Ha szegény vagy, korán halsz, ha gazdag vagy, tovább élsz. De kire szavazol?

A menő politikai-üzleti sajtó (AxiosBloomberg) is csak fél évvel a Qubit után vette észre az amerikai egyenlőtlenség egyik legsokkolóbb mutatóját: mi tavaly decemberben írtuk meg, szinte ugyanazokkal a szavakkal, hogy „a leggazdagabb 1 százalék női 10,5 évvel, a férfiai majdnem 15 évvel élnek tovább, mint az alsó 1 százaléké.”

Ezután pedig egy szomorú sejtéssel kerültek címlapra kutatók: felmérésük alapján az idő múltával eltűnnek a szegény szavazók, kikopnak minden generációból, mert hamarabb halnak, és hamarabb is lesznek olyan betegek, ami után nem mennek el választani.

Mi azonban most segítünk nyilvános adatokból kiszámolni, mennyire torzíthatja az idősek összetételét az egyenlőtlen halálozás.

Térjünk vissza a korábban is idézett munkához – ugyanis a szerzők nyilvánosan is elérhetővé tették a teljeskörű összeírásokra (adóbevallásokra és tb-nyilvántartásokra) épülő adataik egy részét; konkrétan az amerikai halandósági rátákat 40 és 76 éves kor között nem, kor és jövedelmi csoport (százalék) szerint. Márpedig a halandósági rátából az éves túlélési ráta is adódik, azokat összeszorozva pedig minden életkorra kiszámítható azok száma, akik azt a kort is megérik.

Végy kétszáz kisvárost

Gondolatkísérletünk szerint vehetünk kétszáz ugyanakkora amerikai kisvárost, ahol csak azonos korúak laknak, például akik egyszerre töltötték be a negyvenet 1978-ban. Az egyikben laknak a felső 1 százalék családjainak férfitagjai, egy másikban mondjuk a 23. leggazdagabb százalék női, és így tovább. Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy az évek során nincs költözés a városok között, egyszerűen csak a természetes fogyással apad a népesség mindenhol, az életkornak, nemnek és jövedelmi helyzetnek megfelelő sebességgel. 

Mennyire alakult át a falvak mérete 2016-ra? Itt van erre két ábránk, felül a gyengébbik nem, alattuk a nők — csak tessék jobbra-balra húzni a csúszkát:

Szembeötlő ezeken az ábrákon, hogy az egész nemzedék fogy. Memento mori (valar morghulis)! De egyik „város” sem tűnik el teljesen, bár valóban van valamekkora átrendeződés: a negyvenévesen legszegényebb 1 százalék férfi tagjai már nem adják ki a 77 éves férfiak 0,65 százalékát sem. És ami negyvenévesen még a férfitársadalom szegényebb fele volt, 77 éves korra már a korosztályuk 44 százalékát sem tette ki. Nőknél nem ilyen sarkos a helyzet, ott a (negyvenévesen) legszegényebb 1 százalék öregkorára is a korosztálya 0,77 százalékát adja, és a nőtársadalom alsó jövedelmi fele is megmarad a korosztály 46 százalékának.

Bár az USA-ban valahogy mindig késhegyre menő küzdelmeket produkáló politikai (és szórakoztatóipari?) életben egy 44-56-ra forduló 50-50 nem lenne lényegtelen dolog, manapság ennél nagyobb szakadék tátong a fiatalabb és idősebb amerikaiak politikai magatartása, vélekedései, céljai között: egyik nemzedéknek sem a jövedelmük mediánja a fontos politikai törésvonala. A nemzedékek vagy a korosztályok különbségei talán magyarázhatók eltérő élettapasztalataikkal, iskolázottságukkal, etnikai összetételükkel, sok mindennel, talán a korral változnak az emberek

Kihal a baloldal?

Ugyanakkor önmagában arról nincs szó, hogy teljesen egyforma nemzedékek között azért nyílna különbség, mert a relatív szegénységükből fakadóan a „baloldaliak” enyhe többsége elfogyna idősebb korukra, és többségbe kerülnének a kevésbé nagylelkű „nyertes” kortársaik. Talán még helyi szinten sem igaz ez, pedig többször emlegettük már, hogy Amerikában a progresszív Észak-Európával vetekedő eredményeket produkáló térségek és a harmadik világra hasonlító vidékek is keverednek, nem is mindig nyilvánvaló minták mentén.

