Drámaian sürgető lenne, hogy az orvostársadalom előálljon egy olyan influenza elleni univerzális védőoltással, amellyel nem szezonról szezonra oltogatják, aki épp megjelenik a háziorvosánál, hanem világméretű immunizációs kampányok keretében mindenkihez eljut és tíz-húsz évre általános védettséget biztosít. Ezt Michael Osterholm, a Minnesotai Egyetem epidemiológus kutatója írta, aki tavaly megjelent könyvében az emberiség első számú közellenségének az influenza vírusát kiáltotta ki. „Az influenzavírus kordában tartása úgy közegészségügyi, mint közgazdálkodási értelemben nagyobb súllyal esne a latba, mint a fekete himlő felszámolása” – írta az amerikai közegészségügyi szakértő.

Miután az éves rendszerességgel jelentkező szezonális influenzába, legalábbis a világ nyugati felén, többnyire nem szokás belehalni, Osterholm értékelése kissé túlzónak tűnhet. Az érveit nemrégiben az Amerikai Orvosi Szövetség folyóiratának (JAMA) kifejtő kutató szerint viszont „manapság az emberiség sokkal védtelenebb egy világméretű influenzajárvánnyal szemben, mint 1918-ban volt”.

Több kör is lehet az emberiséget tizedelő vírusban

Ez az állítás már csak azért is aggasztó a mindenki által csak spanyolnáthaként emlegetett kór eljövendő édestestvéréről, mert előbbi egyes történészek szerint 50-100 millió áldozatot is követelt. A járvány ráadásul – a szokásos szezonális influenzától eltérően – nem az idősek és a legyengült immunrendszerű krónikus betegek közül szedte az áldozatait, hanem a fiatal felnőttekre bizonyult a legvégzetesebbnek. Elsősorban a 18-45 évesek közül szedte az áldozatait, az Egyesült Államokban a fokozottan érintett területeken a várandós nőknek a háromnegyede is odaveszett. Mára úgy gondolják, hogy a halált okozó tünet többnyire az immunrendszer túl heves reakcióját, végül összeomlását okozó, úgynevezett citokin-vihar volt. Utóbbiról pedig ma se tudnak sokkal többet, mint száz éve.

Az viszont biztosan tudható, hogy a járványok gyorsabban és hatékonyabban terjednek, ha sok potenciális vírusgazda tömörül viszonylag kis helyen. A Föld mai lakossága több mint háromszorosa a száz évvel ezelőttinek, és az emberiség legnagyobb része a nyomornegyedeknél alig jobb körülmények között él. Egy világ körüli útra induló vírusnak lényegesen több lehetősége van emberről emberre ugrálva végzetesen agresszív formát ölteni.

Állati nagy veszélyt jelentenek az állatok is

Nemcsak az emberek, a háziállatok túltenyésztése is fokozott veszélyt jelent – emelt ki egy másik fontos tényezőt a Qubit kérdésére Jankovics István virológus-mikrobiológus, az Immunmedical Intézet tudományos tanácsadója. A spanyolnátha kórokozója például az uralkodó elképzelések szerint egy madárvírusból alakulhatott ki, és az Egyesült Államokban épp abban az időben nagyüzemivé váló pulykafarmokon dolgozó farmereket fertőzte meg elsőként. A vírus az emberekre akkor vált igazán veszélyessé, amikor a korábbi farmerek katonákként a háború sújtotta Európába érkeztek, ahol a szükségszállásokon, lövészárkokban nyomorgó, legyengült immunrendszerű tömegek között ráadásul még a tífusz is felütötte a fejét.

A fajok tömeges együttélése lehet az egyik legnagyobb kockázata Jankovics doktor szerint annak, hogy a spanyolnáthához hasonló influenzajárvány szabadulhasson az emberiségre. Noha a legnagyobb kockázatot a Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában követett állattartási gyakorlat jelenti, vannak olyan olaszországi szárnyastelepek is, mondta Jankovics, ahol engedélyezték a jószágok oltását, mert a farmerek képtelenek kordában tartani a rendszeres időközönként kitörő madárinfluenza-járványokat.

A szezonális oltások legfeljebb mérsékelten hatékonyak

Nemcsak az állatok, az emberek oltása sem kifejezetten elterjedt, ha influenzáról van szó. De még ha elég ember oltatná is be magát az évente jelentkező járványokra készülődve, a szezonális oltások hatékonysága többnyire jóval alatta marad az emberiség köré megfelelő védőburkot varázsoló 90-100 százaléktól. Egyes járványok esetében alig haladja meg az 50 százalékot, vagyis a betegség kivédésében vagy hatékony, vagy nem. Korábban úgy gondolták, magyarázta a JAMA szerzőjének Osterholm, hogy az influenzavírus elleni oltások azért nem olyan hatékonyak, mert a vírus legkönnyebben támadható része folyamatosan és viszonylag gyors ütemben mutálódik. Noha ez valóban kihívás elé állítja a vakcinagyártókat, a mai technológiával a probléma jelentős része áthidalható lenne, változás mégsem történt. Később arra tippeltek, hogy a gordiuszi csomó abban rejlik, hogy az oltóanyaggyártáshoz használt legyengített vírustörzseket csirkeembriókban nevelik, így azok a folytonos mutációjuk során ahhoz alkalmazkodnak, míg az embereket végül megtámadó variánsok értelemszerűen az emberi szervezethez adaptálódnak. Bár ennek megoldásán még dolgoznak a kutatók, egyre inkább úgy látszik, hogy az áttörés nem az itt elért sikereken múlik.

A gyerekkori influenza miatt tehetetlen a felnőtt szervezet

A helyzet lényegesen prózaibb: kiderült, hogy aki gyerekkorában átesett a vírusfertőzésen, vagy egy adott szezonális oltással beoltották, annak az immunrendszere évtizedekkel később is emlékszik a betegséget okozó betolakodó legjellegzetesebb tulajdonságaira. A későbbi szezonokban világ körüli útra induló, a folytonos mutációk miatt a legfőbb tulajdonságaiban némiképp eltérő vírusok ellen így a szervezete már nem tud olyan hatékonyan védekezni. Fontos különbség lehet az is, hogy az orvostudomány fejlődésének köszönhetően nem jelent életveszélyt a születés utáni első néhány évben az sem, ha valakinek az átlagosnál gyengébb az immunrendszere.

A kutatók mindezek miatt úgy gondolják, hogy egy jövőbeni univerzális influenzaoltásnak minél több vírustörzs kombinációját kellene tartalmaznia. A vakcina így tudná a lehető leghatékonyabban felkészíteni az oltásban részesülők fehérvérsejtjeit arra, hogy egy majdani betegséget élesben is fel tudjanak ismerni és ki tudjanak védeni. Ez elejét vehetné a spanyolnáthajárvány idején kulcsszerepet játszó, korábban már említett citokin-vihar kialakulásának is.

Korántsem Osterholm az első, aki épp az egyik legközismertebb betegséggel, az influenzával szemben kongatja a vészharangot. Mint arról a Qubit is beszámolt, nemrégiben Nagy-Britannia országos tisztifőorvosa, Jonathan Van-tam jutott arra a következtetésre, hogy nagy valószínűséggel egy közönséges influenzajárványból lehet majd az Egészségügyi Világszervezet által is rettegett „disease X”, vagyis az emberiséget jó eséllyel megtizedelő világméretű járvány.

Az influenzavírusok működéséről ebben a cikkünkben írtunk részletesen: