Évszázadokkal el lehetne tolni a globális felmelegedés hatásait, ha falat építenénk a sarki jég alá

Két amerikai gleccser- és klímaváltozás-kutató szerint falakat kell húzni a jégtakarók alá, ezzel hosszabb távon is késleltetni lehetne a globális felmelegedés hatásait. A „rendkívül egyszerű szerkezetek” építését szorgalmazó, a Cryosphere folyóiratban megjelent tanulmány szerint „amíg rövid távon a kibocsátás visszaszorítása marad a prioritás a klímaváltozás hatásainak minimalizálásában, addig hosszú távon az emberiségnek ki kell valamit találnia arra az esetre, ha majd széttörik a jégtakaró”.

A NASA rakétafejlesztő és bolygókutató központja, a Jet Propulsion Laboratory 2016-ban állapította meg egy jelentésében, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró sokkal gyorsabban olvad, mint azt korábban gondolták – a Nature-ben publikált eredmények szerint ennek legfőbb oka a selfjég alatti meleg víz fokozódó áramlása.

Most számítógépes modellezéssel tesztelték a falak lehetséges hatásait a világ egyik legnagyobb gleccserére, az anarktiszi Amundsen-tenger egyik öblébe ömlő  Thwaitesre. Michael Wolovick, a Princetoni Egyetem földtudósa és John Moore, a Lappföldi Egyetem klímaváltozást kutató professzora szerint egy ilyen projektet még a legegyszerűbb kivitelezés mellett is csak az emberiség történelmének legnagyobb építőmérnöki teljesítményeivel lehetne összehasonlítani. „Egy jégtakarói beavatkozás ma az emberi teljesítőképesség határait feszegetné” – mondták.

A fiúk a jégtakaró alatt dolgoznak

Négy különálló fal létrehozásához például valahol 0,1 és 1,5 köbkilométer közötti építőanyag kellene. Ez még alsó hangon is olyan projektekkel vethető össze, mint a 12 milliárd dolláros költséggel felépített dubaji mesterséges sziget, a Palm Jumeirah (0,1 köbkilométer anyaggal) vagy a 20 milliárd dollárba kerülő hongkongi repülőtér, amelyhez 0,3 köbkilométer építőanyagot használtak fel. Ehhez hozzájön az is, hogy a jégtakaró alatt finoman szólva is kedvezőtlenebb munkakörülmények fogadnák az építőmunkásokat.

Palm Jumeriah? GyerekjátékFotó: KARIM SAHIB/AFP

„Úgy gondoljuk, hogy a gleccsereken végrehajtott geomérnöki beavatkozással évszázadokkal késleltetni lehetne, hogy Grönland és az Antarktisz jege elérje a tengereket, ezzel is időt nyerve a globális felmelegedéssel szemben” – írta korábban a Nature-ben Moore. A jégtakarók meghatározó szerepet játszanak a tengerszint fenntartásában (2100-ig különböző kutatások szerint legalább 30, de akár 200 centiméterrel is nőhet a tengerszint), ezért is óriási probléma, hogy az elmúlt évtizedben 70 százalékkal felgyorsult a nyugat-antarktiszi jégtakaró olvadása. Ezt még az sem ellensúlyozza, hogy közben Észak-Antarktisz jégtakarójának tömege a megemelkedett csapadékmennyiség miatt nő.

„Értjük, hogy miért vitatottak a gleccsereken végrehajtott beavatkozások. Gleccserkutatóként ismerjük e helyek hajdani szépségét. De mi álltunk is olyan jégtömbökön, amik azóta tengerré változtak” – írta Moore. A tanulmányban elsősorban a kérdéskör további kutatását sürgetik a szerzők, ebben az első változatban ugyanis még több területet nem vettek figyelembe – például azt, hogy egy jégtakaró alatti építkezés milyen hatással lenne az óceán élővilágára.