – nő, így egyre valószínűtlenebb, hogy valaki megélje a 100, 105, 110 évet.

A fenti grafikon azt mutatja, hogy alakul egy adott kohorszba tartozók (azonos évben születettek) egyedszáma a koruk függvényében. Magyarországról 1950-től állnak rendelkezésre adatok, az ekkor születettek viszont még csak 68 évesek, igen idős korukról nincsenek adataink. Jól látszik, hogy a csecsemőhalandóság csökken, illetve a halálozás gyorsulása későbbi életkorra tolódik el a később születetteknél.

A 20. század derekától gyűjtött demográfiai adatainkban nagyon idős emberek is szerepelnek, így róluk is tudhatunk valamit. Ne feledjük azonban, hogy akik 2018-ban százévesek, 1918-ban születtek. Róluk igen nehéz megbízható adatokat szerezni, mert egyrészt még nem volt olyan rendszerezett az adatgyűjtés, születésük pontos ideje sem biztos, ráadásul nagyon kevesen is vannak.

A fenti grafikonon a mortalitás növekedését ábrázoltuk 70 év felett az 1874–1920 között születetteknél. Bár a görbék a halálozási valószínűség exponenciális növekedését mutatják, a 100 év feletti adatok nagyon szórnak.

Egyes kutatók arra következtettek az adatokból, hogy 80 év felett megint visszaesik a halálozás valószínűségének növekedése, sőt az arányszám akár be is állhat egy konstans értékre. Mivel kevés az adat, elvileg mindkét elképzelés a – a mortalitás exponenciális növekedése és a konstans értékre beállás is – lehetséges. Egy európai kezdeményezés több országban figyelemmel kísérte a 110 évnél idősebbek sorsát, hogy újabb adatokkal pontot tehessenek a vita végére.

115 év a maximum?

Egy nemrég közzétett nemzetközi kutatásban 3836, 1896–1910 között született olasz ember adatait vizsgáltak. A mintának csak a 12 százaléka volt férfi (463 személy), mutatva, hogy főleg nők élnek meg igen magas kort. A férfiak magasabb mortalitása, gyorsabb „elhasználódása” – egyebek mellett – a tesztoszteron immunrendszert romboló hatásának következménye.

Az adatok azt mutatják, hogy a 65–80 év közötti halálozási ráta exponenciális növekedéshez képest 80 év felett tényleg csökkenni kezd a mortalitási arány. 105 év felett viszont elér egy maximális értéket valahol 60 százalék környékén, ami azt jelenti, hogy aki ennyire idős, annak már 50 százaléknál kevesebb esélye van rá, hogy megérje a következő születésnapját.

A mortalitási ráta tehát továbbra is magas, viszont ha nem nő exponenciálisan, akkor elképzelhető, hogy nincs biológiai maximuma az emberi életkornak. Erről még zajlik a vita: két éve éppen amellett érvelt egy kutatócsoport, hogy 115 év környékén van az emberi maximum, igaz, ennél idősebb emberek is ismertek – lásd a bevezetőben említett, 117 éves japán nőt.

A fenti ábra A oldala a halálozási kockázatot mutatja a kor függvényében. A kék adatok a mortalitási adatbázisból valók, a narancssárgák a mostani tanulmány új adatai. Az oszlopok magassága a bizonytalanságot jelöli. A halálozási kockázat logaritmusa a B oldalon látható: a kor függvényében egyenes kellene, hogy legyen, ha a ráta exponenciálisan nőne a korral. 80 éves kor felett viszont ennél alacsonyabb a megfigyelt (kék) és a becsült (narancssárga) halálozási kockázat. És lehetséges, hogy elér egy maximumot 115 év felett.

Ne feledjük, hogy a vizsgálatban részt vevő személyek túléltek két világháborút, és életük nagyobb részében rosszabb körülmények között éltek, mint most. Ma már nem éhezünk, nem kell bujkálnunk, a jegyrendszert is eltörölték. Az oltásoknak hála a fejlett világban csak szórványosan fordulnak elő olyan fertőző betegségek, mint a szamárköhögés, a gyermekbénulás, a torokgyík vagy a tbc. Az egyre javuló egészségi állapot egyre magasabb életkorhoz vezet, és ha nincs biológiai maximuma az emberi életkornak, egyre többen ünnepelhetik Zsákos Bilbóhoz hasonlóan a 111. születésnapjukat egy nagy mulatsággal. Sőt, David Sinclair, a Harvard öregedéskutató laboratóriumának vezetője, illetve genetikai tanszékének professzora úgy tartja, hogy akár 150 évig kitolódhat egy-egy ember élettartama a nem is túl távoli jövőben.

A szerző az MTA - ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport főmunkatársa. A Qubiten megjelent korábbi cikkei itt olvashatók. 

Kapcsolódó cikkünk: