Rengeteg mindennapi használati eszközünkhöz a tudományos-fantasztikus irodalomból merítették az ötletet, és a legnagyobb cégek sora alkalmaz írókat a tervezéshez. De mennyire tudja megjósolni egy sci-fi szerző a jövőt?
Igazából egészen jó karban van, ahhoz képest persze, hogy már jóval túl van az ötvenen. Arra gondolok, hány száz kilométert róhatott le különböző medencékben, hány ezer liter veríték lecsoroghatott a testéről mindenféle edzőgépeken. Beleborzongok.
Nehezen vallotta be magának, de mióta elfogadta a biztosító egész háztartásra szóló szuper-kedvezményes családi ajánlatát, amelynek értelmében már nemcsak neki magának, de a feleségének, a gyerekeinek és személyzetnek is járt a folyamatos tudatmentés és hozzá a korlátlan mennyiségű klóntest, azóta egész rákapott a gyilkolászásra.
Megkérdezem, hogy a jövőben is vannak-e állatok, a jövőszökő erre hahotázni kezd, hogy lennének, hogy a jó nyavalyába lennének, még szép, hogy nincsenek, nincs egyetlenegy darab se, egy nyomorult kicsi patkány, annyi se.
Hátrahajtott fejjel, lehunyt szemmel iszik a paprikás vodkából, nagy kortyokban üríti ki az üveget.
Kipróbáltuk az űrmeghódítós Végtelen Galaxisok társasjátékot. Annak ellenére, hogy kompakt kis csomagban érkezik, a kártyákon kívül elég sok minden elfér a dobozban, a sok variációnak köszönhetően pedig rengetegszer újra lehet játszani.
Márta azt mondta, nem kell mindent elhinni nekik. Az lehet, hogy igaz, hogy a jövőből menekültek vissza hozzánk, azért, hogy megbüntessenek, mert tönkretettük a Földet, de az már nem igaz, hogy mindent, de mindent előre tudnak, úgy, ahogy állítják.
Hogy még vagy, fiam? Nagyon jól, apám. Pláne most, hogy hallom a hangodat.
A puskatust simogatom, az antik diófa erezete finoman siklik az ujjaim alá, kellemes érzés, ez még apám puskája volt, kicsit modernizáltam rajta, de azért régi darab.
Tudjam meg, hogy minden egyes alkalommal, amikor lemostam a kezemről valami kis koszt, hozzátettem egy szem homokot ahhoz a nagy hegyhez, ami majd egyszer, nem is olyan sokára, ráomlik a világra.
Két ki nem nőtt, de majd egyszer kinövő fej vagyunk. Nyolc élő testvérünk egyikének meg nem született másolatai vagyunk, itt szunnyadunk a lét határán.
A sci-fi-filmtörténet legismertebb mesterséges intelligenciáját szinkronizáló kanadai színész 90 éves korában halt meg.
Anya megmondta, hogy senkit se engedjek be, én meg tessék, nem hallgattam rá, de a jövőszökőnk azt mondta, őt apám küldte, aztán megmondta a titkos jelszót is, amit apával beszéltünk meg ilyen esetekre.
Elon Musk roadstere épp elhagyta a vörös bolygót, ennyit arról, hogy mennyit bír egy villanyautó egy feltöltéssel.
– Azt kérdeztem, hogy honnan szerezted ezeket a szép szárnyakat, mert én is angyalnak akarok öltözni – Julcsi a gyertyaárus háta mögé, a temető betonkerítésére mutat.
Több tucatnyi szereplő és érdeklődő gyűlt össze a hét végén a BAH-csomópont közelében megrendezett science-fiction örömünnepen. A nap fénypontja a cosplay-verseny volt, ahol a résztvevők közkedvelt filmek, játékok és képregények hőseinek öltöztek.
Az ember egy darabig hitegetheti magát azzal, hogy elég nagy geek, de amikor ellátogat egy tetszőleges conra, rájön, hogy nyeretlen kétéves csupán. Az idén 38. alkalommal megrendezett Hungaroconon a fő attrakciót a cosplayesek jelentették, de már magában is érdekes szociotrip volt egy olyan sci-fi-kedvelőnek, aki utoljára az iskolai farsangon látott beöltözött embereket.
Ha ezzel kezdik, hogy ezt szóba hozzák, akkor Zsófikám komoly szarban lehet.
Az asszisztens odajön mellém, hogy még egyszer átismételjük a jelenetet, tudja, hogy úgy érzem, már több mint elégszer átismételtük, de hát a kertévé már csak ilyen, nem lehet elégszer.
Amikor anya végre megszólal, nem szid, hanem csak megkérdezi, hogy tényleg nem emlékszem semmire abból, hogy milyen volt, amikor a Sorsistennő lefejezte apát?
A klónom azt hiszi, hogy csontvelőt kap tőlem olyankor, azt hiszi, az én önfeláldozó nagylelkűségem segít neki a túlélésben.
Apám arca könnyes, ahogy odajön hozzám, azt mondja, micsoda megtiszteltetés, dédnagyapa engem választott, én leszek a bombahordozó.
A penge már egészen fehéren izzott, Strasszer két kézzel maga elé tartotta, ellépett a lángoló hordó elől, és belefeküdt a hátára kötött húshordó szán hevederébe, aztán lassú, csoszogó léptekkel elindult a Leviatán teteme felé.
