A párosujjú patás Shakira esete a mesterséges intelligenciával

Van abban valami különösen vonzó, amikor az ember alapvetően sci-fi-rajongóként kilátogat egy olyan rendezvényre, ahol az egyik programpont például egy előadás a mesterséges intelligencia és a science fiction-filmek kapcsolatáról, a másik pedig mondjuk egy workshop az EVA-habos páncélkészítésről cosplay-célokra. Mert míg az előbbiről tudom, hogy mi az, az utóbbiről gőzöm sincs, sőt, csak néhány évvel ezelőtt tudtam meg, hogy egyáltalán létezik cosplay, és az azt jelenti, amikor valaki beöltözik valamilyen karakternek (az én időmben még farsangnak hívták, a jelmez meg kimerült egy tönkretett lepedőben és egy kígyóuborkában).

A magyar cosplayerek legjobbjai az alábbi videóban vallanak a szakma szépségeiről és nehézségeiről:

Színre lép a patás Shakira, a viking istenek és Mary Poppins

Ezt pedig egész más látni élőben, mint ahogy az ember elképzeli: persze, jelmez ez is, de egész más műfaj és más hobbi – talán ez volt a legszembeszökőbb az egész rendezvényen, az 1998 óta, idén 38. alkalommal megrendezett Hungaroconon, amelyen idén azért épp a cosplay dominált, a többi programot némileg háttérbe is szorítva. Egyértelmű, hogy itt egy olyan költséges hobbiról van szó, amelyhez egyszerre kell sci-fi-, fantasy- vagy játékrajongónak lenni, miközben kézügyességre, némi színészi vénára és sok kreativitásra van szükség, ezért is rendeznek olyan workshopokat, ahol az alapanyagokkal való bánásmódról és effélékről beszélnek – de itt a verseny utáni beszélgetés is inkább a sztorizásról szólt a témában, jobbára persze arról, hogy kinek hogy sikerült elaludni verseny helyett, milyenek az utolsó napok a felkészülésben, illetve milyen anyagokat lehet használni a jelmezekhez. Nem tudom, kinek jutott volna eszébe otthon, a lakásban műgyantával kísérletezni, de a zsűri tagjai és szomszédaik üzenik, hogy ez büdös, kényelmetlen és veszélyes.

Fotó: Rádi Gábor / Qubit

A cosplayes rész fénypontja kétségkívül az volt, amikor felkonferálták a páros ujjú patás Shakirát, ami enyhén szólva is meglepőnek tűnt egy szocreál szálloda, a Bara Hotel nagytermében, egy olyan környéken, a BAH-csomópontnál, ahonnan az ördögszekerek is csak azért hiányoztak, mert valószínűleg megunták a helyszínt, és elmentek máshova. A cosplayek egyébként szépek voltak, pláne úgy, hogy az ember kapott egy-két műhelytitkot is, miszerint nem szabad bármivel lefújni a hungarocellt, mert elolvad feloldódik, és erről jó úgy értesülni, hogy a versenyző nem épp két nappal a bemutató előtt jön rá empirikus úton. 

A veteránok persze egymást is cinkelték-segítették – van olyan, aki Magyarországon képes ebből megélni, ugyanis a játékgyártók képesek komolyan támogatni is a reklámnak ezt a módját. Attól még rengeteg munka van benne, de ez már hobbiként is elég embert próbálónak tűnik.

A zsűri: tudják, miről beszélnekFotó: Rádi Gábor / Qubit

Kemény ez a popszakma

De szakadjunk el a cosplaytől: a Hungarocon első körben és elsősorban inkább egy workshopnak tűnik, mint rajongói gyülekezetnek: a program rögtön a szerzői jogok kérdésével nyitott, ami a kezdő és haladó íróknak-költőknek-festőknek hasznos lehet, mert még mindig ugyanolyan elterjedt az „interneten találtam, tehát ingyen van”-nézet, mint ezelőtt tizenöt évvel, azzal a szűkös forrásmegjelöléssel, hogy „internet” (és nem, itt még csak nem is csak fan fictionről vagy valami hasonlóról van szó). 

Ebbe a vonalba illeszkedett a hogyan hegesszünk műpáncélt-előadás is, ami csak azoknak tűnhet szórakoztatóan abszurdnak, akik nem tüdőztek műanyagport heteken keresztül egy cosplay miatt. A program három teremben zajlott, tájékozódhattunk többek között a geekek megvetését kiérdemlő kínai hamisítványokról és a tárgyi tévedésekről is, de lehetett VR-játékkal is játszani: ez úgy nézett ki, hogy egy olyan szobában, ahol az ember valami poros, saját kiadású könyvekkel házaló teológust tudna elképzeni az üvegtéglák által szűrt fényben csendesen szenderegni az asztal mögött, most VR-szemüveges emberek ugráltak hülyén, ami belülről nyilván kevésbé vicces, mint külső szemlélőként, mellesleg ezen kellett áthaladni az egyik előadótér felé.

ÁtélikFotó: Rádi Gábor / Qubit

Nincs semmilyen rendezvény vásár nélkül, így itt is volt pár kiállító, a lélegzetelállító izgalmakat pedig az iskolai táborokat idéző Társalgó nevű helyiségben megrendezett Mézga Aldár-maraton járatta a csúcsra.

Új mém születikFotó: Rádi Gábor / Qubit

Családias hangulatúra sikeredett az idei Hungarocon, szó se róla, ennek minden előnyével és hátrányával: mindenki evidenciaként beszélt X. Y.-ról, tudod, az, és az ember csak nézett, hogy lehet, hogy ez valahol volt a Star Trekben, csak pont nem láttam, aztán kiderült, hogy a következő előadóról van szó. Egyébként, mint a legtöbb börzén, pláne olyanok között, ami ilyen rétegműfajt érint – bár a sci-fi tágabban még talán nem az –, mindenki kedves és közvetlen volt, az előadások pedig közérthetőek maradtak, már egészen addig a pontig, míg az ember el nem árulja a tudatlanságát a klingon nyelvvel vagy valami hasonló létfontosságú dologgal kapcsolatban.

Kapcsolódó cikk a Qubiten:


Penész

Márta azt mondta, nem kell mindent elhinni nekik. Az lehet, hogy igaz, hogy a jövőből menekültek vissza hozzánk, azért, hogy megbüntessenek, mert tönkretettük a Földet, de az már nem igaz, hogy mindent, de mindent előre tudnak, úgy, ahogy állítják.