Különben is, sok csoport a gazdasági érdekei ellen is szokott szavazni, és egyáltalán nem azok támogatják az újraelosztást, a társadalombiztosítást, az elosztórendszereket, akik közvetlen haszonélvezőik lennének, és nem csak azok ellenzik, akiknek ez több pénzébe kerül. Hogy a korosztályok vagy a nemzedékek különböznek-e jobban egymástól, hogy ennek gazdasági vagy kulturális okai vannak-e, annak több könyvtárnyi politikatudományi irodalma van. Ahogy annak is, hogy a szegények akkor is kevésbé mennek el szavazni, amikor még életben vannak.

Magyarországon a nők élnek addig, ameddig az amerikai férfiak

Mindeközben természetesen az sem mindegy, mi az az átlag, ami körül jelentkeznek ezek a jövedelmi különbségek. Nemrég csodálkoztunk rá a WHO számolta várható élettartamokra a Qubiten, és a szervezet azt is gyűjti, hogy hol hány egészséges évre számíthat az, aki már megérte a hatvanat. A legutolsó, 2016-os számok szerint egy amerikai férfi 16,7 további egészséges évre számíthat, egy nő tizenkilencre. Magyarországon a nők élnek addig, mint az amerikai férfiak, a magyar férfiakra pedig csak 13 egészséges év vár hatvan után. (A hatvanéves olvasók számára némi vigasz, hogy mindez a mi számításunkkal ellentében nem egy bizonyos évben született nemzedék halálozási számait követi vagy jelzi előre, hanem úgynevezett időszaki várható élettartam, amiről a brit statisztikai hivatal kiválóan elmagyarázza, miben más.)

A legszegényebb férfiak halnak a legkorábban

Eszünkbe véshetjük viszont azt a leckét is, milyen iszonytató hatalma van a kamatos kamatnak, a hatványozásnak. (Iszonyatosabb, mint Thanos Végtelen Köveinek: ugyanannyit termelne például egy tízmilliós Magyarország 2042-ben, ha addig évi 5 százalék lenne a termelékenységnövekedés, mintha húszmilliósra duplázódnánk, de csak 2 százalékkal lennénk évente ügyesebbek.) Ebben történetesen a befektetési tanácsadóknak is mélységesen igaza van. A pár százalékpontban különböző éves halandósági/túlélési ráták pedig mire összeszorzódnak 37-szer, a negyvenévesen legszegényebb 1 százalék férfiainak alig 42 százaléka éri meg a 77 éves kort, míg a leggazdagabb 1 százalék esetében minden százból 83 megéri.

A két végletre igaz volt a sajtón végigsöprő sejtés: a legszegényebb és leggazdagabb középkorúak egyenlő méretű csoportjából kétszer annyi gazdag éri meg az öregkort, mint szegény. És ahogy decemberben írtuk: a felső 1 százalékba tartozó férfiak átlagosan is négy elnökválasztással többen vehetnek részt életükben, mint a legszegényebb 1 százalék férfiai.

A szerző közgazdász, a Luxemburgi Egyetem oktatója.
sandorl+qubit@gmail.com

Fűt-fát ígért a kampányban, de valóban környezetbarátabb és zöldebb lesz Budapest Karácsony Gergely alatt?

Még hivatalba sem lépett Budapest új főpolgármestere, legfontosabb kampányígéretei közül már kettő is veszélybe került. Úgy tűnik, a dugódíjat nem lesz olyan egyszerű bevezetni, mint elsőre tűnt, a Liget projekt építkezéseinek leállítása pedig elvben jól hangzott ugyan, de a gyakorlatban kivitelezhetetlennek bizonyulhat. Mit ígért Karácsony a kampányban, és mit sikerül vajon betartani?

A klímakatasztrófa is egy biznisz, ami tökéletesen illeszkedik a kapitalizmus logikájába

Azzal, hogy az éghajlatváltozás kiváltóiként az államközi testületek és a média is következetesen az emberiség egészére mutogat, nemcsak a valódi felelősök ússzák meg, hanem a hatékony óvintézkedések is elmaradnak. Minél súlyosabb a klímaválság, annál inkább megéri a klímakatasztrófába befektetni – állítják magyar és külföldi ökofilozófusok.