Tényleg exoholdat fedezhetett fel tavaly egy amerikai csillagászpáros

Néhány éve még lehetetlennek hitték, hogy földi eszközökkel Naprendszeren kívüli, vagyis exoholdakat lehessen megfigyelni. Ezt hamar megcáfolta az első exohold felfedezése. A Neptunusz méretű égitestet már tavaly megfigyelték, de a bizonyítás nehézsége miatt és a felfedezést övező általános kételkedéstől feltehetően nem függetlenül, arról csak most jelent meg tudományos közlemény.

Az exohold a Földtől nagyjából 8000 fényévnyi távolságra, a Kepler 1625b nevű gázóriás körül kering, amelynek mérete többszöröse a Naprendszer legnagyobb bolygójának, a Jupiternek. Mint az exoholdat felfedező csillagász, David Kipping, a Columbia Egyetem kutatója elmondta, a Földről azért tűnhetett lehetetlennek egy Naprendszeren kívüli hold felfedezése, mert ilyen hatalmas méretekben sokáig nem is igen gondolkodott senki.

Kozmikus árnyjáték

Kipping és kutatótársa a Kepler űrtávcső adatait átnyálazva jutottak először arra a következtetésre, hogy az adatok a Kepler 1625b környékén egy távoli holdra utalhatnak. Az amerikai űrhivatal, a NASA 2003-ban indított Kepler programja során az űrtávcső segítségével ötezer feltételezett exobolygót találtak, ezek feléről bizonyították is, hogy azok, aminek látszanak. A bolygók jelenlétére a távoli csillag egy-egy pontján megjelenő aprócska árnyfoltból lehet következtetni. A halvány foltok a csillag előtt épp elhaladó bolygókra utalnak.

A területet a Keplernél jóval nagyobb teljesítményű Hubble űrtávcsővel megvizsgálva a csillagászok rájöttek, hogy a Kepler 1625b nyomában, attól 3,5 órával később egy lényegesen kisebb árnyék is átsuhan a csillag előtt. Egy másik áthaladás alkalmával az exobolygó több mint egy órával korábban érkezett, mint várták volna. Ez az űrkutatók szerint arra utal, hogy a szóban forgó planétával egy bolygó is kering a közös központjuk körül, így a bolygó egy-egy helyszínen elmozdul a keringési ívétől.

Itt a csillag, hol a hold?

A csillagászok régóta keresik a bizonyítékokat arra, hogy a távoli csillagrendszerek alapvető felépítése a megtévesztésig hasonlít a Naprendszeréhez. Ennek bizonyítása azonban a távolság miatt meglehetősen nehézkes.

A kutatók mindenesetre egyetérteni látszanak néhány alapvetésben. Ezek egyike például, hogy a központi csillaghoz legközelebb keringő bolygók körül nem, csak a távolabbiak vonzásában érdemes az exoholdakat keresni. A túlságosan közel keringő bolygók tömegvonzását ugyanis – némiképp leegyszerűsítve – elnyomja a központi csillag gravitációs ereje. Emiatt nem tudja a holdját biztonságos távolságban, a pályáján tartani, és az rövid távon belecsapódik. Akárhogyan is, a világűrben távoli élet után kutató csillagászok szerint nem kizárt, hogy a legközelebbi élhető égitest nem is egy bolygó, hanem annak a holdja lehet.