Miért hal korábban a kelet-európai, mint a nyugati?

Éles egészségügyi választóvonal vágja ketté Európát, amely kb. a lengyelországi Szczecintől az olaszországi Triesztig húzódik. Bár általánosságban elmondható, hogy az EU-állampolgárok sokáig élnek – két és fél évvel tovább, mint az amerikaiak, és 4,6 évvel tovább, mint a kínaiak –, a kontinensen belül nagy eltéréseket tapasztalunk. A skála egyik végén a madridi spanyolok állnak, akiknél 85 év a várható élettartam, a másik végén pedig az északnyugat-bulgáriai Severozapaden régió lakói, akik átlagosan alig több mint 73 évig élnek. A két kakukktojás Szlovénia és Dánia, előbbi egy kicsivel jobban teljesít, mint az EU-átlag (80,6 év), Dánia viszont épp az átlag alatt van.

A KSH legfrissebb, tavalyi adatokat is tartalmazó összesítése szerint Magyarországon a nők 78,99, a férfiak 72,40 évre számíthatnak, mindkét nemre vonatkoztatva a várható élettartam 75,7 év. A leghosszabb élet itthon a budapesti nőkre vár: a 80,06 év már a lélektani határon is túl van. Tavaly már csak a Nógrád megyei férfiak várható élettartama volt 70 év alatt (69,99 év).

Nem volt mindig ilyen markáns ez a kelet-nyugati különbség Európában. Az 1960-as évek közepén szovjet uralom alatt sínylődő lettek és litvánok ugyanolyan hosszú életre számíthattak, mint a ciprusiak és a franciák. „De Európa poltikai megosztottsága fontos tényező” – mondta az Economistnak Denny Vagero, a Stockholm Egyetem orvosszociológus professzora. A gyermekhalandóság csökkenése jó ideig közelítette egymáshoz a születéskor várható élettartam keletre és nyugatra jellemző értékeit, a rendszerváltás után azonban a kelet fokozatosan lemaradt a nyugattól.

Grafika: Economist / Eurostat

Massay-Kosubek Zoltán, az Európai Közegészségügyi Szövetség (EPHA) nevű civil szervezet munkatársa szerint a különbség elsődleges oka, hogy Európa keleti felében többen dohányoznak és fogyasztanak rendszeresen alkoholt. A káros szokások és az egészségtelen környezet hozzájárul az olyan krónikus betegségek kialakulásához, mint a rák, a diabétesz és a szív- és érrendszeri betegségek. 

Mint az Eurostat múlt heti adatsorából is kiderült, a magyaroknak a legrosszabbak a túlélési esélyeik az unióban, ha krónikus betegségben szenvednek, de Lengyelországban, Szlovákiában és Horvátországban is igen magas ezeknek a betegségeknek a mortalitási rátája.

Nem a pénzen múlik az egészségügyi egyenlőtlenség

Azt hihetnénk, hogy a pénz állhat a probléma középpontjában, de a tények nem ezt támasztják alá. Portugáliában, Dél-Olaszországban és Spanyolország több régiójában, nem is beszélve Görögországról, a kelet-európaihoz hasonlóak a keresetek, mégis hosszabb a születéskor várható élettartam. Skóciában és Anglia északkeleti részén pedig ugyancsak pusztítanak a krónikus betegségek, pedig a bérek magasabbak.

Vagero szerint az is fontos, hogy mit kezd az állam a GDP-vel: míg egyes országokban a szociális és egészségügyi ellátásra költik, máshol fegyverekre fordítják – példálózott. De általánosságban a kelet-európai egészségügyi rendszerek „össze se hasonlíthatók a nyugatiakkal” – fogalmazott Massay-Kosubek. 

Az egészségügyi egyenlőtlenségekben az az igazán méltánytalan szerinte, hogy fel lehetne lépni ellenük: a megfelelő felvilágosítás, a tisztább levegő biztosítása, a mentálhigiéné javítása mind segítene. Csakhogy a megelőzésért nehéz igazán jól fellépni törvényhozói szinten, még ha hosszú távon pénzt is lehetne spórolni vele.