Az arcához emelte a maszkot, az ismerős mentolos-vaníliás nyugtató illat olyan volt, mint máskor mindig, ahogy átnézett rajta, a szoba valósága mozaikosra töredezett, de persze így is látszott a pusztulás.
Mindenkinek köszönjük a részvételt, a nyertesnek gratulálunk.
Elképesztő mennyiségű címjavaslat érkezett az Abszurdisztántól a Wattamottafukkáig. Na de melyik legyen?
Ezen a bolygón nem célszerű igazat mondani. Ha bármi olyasmit mondunk, ami igaz, azt fogjuk érezni, hogy áramot vezettek a gerincünkbe.
Javasolj egy címet, aztán szavazz, és lásd viszont önnön nagyságodat a kortárs magyar irodalom nagyságának írásában!
Nem mi vagyunk az egyetlen Budai Károlyok a kisbolygón. Eddig ötvenhárman vagyunk itt. És nem az enyém a leghülyébb halál.
Hozhatnak bármilyen törvényt, én igenis láttam a szuperlánctalp alatt szétzúzódni a karomat, és hiába minden tiltás vagy terápia, nem fogom tudni soha elfelejteni, se a karomat, se az elvesztett háborút.
Aki csak megengedheti magának, időutazó replikákat bérel a fontos eseményére.
Azt kérdezi, akkor is szeretni fogom-e, hogyha Csillagember leszek. Mondom, hogy hát persze, hogyne szeretném, de apám öreg arcára gondolok, arra, hogy meg kell majd öljem.
A sírjaikból harsonaszóra kikelő holtak között van egy álmos-arcú kislány, innen lentről szabad szemmel alig látni, de négyszeres belenagyításnál szinte kiragyog a freskóból, álmos arcán meglepett öröm, öklével dörzsöli a szemét és ásít hozzá.
Ötven-hatvan év múlva már egy gyönyörű szép golfpálya lesz csak itt, és senki nem is fog emlékezni se a gáztengerre, se a balesetre, se a régi városra, se egyáltalán semmire.
Sáromberki a dossziét nézte, még soha nem látott igazi papírt. – Megfoghatom? – kérdezte. – A maga ítélete – mondta a kedvesebbik –, azt csinál vele, amit akar.
A Medúzák egy, egy és örök, és éppen ez a nehézség, mert ez a saját hite szerint öröktől létező egyetlen és óriási elme nem képes felfogni vagy elhinni, hogy létezhet olyan faj, amelynek egyedei különálló entitások, és nem tudja sem azt, hogy mi a halál, sem azt, hogy mi a felejtés.
Ahogy a fogkrémet nyomom a kefémre, bizsergést érzek a garatomban, valami nincs rendben, jobban odafigyelek, valóban, egy negyed grammal több került a kefére a javasolt mennyiségnél.
A faliórát nézem, tíz perc van kilencig. Pontosak lesznek, nem kopognak, berúgják az ajtót, gyorsan, hatékonyan, sok helyre kell még ma este menniük.
Ami most jön, attól meg fogsz ijedni.
Veszély, veszély, veszély, suttogja egy hang a fülébe, behatoló a delta hármas szektorban, kontamináció esélye kilencvennégy százalék.
Mindenre van megoldás, csak akarni kell – Solymosi egyre csak ezt a mondatot hajtogatta magában, amíg az önvezető vitte őt és alvó lányát az ismeretlen cél felé.
A Margó Irodalmi Fesztiválon qubites program is lesz jövő pénteken.
A film nem csak a producereket ejtette zavarba: a kritikusok vagy az Expedíció mély „metafizikai” üzenetét dicsérték, vagy az egészet egy gyönyörű kamunak titulálták. De mi az a filozófiai probléma, ami a film „metafizikai” „üzenetét” alkotja?
A feleségem szeretője az ablakom előtt áll, a kertemet nézi, a rózsáimat. Még nem tudja, hogy valószínűleg most látja utoljára a kertemet, a rózsáimat, a feleségemet.
Bercsényi hiába tudta pontosan, hogy Dingó hét éve meghalt leukémiában, mégsem utasította el a hívást.
Most nem nagyon van idő megadni a módját az ennek a mittudomén hányas típusú intergalaktikus találkozásnak, mert nagyjából három perc múlva vége lesz a reklámszünetnek, és folytatódik a meccs.
Azon akarnak lamentálni, hogy harminchárom vagyok, és nincs stabil nőm, pláne olyan, amelyik le akarna nekem babázni, ki fogok futni a korhatárból, akkor meg mi lesz, életem végéig fizethetem a büntetőadót, pláne, hogy a kötelező termékenységim már tizennégy évesen pozitív lett.
Az HBO nagy visszatérője még mindig olyan, mintha Shakespeare az androidok lázadásáról merengett volna, de az öncélú intellektualitás helyett megjelent benne egy új elem: tétje lett a dolgoknak.
Homlokát az ablak boroszilikát üvegének támasztva bámulta a sötétséget, abba az irányba, ahol valahol messze-messze a Földnek kellett volna lennie.
Aki nem emelt fel fél kézzel egy tehervonatot, az el se tudja képzelni, milyen könnyfakasztóan jó érzés az irdatlan, féktelen erő.