Amikor az egészségügyi egyenlőtlenségről beszélünk, olyan tényezőket is számba kell venni, mint a járműpark állapota. Ahogy ugyanis Nyugat-Európában egyre több alacsony kibocsátású jármű kerül forgalomba, úgy jelennek meg a kelet-európai piacokon az „olcsó használt kocsik nyugatról”.

Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO a héten adta ki európai egészségügyi riportját, amelyben egyrészt üdvözli, hogy a kontinensen tovább növekedik a várható élettartam, és hogy néhány európai ország lakói a világ legelégedettebb népei közé tartoznak, de rámutat arra is, hogy óriási eltérések vannak az országok között néhány kulcsfontosságú tényező tekintetében. Aggodalomra ad okot az is, hogy nemhogy visszafordítani, de megállítani sem sikerült a dohányzás, alkoholfogyasztás, túlsúly és elhízás, valamint a létfontosságú oltások elmaradásának káros hatásait. 

Ahogy Jakab Zsuzsanna, a WHO európai régiós igazgatója fogalmazott, a legtöbb európai országnak sikerült közelítenie az Egészség 2020 európai egészségügyi keretrendszerben megfogalmazott célokat, „a haladás azonban egyenlőtlenül oszlik meg országon belül és országok között is, a nemek és a generációk között is”. Szerinte az életmóddal összefüggő kockázati tényezők lelassíthatják, akár vissza is fordíthatják a várható élettartam növekedését.

Az Európa mellett a korábban a Szovjetunióhoz tartozó államokkal is foglalkozó WHO-jelentésből kiderül, hogy

  • Európában minden harmadik 15 év feletti ember dohányzik;
  • miközben az alkoholfogyasztás csökken, még mindig az európai felnőttek isszák a legtöbbet a világon. Országokra bontva igen széles skálán, évi 1-15 liter között mozog a fogyasztás.
  • Európa-szerte tovább nő a túlsúlyosak aránya, pedig már így is a népesség több mint fele túlsúlyos.

A dohányzással kapcsolatban tanulságos a WHO 2013-as adatokat tartalmazó összesítése, látható, hogy a grafikon bal szélét inkább a kelet-európai és ázsiai országok töltik meg, míg a jobb szélen inkább a jóléti nyugat-európai államok sorakoznak. Magyarországnak az alsó középmezőnyben nincs szégyenkeznivalója.

Dohányzás a 15 év feletti lakosság százalékában, férfiakra és nőkre bontva. A szürke pálcika jelzi az átlagot.Grafika: WHO

EU-szerte vezettek be intézkedéseket a dohányzás visszaszorítására a cigizők közterekről való kiszorításától a cigarettacsomagolás elképesztő evolúciójáig, és ez járt is némi sikerrel. Akik azonban leszoknak a dohányzásról, gyakran éppen a társadalom jól képzett, tehetősebb rétegeibe tartoznak, az egészségügyi helyzet javítása tehát nem mindig jár nagyobb egyenlőséggel. Figyelemreméltó az is, hogy az alkoholfogyasztás szabályozása nem ment át hasonló paradigmaváltáson, mint a dohányzásé.

Csaknem az összes EU-tagállam részt vesz egy közös egészségügyi akcióterv elkészítésében, az Európai Bizottság pedig több kezdeményezést tett azért, hogy javítson a betegségeknek leginkább kitett, azaz legsebezhetőbb csoportok helyzetén. Brüsszelben sem mindenki támogatja azonban ezt az együttműködést: az Economist arra figyelmeztet, hogy a jövő évi EP-választás után megerősödhetnek olyan politikai csoportok, amelyek megtorpedózzák az EU felhatalmazását az egészségügy területén, és megerősítenék a nemzeti ráhatást a közegészségügyi reform irányításában.